5.) tiredness
5.) tiredness
Kedd, augusztus 19.
Steve fáradtan ébredt a telefon egyenletes csörgésére. Pya volt. Na meg persze a szokásos kérdések, hol vagy, merre voltál, mit csinálsz, miért nem hívtál... aztán letette a telefont, és az időt nézte. 07:23. „Ez a nő nem normális, nincs még fél nyolc, és hívogat”, gondolta magában. Aludni már úgysem tudott volna, így aztán inkább felderítette a terepet világosban is. Joe még aludt, és így legalább nem ébresztette fel. Kicsit fáradt volt. A legközelebbi bárba ment, és ivott egy kávét. 8:04. A nap már sütött, és meleg volt. A medencék vízének tükrén a napsugarak szaladgáltak, és a pálmafák árnyéka tükröződött. Még mindenhol csend volt, és nyugalom, alig volt ébren valaki.. Akkor már 8:27 volt. Steve a főépület körül mászkált, unatkozott, és nézelődött. A csendet és nyugalmat hirtelen Maya törte meg, ahogy keresztülrohant az épületen a főbejárat felől, át az udvarra, és láthatólag nagyon sietett.
- Jó reggelt – köszönt meglepetten Steve.
- Á, itt vagy, szia! - sóhajtott mélyet.
- Mi ez? Reggeli torna?
- Nem, csak elkéstem.
- Honnan?
- Elvileg 8:30kor kezdődik a munkaidőm. Nem tudod, mennyi az idő?
- 8:30.
- A főnök ki fog végezni.
- Miért?
- Mert megint utolsó percben értem vissza.
- Hol voltál? - nézett egyre értetlenebbül a lányra Steve.
- A parton. Általában ott vagyok reggelente.
- Ja, oké. És miért fog megölni a főnököd?
- Mert ezt minden reggel eljátszom. És vagy az utolsó két percben esek be, vagy kések.
- Hát, szegény főnököd – mondta Vai vigyorogva.
- Igen, és szegény VIP vendégek, mint például te. Ilyen reménytelen egy alkalmazottat kifogni – válaszolta vigyorogva Maya.
- Annyira azért nem kell sajnálni.
- Nem? Miért is? - mosolygott Maya.
- Majd kifejtem egyszer, ha jól összebarátkoztunk.
- Miért csak akkor? Nem tartozik rám? - kérdezte még mindig mosolyogva a lány.
- De, csak lehet, hogy nem tetszene neked ilyen vénembertől – vigyorgott Steve, és közelebb lépett a lányhoz.
- Vénember? Miről beszélsz?
- Magamról...
- Nem hinném, hogy olyan öreg lennél – lépett közelebb Maya is.
- Nálad biztos sokkal öregebb.
- Most ezen vitatkozunk?
- Persze. Miért ne?
- Jogos. Szóval akkor... én már öregasszony vagyok.
- Te?! Tudom, hogy hölgyektől nem illik ilyent kérdezni, de hány éves is vagy?
- 26. Nem olyan soká 27. Mondtam, hogy öregasszony vagyok.
- Az sok? Te jó ég, én meg sem merek szólalni.
- Úgyis tudom, Mr. Vai... komoly rajongója vagyok.
- Tudod? És mégis itt gyötörsz?
- Gyötörni? Nem, azt nem akarom, csak gondoltam, flörtölgetek kicsit a világ legjobb gitárosával...
- Nem hinném, hogy a legjobb.
- Nekem a legjobb. Minden elismerésem Joe-nak, és a többi profi gitárosnak, de nekem valahogy mindig te voltál az isten.
- Persze...
- Esküszöm. Bármire.
- Elhiszem.
- Ja, tényleg... nem akarsz játszani nekem?
- Mit játsszak neked?
- Amit akarsz.
- Oké, akkor... - mondta, aztán vigyorogva léggitározni kezdett.
- Ő... nem azért, de valahogy megoldható úgy is, hogy hallani lehessen?
- Persze. De nincs nálam gitár.
- Látom. Miért nem alszol még?
- Nem tudok.
- Miért?
- Felkeltettek...
- Kicsoda? Intézkedjek ez ügyben?
- Nagyon drága vagy, de nem tudsz. Az asszony... - mondta mélyet sóhajtva, és olyan „elegem-van-az-egészből”- arcot vágott.
- Értem.
- Csak az a baj, hogy nem a szállodai telefonon hívott... ha kikapcsolom, meg egyből minden baja van...
- Hát... az gáz. Úristen... most rohannom kell – mondta Maya egy közeledő alakra meredve.
- Miért?
- A főnök... és ha meglát így, nekem végem.
- Hogy így?
- Fűszoknya nélkül, stb.
- Elintézem majd, maradj csak.
- Hogy?
- Nyugi. Csak csinálj úgy, mintha észre sem vetted volna.
A következő percben egy 180 cm körüli, öltönyben rohangáló, nagydarab, fekete hajú, barna szemű, bajszos férfi állt meg Maya mellett. Kívülről nézve a lány rendkívül kicsinek tűnt a férfi mellett, aki láthatólag elég rossz passzban volt, és nem tűnt túl barátságosnak. Vai döbbenten, kikerekedett szemekkel nézett a nagyfőnökre, és megértette, miért akarta Maya elkerülni.
- Jó reggelt, uram – köszönt Vai-nak illemtudóan, aztán Mayához fordult.
- Jó reggelt.
- Maya, mit mondtam neked nagyjából két napja?
- Hogy ha éjjel kimegyek, reggel pontosan érjek vissza?
- Többek között... és még?
- Hogy a következő rossz húzásomnál repülök?
- Igen, ezt is... és még mit?
- Hogy... munkaidő alatt kötelező miden hostessnek bikinit és fűszoknyát hordani, koktélokat felszolgálni, és a vendégek kedvében járni?
- Aha... és akkor miért vagy megint farmerban, és pólóban?
- Mert...
- Mindenképp ki akarod rúgatni magad? - ordított a barátságtalan főnök.
- Nem.
- Uram, elnézést, hogy közbe szólok, de én kértem meg, hogy menjen, és hozzon nekem egy doboz cigit, mert a szálloda területén még nem találtam – mondta Steve teljesen higgadtan.
- Ez esetben elnézést kérek... - mondta flegmán, mint aki tudja, hogy ez csak kamu, - de a hölgy remélem tudomásul vette, hogy még egy húzása van – sziszegte.
- Persze. Sőt, most megyek is átöltözni.
- Ez a minimum. Még egy rossz szót hallok rád.... Viszlát, uram – köszönt el, aztán még egyszer a lányra nézett, és elment.
- Istenem... köszönöm szépen, ezt hogy háláljam meg?
- Nyugi, ez a minimum, amit megtehetek. Csak nem nézem végig, ahogy kirúgnak egy ilyen csinos lányt? - kérdezte Steve széles mosollyal.
- Jaj, ne már, zavarba hozol. Most viszont tényleg rohanok, különben... kampec... - mondta, aztán elviharzott. Steve visszament a szobába. Joe még aludt. Vai gonosz mosoly kíséretében úgy döntött, felkelti, mert ha ő nem alhat...
- Joe... - kiabált be Satch szobájába.
- Mi van? - érkezett az álmos válasz.
- Készítsd a gitárt...
- Te meg hagyjál aludni. Bunkó... képes voltál felkelteni 8:37-kor? - kérdezte morcosan, közben a reggeli kávéért indult, és az ajtót csukta be maga után. Steve ugyanolyan álmosan röhögve közölte, hogy nincs kávé, elmehet érte a bárba.
- Steve, te menj haza!
- Most miért?
- Mert csak. Most komolyan nincs kávé?
- Ja. Kellett volna hozni. De így legalább elmehetsz érte.
- Hú, de jó nekem... - morgott tovább, aztán a fürdőszoba felé vette az irányt. Nagyjából öt perc múlva megint a nappaliban dünnyögött valamiket maga elé, aztán azt nézte, Steve mit csinál.
- Te jól vagy?
- Mert?
- Mert Cartoon Network-ot nézel! Meg még fel is keltettél, és kávét sem hoztál, és azt képzeled, hogy neked előbb lesz gitárod, mint nekem! Hát nem! - zsörtölődött tovább, és elindult kávéért.
- Fú, de bolond vagy ma reggel... - Steve meglepetten nézett Joe-ra, és nem tudta, mi baja lehet.
- Csodálod? - kérdezte, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Csodálom... - mondta akkor már csak magának.
|