3.) Furcsa egy este...

20:38. Satriani Chrome Boy-jal a kezében ült, és játszott. Egyedül ő volt akkor az apartmanban, kicsit talán unatkozott is. A thai masszázst túlélték, a gitárokat meghozták, Steve pedig elment körülnézni a hotelben. Hívta Joe-t is, de ő a gitárral maradt.
20:52. Joe ismét az órára nézett. Nahát, hogy megy az idő, gondolta magában, aztán letette a gitárt. Úgy döntött, ő is körülnéz, hátha talál valami érdekeset. A liftben sapkáját és napszemüvegét igazgatta, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy este már nem süt a nap. Visszamenni már nem akart, úgyhogy a szemüveget a pólójára akasztotta.
20:47. Steve egy medence szélén ült, és a tájat nézte. A lágy, esti szél a haját fújta, ő pedig akkor már a víz tükrén szaladgáló szél lábnyomait figyelte. Hirtelen egy kezet érzett a vállán.
- Steve...
- Szia! Te még nem mentél pihenni?
- Nincs még vége a műszaknak – válaszolta Maya, aztán ő is a medence szélére ült. Délutáni fűszoknyáját és bikini felsőjét már egy nagy pólóra és egy rövidnadrágra cserélte.
- Az hogy lehet?
- Az, könnyen. A műszaknak akkor van vége, mikor a vendég mondja.
- Hogy van ez?
- Reggel fél kilenctől addig kell a vendégek kedvében járni, amíg ők akarják. Így például, láttam, hogy egyedül ücsörögsz, gondoltam megkérdezem, nincs-e kedved esetleg inni valamit, vagy kaszinóba menni, vagy bármi.
- Az komoly meló lehet. Sosem tudtam, hogy a hostess lányoknak ennyire húzós munkájuk van.
- Hozzá lehet szokni.
- És... mik is az unaloműző lehetőségek?
- Van pár.
20:55. Az épületből kilépve észrevette Leilát.
- Szia.
- Szia. Na vége a melónak?
- Nem tőlem függ, hanem tőled.
- Akkor meghívhatlak egy koktélra?
- Azt megköszönném.
- Semmiség, te ma többet ugráltál nekünk.
- Munka.
- Ja, nem láttad Stevie-t valamerre?
- De, a kültéri medencéknél ücsörgött Mayával. Megnézzük, ott van-e még, vagy nem akartál beszélni vele?
- Ja, nem muszáj, csak rég láttam – válaszolta, közben a lányt figyelte. Egy kék bikinifelső és egy szűk farmerszoknya volt rajt, és egy magassarkú papucs. A langyos szellő fekete fürtjeit fújkálta el-vissza. Nagyon tetszett Joe-nak.
- Értem. Hova megyünk?
- Iszunk valamit. De te majd kitalálod, hol. Kicsit jobban ismered a helyet.
- Hát... talán – válaszolta elgondolkodva – tudom, hova megyünk. Gyere! - mondta vigyorogva, aztán, már indult is.
- Hova megyünk?
- A statisztikák szerinti legjobb bárba a hotel területén – nevetett Leila. Joe egyenlőre csak medencéket látott, azokat is inkább csak azért, mert a víz felszínén tükröződött a fény.
- Nézd már, Vai! - vigyorgott Satriani.
- Meg Maya.
- Odamenjünk?
- Tudod, már mondtam, ez nem rajtam múlik.
- Akkor gyere.
20:59. Két sötét alak közelített a medence felé. Satriani és Leila.
- Hello!
- Szép estét!
- Sziasztok!
- Hali!
- Még senki nem tud elülni a... - kezdte Leila.
- Azt hiszem – szakította félbe Maya, még mielőtt megint olyant mondanak a VIP vendégek előtt, ami nem tetszik nekik.
- Menjünk valamerre – vetette fel Steve.
- Merre?
- Joe, a lányoknak biztos van ötlete.
- Igen, én javasoltam már, hogy menjünk a vendégek kedvenc helyére. Tudod...
- Alap. Az jó lesz.
Pár perc séta után egy bárba érkeztek, ahol alig voltak páran. Ez volt az a hely, ahová tényleg csak páran jutottak be. Pár koktél után a hangulat emelkedett, a társaság pedig egyre jobban összemelegedett. Egész biztatóan indult a nyaralás.