2.) Hotel

A négycsillagos hotel bejáratánál egy fekete Mercedes fékezett le, és az ajtóban ácsorgó liftes fiú a kocsihoz ment. „Már megint valami kriminális VIP vendégek?” gondolta magában. A kora délutáni napfényben ragyogott a koromfekete fényezés. A kocsiból egy magas, vékony, barna hajú, és egy alacsonyabb, sportos, kopasz alak szállt ki. Mindketten sötét napszemüveget viseltek, és a hotelt nézték. A liftes fiú két ismert és tehetséges gitárost vélt felfedezni a két alakban: Joe Satriani-t, és Steve Vai-t. Joe kifizette a taxit, nem kevés jutalékkal, miközben Steve némi borravalót adott a liftes fiúnak, és megkérte, hogy vigye be a csomagokat. Steve és Joe bementek a hófehér, modern épületbe. Belülről egy teljesen felújított, modern szálloda volt. A bejárattal szemben a recepció félkör alakú pultja, attól balra a liftek, a lépcsőház, és pár ajtó volt. A lépcsővel szemben lévő falon hatalmas sötétített ablakok, előttük pedig fekete bőrkanapé, és fotelek egy dohányzó asztallal, amin újságok, térképek, programajánlók és egyéb hasonló vackok voltak. Steve a pulthoz lépett, miközben Joe még mindig a hotelt szemlélte. A recepciós lány kedvesen mosolygott, és gyorsan végzett a bejelentkezéssel.
- Akkor... itt vannak a kulcsok. Odatalálnak, vagy felküldjek egy munkatársat önökkel?
- Azt megköszönnénk.
- Ez esteben szíves türelmüket kérném, mindjárt szólok valakinek.
Pár perc telefonálás és várakozás után egy barna hajú, bikiniben és fűszoknyában rohangáló lány sietett le a lépcsőn, két virágfüzérrel a kezében.
- Uraim, ő itt Maya, amíg itt vannak ő lesz a hostess-ük.
- Üdvözlöm az urakat! Souvenir! - mondta, majd a nyakukba akasztotta a színes, virágos füzéreket. A lány nem lehetett több 25-nél, alacsony, kék szemű, és napbarnított.
- Maya, kísérd fel őket a 846-osba.
- Oké. Erre tessék! - az első út egy ajtón kifelé vezetett, egyenesen egy bárba, ami a fák árnyékában húzódott meg az udvaron. - Uraim, mit isznak?
- Én Piňa Colada-t szeretnék, ha lehet -, mondta Joe. 
- Én meg... Caipirinha-t -, gondolkodott el Steve.
- Jaj, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Maya vagyok, és amíg itt tartózkodnak, én fogom önöknek megmutatni a hotelt, a kikapcsolódási lehetőségeket, és ha bármi kérdésük van, hozzám fordulhatnak -  a lány enyhe akcentussal beszélte a nyelvet.
- Én Steve Vai vagyok, ez itt meg Joe Satriani, és akkor most két hétig nem hagyjuk nyugodni.
- Örülök, hogy megismerhetem önöket. Ja, és ez a munkám, hogy a vendégek ne hagyjanak nyugodni -, válaszolta, közben pedig a pultról a vendégek elé rakta a koktélokat. Egy rövid, nem túl tartalmas beszélgetés után kezdték megtalálni a közös hangot.
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de ön ugye külföldi? - kérdezte Joe.
- Igen. Magyar vagyok. Csak nálunk nincsenek ilyen jó helyek. Egyébként nyugodtan tegezzenek.
- Oké, de akkor te is minket – mondta vigyorogva Vai.
- Magyarország? Budapest a fővárosa! Ugye?
- Igen. Gyakran összekeverik Bukaresttel.
- Ott már rég voltam... - folytatta elmélkedését Satriani.
- Joe, kuss. Jobban járunk. És mi van a szálloda területén?
- Huhh... van jó pár bár, két kaszinó, két játékterem, egy színpad fellépőknek, három étterem, zárt és nyitott medencék, teniszpálya, billiárdasztalok, és az épület mögött egy lovarda. Meg még sok más.
- Akkor jó helyre kerültünk – mondta Joe.
- Az biztos – mosolygott Steve.
- És játszani is fogtok valamikor? - érdeklődött a lány egy Martinit kortyolgatva.
- Persze. Bújócskázni nagyon szeretünk. Majd te is játszhatsz! - vigyorgott Satriani a napszemüveg mögül.
- He? Én... a gitározásra gondoltam – értetlenkedett Maya, - rosszul mondtam valamit?
-  Nem, csak Satch hülyül – sóhajtott Steve mosolyogva, - egyébként, tervezzük, és ha játszunk, azt az egész hotel hallani fogja.
-És nekem? - kérdezte Maya. Épp csak a nagy kék szemei látszottak a pohár mögül.
- Maya... ha megmondod, ki az a csaj kék bikiniben, én most rögtön játszok neked – nézett Joe a napágyak felé.
- A fekete hajú? Készítsd a gitárt. Leila. Ő is itt dolgozik. Azt hiszem... talán egész évben itt szokott lenni. Amúgy osztrák, és valami kereskedelmi végzettsége van, de nem tetszett neki, azért van itt.
- Hölgyem, mikor szeretné azt a gitárelőadást?
- Ráér. Idehívjam?
- Nincs rá okod.
- Ki mondta? - a fekete hajú lányhoz indult, aki a napozó vendégeknek szolgált fel koktélokat. Satriani és Vai komolyan néztek egymásra. Mivel már régóta ismerték egymást, tudták, mit gondol a másik. És most mindketten ugyanazt gondolták.
- Nem, ne is mondd! - szólalt meg végül Steve.
- Nem akartam!
- De akartad!
- Nem is !
- Akkor mondd!
- Úgyis tudom, hogy neked is bejön!
- És? És az milyen dolog, hogy idehozatod a csajt?
- Egy kis flört belefér!
- Engem otthon vár a feleségem.
- Engem is!
- Akkor?
- Ennyi belefér! Tudom, hogy így gondolod!
- Jól tudod – válaszolta vigyorogva Steve. Maya pár perc múlva a fekete hajú lánnyal tért vissza. Joe értetlenül nézett.
- Itt is vagyok, és hoztam egy munkatársamat, ő Leila, ők pedig Mr Vai, és Mr Satriani.
- Satch! - vigyorgott Joe.
- Igen, Satch. Szóval, az angolomon még van mit csiszolni, úgyhogy gondoltam, Leila majd segít nekem. Ha jól tudom, a következő két hétre nincs dolgod – mondta, közben Joe-ra kacsintott, úgy, hogy Leila ne vegye észre. Joe válaszképpen csak mosolygott.
- Nincs, sőt, utánanéztek, és tényleg, igazad volt, nem te kaptál két VIP vendéget, csak nekem nem szóltak időben.
- Csajok, akkor most ha már ketten is vagytok, nem akarjátok megmutatni, hol alhatunk?
- De – válaszolta a két lány, és egymásra mosolyogtak, aztán elindultak.
- Íme, a 846-os... inkább lakosztály, mint szoba, de talán jó lesz, ugye?
- Persze. Lakosztály? - kérdezte Vai.
- Igen. Egy közös konyha és két fürdőszoba van, és három szoba.
- Miért három?
-Nem tudom, én annyit hallottam, hogy a gitároknak van egy harmadik szoba...
- Ja, értem – mosolygott, aztán bementek. Az előtérben egy nagy tükör volt, mellette kétoldalt szekrény, a szemben lévő falon pedig nagy polc könyvekkel, CD-kkel, és dísztárgyakkal. Onnan nyílt az étkező, egy üvegasztallal, és négy székkel. Az étkezővel szemben kapott helyet a konyha, ami nem volt túl nagy, de azért konyha volt, egy villanytűzhelyen, egy mosogatógépen, és pár konyhaszekrényen kívül csak egy bárpult volt ott, bárszékekkel, poharakkal, és egy bárszekrénnyel. Ez az egész egyben volt a nappalival. Fekete bőr kanapé, két fekete bőr fotel, üvegasztallal, rajta három távkapcsolóval. A fal élénkvörös volt, fekete-fehér képekkel, és a padlón fekete szőnyeg volt. A kanapéval szemben TV, Hi-Fi, és DVD lejátszó. Balra tőle a terasz ajtaja, előtte fehér függöny. A teraszajtó mellett jobbra és balra is egy-egy ajtó, ezek voltak a szobák. A jobb oldali ajtó mellett lépcső, a baloldali mellett pedig még egy ajtó. Az volt a fürdőszoba, és a lépcsőn lehetett feljutni a harmadik szobához, és a második fürdőszobához..
- Szép – szólalt meg végül Vai.
- Akkor jó – mosolygott a fekete hajú lány.
- Ő... Satch... valamit kéne kezdeni magunkkal. Nem?
- De. Csajok, olyan programot mondjatok, ami kikapcsol.
- Piálás! - szólalt meg Maya, Leila meg oldalba lökte, - vicc volt!
- Nos... élményfürdőnket tudom ajánlani, illetve a szaunát ugyanott, vagy esetleg egy thai masszázs?
- Az az a...! - csillant fel Satriani égszínkék szeme.
- Mi az a...? - kérdezte Leila.
- Thai masszázs! Stevie, benne vagy?
- Még szép. Merre vannak a masszőrök?
- Pont itt! - húzta ki magát Leila.
- Ti is masszőrök vagytok?
- Itt mindenki az. Na jó, majdnem mindenki.
- Mennyi idő amúgy?
- Hát... fél óra és két és fél óra között akármennyi.
- Mikor jönnek a gitárok, Satch?
- 17:30, vagy nem?
- Nem tudom. Na akkor hogy is van ez a thai masszázs?
- Mi elmegyünk a cuccokért, ti meg lelkileg felkészültök rá... - válaszolta Leila, és rögtön indultak.