Hétfő, augusztus 18.

Fáradtan szállt le a kaliforniai járatról. Haverja hirtelen oldalba lökte, és csak annyit kérdezett tőle:
- Mi van, te nem aludtál? - aztán a következő percben megint a környéket nézte.
- Nem, én nem, de látom, te aludtál helyettem is.
Mindketten a tájat nézték, és megállapították, hogy rengeteget változott, mióta nem voltak ott.
- Steve, mit csinálsz? - kérdezte Joe a reptér bejárata elé érve.
- Hm? Mi?
- Olyan vagy, mint aki már hetek óta nem alszik. Rád fog férni ez a két hét pihentetés.
- Lehet. Öregem, nagyon pörögsz.
- Csodálkozol? Gondolj bele! Két hét, itt, Hawaii-n, virágfüzérek, kókuszdiók, koktélok, bulik, napközben alvás, masszőr lányok, és persze a jó öreg EVO. Kell ennél több?
- Persze. FLO – válaszolt végül mosolyogva, és rájött, hogy barátjának mennyire igaza van.
- FLO majd megvár otthon. Pya-val együtt.
- Tényleg, az asszony sem jön. Hmm... Satch, ez kezd egyre jobban tetszeni! - gondolkodott el, és kezdett egészen jó kedve lenni. Nem mintha baj lett volna a feleségével, de azért egy kis szabadság rá fért már. Évek óta nem volt sehol Pya nélkül. Egy fekete Mercedes állt meg előttük. A sofőr kiszállt, és üdvözölte rég látott ismerőseit. Steve és Joe bepakoltak és beültek a kocsiba, aztán a hotel felé vették az irányt.