Mikor megláttalak,

szívem –lelkem -testem nem reagált rá,

de most érzem, minden megváltozott.

Minden éjjel rólad álmodom,

minden vágyam te vagy.

 Érezni akarlak testemmel-lelkemmel,

mert Te vagy aki felvídit

aki lelkesít,

akitől ragyogni tudok,

és akarok örökké.

 Angyalok szállnak az égen,

repülnek  fent az égen.

Milyen lehet az élet ott fent?

Repülni-szállni vajon jó-e?

 Most már tudom repülni olyan,

 mint egy igazi szerelem,

amit én nem hittem.

De lehet, hogy most Ő,

az akire vártam,

és aki segít megtanulni repülni?

 És ha nem?

Csak bánatot,fájdalmat,csalódást okoz nekem?

Mit tegyek, higgyek édes szavának? Vagy ne?

Mi lehet a helyes? Bízni és repülni,

vagy elővigyázatosnak  és óvatosnak lenni?

 Szálljunk együtt fent az égen,

Ölelj és szeress úgy mint régen.

De mit ér az életem nélküled?

Mondd   mit ér?

Ha már nem leszel velem többé.

Minden élet egyszer véget ér,

minden ember csak egyszer él,

ezt a szerelmet neked küldte az éj,

fogd és tartsd meg örökké.