23.A Maldív-szigetek
-Ma este bulizni megyünk!-tudatta tervét velünk Tom.
Mivel fele napot átutaztuk, nem sok időnk volt estig, úgyhogy elkezdtünk készülődni. Egy közeli klubba mentünk, ami már tömve volt. Hangosan dübörgött a zene, leültünk a legközelebbi üres asztalhoz, a fiúk pedig elmentek piáért. Egész este csak táncoltunk, ittunk és buliztunk.
-M-mindjárt jövök!-állt fel Reny az asztaltól dülöngélve.
-Reny, ne kisérjelek el? Részeg vagy!-ajánlottam fel.
-N-nem köhiiii! Mindjárt itt vajokkk!-mondta és elment.
-Aggódok érte!-néztem utána.
-Ha visszajött utána hazamegyünk! Túl sokat ivott!-Bill.
Eltelt 10 perc, Reny sehol.
Még mindig nincs itt...mi tart ennyi ideig?-Bill idegesen.
-Megnézem! Itt várjatok!-én.
-Szó sem lehet róla! Majd az ajtó elött várok, de én is menni akarok!-makacskodott Bill.
-Én is megyek...nem maradok itt egyedül...-Tom.
Elmentünk a női mosdóba, kinyitottam az ajtót, de nem hittem a szememnek.
-Azt hiszem ezt nem kéne látnotok!-én és be akartam csukni az ajtót, de Bill odarakta a lábát és nem hagyta, hogy becsukjam.-Bill! Ne!-estem kétségbe.
-Ági! Mi van bent? Reny jól van?-ekkor Bill arcára is kiült a döbbenet és a fájdalom.
Nem akarta elhinni, amit lát, Reny egy másik srác karjaiban, már csak melltartó és miniszoknya volt rajta.
Az a pasas épp a nyakát csókolgatta, amit Reny a látszat szerint nagyin is élvezett, és Billnel ez fájt a legjobban, az élvezet, ami Reny arcára ült ki.
Berontott a mosdóba és szétszedte őket, könnyű dolga volt, mivel a srác tajrészeg volt és alig állt a lábán. Egyszer viszont visszaütött, minek következtében Bill szája berepedt és vérezni kezdett. Renyre adta kabátját (tudjátok azt a hosszú fekete bőrkabátot, amit a Spring nicht-ben viselt), felemelte és kiment. Tommal szótlanul mentünk utána, nem nagyon tudtuk, hogy mit kéne mondani erre az egész szituációra. :S
Visszamentünk a nyaralóba, ahol befektette Renyt az ágyba utána lejött a konyhába hozzánk.
-Ezt nem tudom elhinni!-mondta halkan és könnyek gyültek a szemébe.
-Bill...nyugodj m...-kezdtem, de leintett.
-Most nem megy! Érted? Az az arc!-ordibált velem.
-Elég! Ági nem tehet semmiről!-állt ki védelmemre Tom.
-Ne haragudj!...-Bill sóhajtva-Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha a vendégszobában alszok!...Nem tudnék...
-Megértjük!-öleltem át-Menj...feküdj le, próbálj aludni...!-simogattam a haját, hogy kicsit lenyugodjon.
-Rendben!-Bill szomorúan-Jóéjt!-mondta és kiment.
-Szegény Bill!-Tom.
-Igen! És szegény Reny!-én dühösen-Holnap iszonyatos macskajajra fog ébredni és ha ez még nem volna elég,Bill is számon fogja kérni és abban biztos lehetsz, hogy én is elő fogom venni őt pár mondat erejéig!
-Nyugi cica!...Gyere...menjünk aludni!-csókolgatta a nyakam Tom.
Felmentünk és lefeküdtünk, még egy kicsit beszélgettünk a történtekről utána mi is elaludtunk. Reggel hangos csörömpölésre keltünk fel.
-Reny...mi történt?-én.
-Css! Szétrobban a fejem!-suttogott.
-Meg is érdelmled!-folytattam ugyanolyan hangerővel.
-Mért, mit tettem?
Ekkor megjelent az ajtóban Bill kisírt szemekkel, a vak is láthatta, hogy egész este sírt
-Bill! Mi a baj édes?-közeledett hozzá Reny, de Bill csak sarkon fordult és elment. Kis idő mulva ajtócsapást hallottunk, ami azt jelezte, hogy Bill elment a nyaralóból.
-Ennek meg mi baja?-Reny komolyan-Mi történt?
-Ne mond, hogy nem tudod!-Tom idegesen.
-De nem tudom!-Reny egyre hangosabban.
-Reny! Nem intézhetsz el mindent azzal, hogy nem emlékszel!-Tom.
-De ha egyszer télleg nem emlékszek!-potyogtak Reny könnyei. Elmondtunk neki mindent...
-Úristen! Mit tettem!-sírt tovább keservesen.
-Menj utána!-mondtam.
-De honnan tudjam hova ment?-esett kétségbe hugicám.
-Nem messze van egy játszótér! Mindig odamegy, ha bántja valami!-Tom halkan, utána elmagyarázta neki merre menjen.
-Megyek!-rohant el Reny, és újabb ajtócsapás kíséretéban ő is elhagyta a házat.
Pár perc alatt elérte a játszóteret, körbe nézett, de Billt sehol sem látta. Leült az egyik hintára és sírt. Félt, hogy örökre elveszti őt.
-Tom mondta, hogy itt leszek, igaz?-szólalt meg kis idő múlva egy hang a hátamögűl.
-Bill én...ne haragudj könyörgöm!-ölelte át Reny a fiút.
-Azt hittem te még részegen sem tennéd ezt velem!-könnyezett Bill is, közben átölelte a lány derekát.
-Könyörgök bocsáss meg!-zokogott tovább Reny.
-Reny...kérlek ne sírj!-törölte le kedvese könnyeit Bill.
-Szeretsz még?-szipogott Reny.
-Hogy kérdezhetsz ilyet...persze hogy szeretlek! Örökké szeretni foglak!...Csak...olyan rossz volt látni, ahogy...
-Még egyszer nem történik meg!
-Tudom...szeretlek!-mondta Bill majd ajkuk összetapadt.
-Hazamegyünk?-Reny szomorúan.
-Nem! Max kerüljük a sok piát és a vad bulikat!-Bill halvány mosollyal az arcán.
-Ez...hogy kerül oda?-simogatta meg a sebet Bill száján.
-Az a barom nem akart elengedni!
-Ne haragudj, nagyon fáj?
-Koránt sem annyira, mint az, hogy más karjában láttalak...-Bill.
-Soha nem látsz más karjában többet! Esküszöm!-bújt Reny kedvese malkasához.
-Én pedig soha nem engedlek el!
Kézenfogva jöttek haza, mi Tommal épp reggelit csináltunk.
-Mi ez a jó illat?-jöttek be a konyhába.
-A békülés illata!-én-Amúgy reggeli, üljetek le, mindjárt megkapjátok!-pár perc mulva tálaltunk is.
-Ez meg?-mutatott Reny a tányérja szélén lévő gyógyszerre.
-Ciánkapszula!-vágtam rá-A fejfájásodra és a macskajajodra van!
-Áá köszi!-mosolygott hálásan.
-Délutáni program?-Tom.
-Tengerpart!-hangzott kórusban a válasz.