18.Elegem van
Tom ebédre sem jött haza és fel se hívott, ami egy kicsit rosszul esett. Úgy döntöttem elmegyek vásárolni, hogy addig se unatkozzak. A farmer zsebemben találtam egy cetlit, egy telefonszám volt rajta, Manzinié. Mivel úgysem volt dolgom és magányosnak éreztem magam, felhívtam hátha ráér.
-Igen, mond!-szólt bele dánul, szóval nem nagyon értettem.
-Haló...Ági vagyok...-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia! Bocsi!...Mért hívtál?-Manzini mostmár németül.
-Ráérsz?-tértem a lényegre.
-Igen! Történt valami?-kezdett aggódni.
-Megint egyedül hagytak!-én szomorúan-Talizhatnánk abban a kávézóban?
-Persze, épp arra vagyok...ott várlak! Szia!
-Szia!
Gyorsan rendbehoztam magam, elkészültem és elindultam. A kapuban összefutottam Tommal.
-Szia, hát te? Hova igyekszel?-és ölelt volna át, de nem hagytam, elmentem mellette.
-El! Szia!-én és elmentem.
"Ez meg mi volt?"-fogta a fejét Tom.
10 perc múlva megérkeztem a kávézóba.
-Szia!-állt fel Manzini az egyik asztaltól és adott két puszit, utána én is leültem.
-Szia!
-Na mesélj!-mosolygott.
Elmeséltem neki mindent, a tegnapot és a ma reggelt.
-Nem normális!-szürte le a következtetését.
-Ki?-lepődtem meg.
-Tom! Figyelj...itt egy klassz csaj-mutatott rám-és látszik rajtad, hogy szereted, igaz ennek nem igazán örülök-pirult el-de a lényeg, hogy ő meg simán eldob! Ez...elég fura.
-Mi?...Mért nem örülsz neki?-én.
-Mert...most nem akarlak összezavarni, de...az a helyzet, hogy nekem...tetszessz!-nyögte ki végül.
-Ugyan...-hajtottam le a fejem, de megfogta az állam és felemelte a fejem, mélyen a szemembe nézett.
-Pedig komolyan mondom!...Ő nem érdemel meg téged!
-De én őt szeretem!-könnyek gyűltek a szemembe. Közelebb húzott magához és már majdnem megcsókolt, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Engedd el!-Tom.
-Hozzám beszélsz?-Manzini idegesen. Én csak néztem, meg sem tudtam nyikkanni, féltem, hogy Tom azt hiszi majd, hogy megcsaltam. (pedig nem!)
-Azt mondtam, engedd el a barátnőm!-Tom egyre idegesebben. Én nem akartam balhét, úgyhogy mögé álltam.
-A barátnőd, akivel nem foglalkozol! Nézz csak rám!
-Ezt hogy érted?-Tom.
-Nézz meg jól! Majdnem egyformák vagyunk! Egyforma a stílusunk, a hajunk, az alkatunk, magasságunk... Szerinted mit keresett bennem? Téged, mert te elhanyagoltad! Nézz csak rá!-mutatott rám, én már sírtam-Magányos! De szeret téged! Nem csalt meg, pedig csak rajta mullott volna...!-ekkot Tom át akart ölelni, de én elrohantam, ki a kávézóból, haza.
-Ha mégegyszer meglátlak a közelében...-kezdte Tom.
-Nyugi, kikötötte, hogy téged szeret!...Most menj és engeszteld ki! Kényesztetsd...megérdemli!-mondta és visszaült a helyére.
Tom pedig utána eredt. Felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba, magamra húztam a takaróm és reménykedtem, hogy senki sem talál meg. Úgy sírtam. 20 perc múlva valaki halkan bejött a szobámba és mivel sötét volt bent, majdnem mindennek nekiment. (akkorra már majdnem elaludtam :S)
-Ki az már?-én álmosan és felültem az ágyon. Feloltódott a lámpa.-Uhh kapcsold már le!-takartam el az arcom.
-Bocsi!-suttogta egy hang, utána leoltódott a lámpa.
-Te vagy az Tom?
-Igen...aludtál? Bocsi csak...azt hiszem beszélnünk kell!-óvatosan befeküdt mellém és átölelt.
-Tom! Hidd el, hogy semmi sem történt!-kezdtem magyarázkódni.
-Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak, ne haragudj, hogy egyedül kell ébredned...-sorolta tovább, de félbeszakítottam egy csókkal.
-Akkor nem haragszol?-Tom a csók végén.
-Ha nem tünsz el többet reggel, nem hanyagolsz el és ha rögtön befogod a szád, akkor nem!-öleltem át.
-Rendben! Megigérem, hogy...
-Tom! Azt mondtam, hogy kuss!-durciztam és elhúzódtam.
-Akkor most...-esett kétségbe.
-Ajj Tom! Szeretlek te bolond!-csókoltam meg újra.
-Akkor jó, mert...
-Tom!...
-Kussoltathatsz, de ezt akkor is végigmondom...(csók)...szóval! Csak azt akartam mondani, hogy én is szeretlek!-hadarta el gyorsan, utána megint csók következett.
Rámásztam, az ölébe ültem és csókolgattam a nyakát.
-Biztos...(csók)...hogy...(csók)...akarod?-kérdezte
-Igen...(csók)...100...(csók)...%!-én és közben a pólója alatt simogattam a hátát....
Egy óra múlva fáradtan dőlt be mellém. Rádőltem a melkasára, vadul lélegzett, hallottam, hogy majd' kiugrik a szive. Nem is csodálom, hisz végig arra koncentrált, hogy nekem jó legyen. Ő rögtön bealudt, én viszont néztem még egy kis ideig, ahogy alszik. Már egy órája nézhettem, amikor elkezdett mocorogni. Elkezdtem simogatni az arcát, mire rámnézett.
-Cica, nem alszol?-felült és megcsókolt. Hátradöntöttem és én is befeküdtem mellé. kis idő után én is elaludtam, szorosan Tom karjaiban.
Pár óra múlva a mobilom keltett.
-Hol az a szar...-én kómásan.
-Megvan!-Tom.
-Vedd fel lécci...túl kómás vagyok most!
-Haló!-vette fel Tom.
-Ági, te vagy?-szólt bele Manzini.
-Mért nem szálsz le róla?-Tom idegesen.
-Ki az?-kérdeztem és kivettem Tom kezéből a telefont-Haló!-szóltam bele.
-Szia!-Manzini-Csak megakartam kérdezni, hogy minden rendben van-e!
-Persze! És köszi mindent!
-Jaj kiscsaj, nincs mit!-mosolygott-Akkor...arra semmi esély, hogy mi ketten valaha is...-kezdte.
-Figyelj én Tomot szeretem! Vele maradok, most ez a pár nap így jött össze, de én akkor is szeretem!
-Értem...de barátok maradhatunk, ugye?
-Persze! Téged is szeretlek, csak...nem szerelemmel, hanem mint egy jó barátot! Érted?
-Igen! Akkor...majd hívj, ha ráérsz!-Manzini.
-Oké! Szia!
-Szia kiscsaj!-köszönt el és lerakta.
-Mi volt ez?-Tom idegesen.
-Mi mi volt?-kérdeztem vissza.
-Hát ez a "téged is szeretlek" duma?
-Jajj Tom! Pont úgy csinálsz, mintha a többit nem hallottad volna!-én fáradtan.
-De! Azt akarja, hogy te meg ő...én ezt nem hagyom!
-Tom!-emeltem fel a hangom-Mondtam, hogy én téged szeretlek!-én egyre idegesebben.
-Jó, de...
-Nem! Nincs de! Mért nem vagy képes bennem megbízni?-feálltam, felvettem a köntösöm és kimentem, magam után pedig becsaptam az ajtót.
Lementem a konyhába és nekiálltam kaját csinálni magamnak. Pár perc múlva lejött Tom is és hátulról átölelt.
-Ne haragudj! Hülye vagyok!
-Igen!-értettem egyet.
-Jajj cica, nem bírom, ha haragban vagyunk!-csókolta meg a nyakam.
-Én csak azt nem bírom, hogyha nem bízik bennem az, akit szeretek!
-...Féltékeny vagyok!-vallotta be.
-Nincs rá okod édesem!-felé fordultam és szorosan megöleltem.
-Szeretlek! Mindennél jobban a világon!-Tom édin és megcsókolt-Télleg cica!...3 nap múlva lesz egy díjátadó...ugye elkísérsz?-folytatta bociszemeket meresztve rám.
-Elkísérlek!
A következő 2 nap elég uncsi volt, semmi sem történt.