17.Szülinap
-Haza...végre haza megyünkk!-ásított tom.
-De azért jó volt...nem?-én és közben hozzábújtam.
-Ja! Voltak jó pillanataink!-csókolt meg.
-Magdemurgban laktok ugye?-bill reménykedve.
-Igen...mért?-Reny.
-Mi is!-vágták rá az ikrek vigyorogva.
-Á-áá télleg?-én kórusban Renyvel.
-De jó, akkor...nem akartok hozzánk költözni?-bukott ki Billből az ötlet.
-Őőő...nem tudom...ez még...olyan korai lenne! Nem?-Reny.
-Csak egy ötlet volt! Viszont minimum két naponta nálunk alszotok!-jelentette ki Bill.
-Ti is nálunk!-csókolta meg Reny hosszan.
-Reny...ne izgass fel.-Bill vigyorogva.
-Pedig arra gondoltam, hogy talán...bemehetnénk a hálófülkébe és...de akkor mindegy!-húzódott messzebb a lány.
-Gyere csak ide!-Bill felemelte Renyt és már el is tüntek.
Tom sóvárogva nézett rám, de amikor látta, hogy látom elkapta a tekintetét. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt.
-Még fél óra és ott vagyunk!-szólt hátra a sofőr. Úgy is lett, 30 perc múlva lefékezett és megállt Tomék háza elött a busz.
-Bejöttök egy kicsit?-Tom.
-Ne haragudjatok, de most más vágyunk sincs csak hazamenni és aludni.-Reny hullafáradtan.
-Rendben! Majd felhívlak!-Bill és búcsúcsókot nyomott szerelme szájára és bement.
-Én is hívlak!-Tom, átölelt, megcsókolt, utána ő is bement. A busz pedig hazavitt minket. Épp hogy beértünk a házba Reny telefonja megszólalt.
-Haló!-vette fel-Szia! Mi?-röhögés következett.
-Telefon szexet szimatolok!-csesztettem.
-Kuss már!-Reny idegesen, utána felment és bezárkózott a szobájába. Nem sokkal utána az én telefonom is megcsörrent.
-Hiányzol!-szólt bele rögtön Tom.
-Te is nekem!-mosolyodtam el.
-Mit csinálsz?
-Épp kaját csinálok!
-Aha...én majd rendelek...Anyuék nincsenek itthon...Bill meg bezárkózott a szobájába.-Tom unottan.
-Akkor még nem rendeltél?-Kíváncsiskodtam.
-Nem...még meg kell keresnem a telefonszámot!
-Ne keresgélj!
-Hm?
-Gyere el! Addigra a kaja is kész és legalább együtt leszünk...persze csak ha nincs csömöröd belőlem és nem félsz a főztömtől.
-Repülök!...Várj csak...Bill, elmegyek Ágiékhoz, jössz?-ordított fel Tom.
-Ahaa!-Bill az emeletről.
-Na szal cica! Bill is jön, nem baj?-Tom.
-Nem! Dehogyis! Akkor várlak! Puszi, szia!-én.
-szia!-letettük. 10 perc múlva csöngettek.
-Mi tartott eddig? A szomszéd utcában laktok!-ugrott Reny Bill nyakába.
-Tudom...csak útba esett egy virágos!-mosolygott és elővett a hátamögül egy vörös rózsacsokrot.
-De édes vagy!-Reny és megcsókolta Billt.
-Na akkor jöttök? kész a kaja, csináltam lasagnét!-én.
-Aha!-vágta rá mindenki.
Tom utánam jött, Renyék pedig "lemaradtak". Hátulról átölelt.
-Meg sem kérdezed, hogy én mit vettem neked?-kérdezte.
-Nem kell nekem semmi sem csak te!-fordultam felé és átöleltem.
-Azért én odaadom!-megcsókolt és közben a nyakamra tett egy nyakláncot.
-Mi ez?...Tom...ez gyönyörű!-mondtam és a nyakláncomat nézegettem. Fehér-arany lánc, a közepén egy medál fekete kőberakással!-Le sem veszem többet!-vigyorogtam.
Ezután Renyék is előkerültek.
-Holnapután elmegyünk bulizni?-Reny evés közben.
-Mi lesz holnapután?-kérdeztem?
-Pff...akkor leszel 18 te...-Reny.
-De gyorsan repül az idő!-lepődtem meg.
-Na ja...már vén csont vagy!-Tom.
-Kössz!-áldurciztam, de elnevettem magam.
A fiúk estére is maradtak, mivel anyukájuk felhívta őket, hogy egy hétig Franciaországban lesznek Gordonnal.
Másnap mindenki otthon maradt lustálkodni. Eljött a szombat, június 9, vagyis a szülinapom. Reggel Tom már nem volt mellettem amikor felébredtem.
Egy levelet találtam csak, amiben Tom leírta, hogy megbeszélésre kellett menniük, Reny pedig elkisérte őket.
"Na szép...egyedül maradok a szülinapomon...?"-gondoltam kómásan. Pár órája már unatkoztam, amikor Tom hívott telefonon.
-Hahó! Úgy hiányzol, unatkozok, hol vagy már?-hisztiztem egyből.
-Megbeszélésre kellett mennünk...átmennél hozzánk? Nemsokára mi is ott vagyunk!
-Oké! Megyek! Szia!-én és leraktam.
Átmentem, felmentem a szobájába és leültem az ágya szélére. Már várhattam olyan 10 perce, amikor azt hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn.
-Tom?-kiabáltam ki. Az ajtó kinyílt és bejött rajta Simone, Tomék anyuja-Öö...csókolom!-lepődtem meg.
-Ez nem lehet igaz! ki engedett be? Elegem van, hogy a magánéletünket sem tisztelitek! Menj el koncertre, vagy valami! Ott láthatod és ha mázlid van megkaphatod! De sosem fog szeretni! Egy kaland leszel neki csak! Most pedig...lennél szives kimenni a fiam szobájából, semmi jogod, vagy indokod itt lenni, vagy a házamban.-idegeskedett Simone.
-De én...Tom barátnője vagyok!
-Tudod hányszor mondták már ezt? szánalmas...15 percig híresnek érzitek magatokat...
-De én...
-Menj el!-emelte fel a hangját.
Könnyezve hagytam el a házat.
Eszembe jutottak Simone szavai: "De sosem fog szeretni!". "Lehet hogy igaza van!"-gondoltam és közben egyre jobban sírtam.
<<közben Tom hazaért...>>
-Hahó...Ági itt vagy?-ment fel a lépcsőn Tom.
-Szia!-köszöntötte fiát Simone.
-Szia! Hát te? Nem úgy volt, hogy...
-de igen, csak közben megváltozott a terv, Gordon pár nap múlva jön.
-Aha...értem...őőő Ágit nem láttad?-tom idegesen.
-Ágit? Ő ki?
-A barátnőm! Megbeszéltük, hogy itt talizunk! Ma van a szülinapjaés megakartam lepni valamivel!-magyarázta.
-Ő...hosszú barna haja van, kék szemek?-Simone ijedten.
-Igen! Hol van?
-elment...izé...én nem akartam, de azt hittem, hogy rajongó és...elküldtem...elég csúnyán!
-Mi???-Tom és elviharzott.
Nem volt kedvem hazamenni, úgyhogy elmentem sétálni. Végül megéheztem és elmentem egy közeli kávézóba. Megebédeltem, utána még sétálgattam a városban. Egy üzlet elött megláttam valakit, hosszú raszta haja volt, XXL-es cuccai csak úgy lógtak rajta. Háttal állt nekem. Megdobbant a szívem, mi van ha Tom az? A következő pillanatban viszont megnyugodtam. "Nem ő az! De akkor ki?-gondolkodásomból az az idegen zökkentett ki, mivel időközben elindultam felé és összeütköztünk.
-Oh...bocsi...szia!-mosolygott rám.
-Szia! Én kérek elnézést...csak elkalandoztam!-magyarázkodtam.
-Semmi gond! Manzini vagyok!-mutatkozott be. (tudjátok a "dán" Tom)
-Sz-szia én Ági!-mondtam, közben lehajtottam a fejem. Kicsit csalódott voltam, hogy nem Tom az, ugyanakkor egy kicsit örültem is. Úgy látszik Manzini észrevette, mert megfogta az állam és felemelte a fejem.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Mi? Ja nem...semmi!
-Na ne kamuzz kiscsaj...gyere! Séta közben elmondod.
-Hát jó...most úgysincs dolgom!-mosolyogtam halványan. Elindultunk, útközben elmeséltem neki mindent.
-Huh ez kemény...szépen kidobott!-mondta együttérzőn.
-Hát jah...ráadásul ma van a szülinapom...úgy volt, hogy egész nap együtt leszünk, meg minden, de ma még nem is láttam!-én szomorúan.
-Télleg? Hány éves vagy?...Márha nem veszed bunkóságnak!
-Nem!...18.
-Aszta akkor nyomás ünnepelni!-mutatott egy kávézó felé.
-Jaj...most semmi kedvem!-nyafogtam.
-Naa gyere már! akkor csak egy kávéra hagy hívjalak meg! Térden állva könyörögjek?-Manzini.
-Najó!-egyeztem bele. Beültünk és kb. egy órán keresztül csak beszélgettünk, jó barátok lettünk. (csak BARÁTok :P)
-Köszi a kávét, és a beszélgetést, de azt hiszem mennem kéne haza...lehet, hogy Tom is otthon lesz...!-én.
-Nincs mit! Sok sikert! És nyugodtan hívk, ha bármikor akarsz beszélgetni!-mondta és felém nyújtott egy cetlit, amin a száma volt.
-Szavadon foglak!-mosolyogtam.
-Csak nyugodtan!
-Viszont most télleg megyek! És mégegyszer köszi mindnet-adtam neki 2 puszit, utána sarkon fordultam.
-Szia kiscsaj, minden jót!-mondta halkan.
Hazamentem, Tom rögötn odafutott hozzám.
-Ági! Hol voltál? Már mindenhol kerestelek!-ölelt át.
-Nyugi itt vagyok!-én unottan.
-Nem voltál nálunk...-kezdte.
-Igen, mivel anyukátok finoman a tudtomra adta, hogy húzzak el és...-nem tudtam végigmondani, mert megcsókolt. Viszonoztam a csókját, egész nap csak erre vágytam, hogy szorosan a karjában tartson és csókoljon.
-Felmegyünk?-vigyorogtam rá alattomosan.
-Most ne...utasított el.
-Szar ez a nap...-mondtam csalódottan.
-Jaj cicám ne mondj már ilyet, tudod mit? Elmegyünk bulizni, jó?
-Jó, menjünk!-egyeztem bele végül.
Elmentünk a kedvenc klubbunkhoz, de meglepetésemre be volt zárva volt, pedig általában éjjel-nappal nyitva van.
-Na Tom ezt bebuktuk!-én két sóhajtás közt.
-Gyere nézzünk be!-mondta és már be is húzott.
-Mondtam, hogy nincs...-makacskodtam, de megakadtam. A hatalmas teremben, ahol eredetileg táncolni szoktak, egy 5 személyes asztal állt, szépen megterítve, körülötte gyertyák. Az asztalnál 3 ismerős ült, Reny, Bill és Oli. Amikor megláttal felpattantak.
-Meglepííí!-üvöltött Reny. Én a meghatódottságtól nyikkanni sem bírtam.
-Gyere cica, ülj le!-húzott az asztal felé Tom.
-Ezért tüntetek el?-én könnyes szemmel.
-igen! Mért, mit hittél?-Tom és látta, hogy lehajtom a fejem-Ugye nem hitted, hogy...jajj cica gyere ide!-szorosan átölelt és megcsókolt-Szeretlek!-mondta a csók végén.
-Csak rossz volt,hogy csak úgy eltüntetek!-mosolyogtam.
Leültünk vacsizni. Sokat beszélgettünk, az utóbbi időben ez már nagyon hiányzott. Este fáradtan dőltünk az ágyba. Olyan fáradt voltam, hogy rögtön elaludtam. Másnap reggel megint egyedül ébredtem. kicsit mérges voltam, hogy megint egyedül maradtam, de azzal nyuktatgattam magam, hogy ők híresebbek, ezért több dolguk is van.