15.Rossz érzés
-Te nem mész enni?-kérdeztem.
-Nélküled nem!-bújt oda hozzám.
-Nyugodtan mehetsz, nem veszek el!
-Valami baj van Ági?-Tom komolyan.
-Nincs! Mi lenne? Minden a legnagyobb rendben...
-Bénán hazudsz! Naa mond el mi bánt!-átölelt.
-Igazából én sem tudom!...Rossz érzésem van!-mondtam.
-A koncertel kapcsolatban?
-Nem!...Valami más...de nem tudom, hogy mi!
-Nyugodj meg szivem! Vigyázok rád!
-Szeretlek!-mosolyogtam.
Fél óra múlva a többiek is beszállingóztak. Nem sokkal utána elkezdődött a koncert is. A közönség örjöngött, király hangulat volt, nagyon kifáradtunk. Törölközővel a nyakunkon mentünk be az öltözőbe koncert után.
-Huh...de elfáradtam!-dőlt le Reny a kanapéra.
-Nem hittem volna, hogy 5 ráadást kérnek majd!...Nem csak háromról volt szó?-én.
-De! Csak olyan jó volt a hangulat...nem bírtam megállni!-magyarázta Reny.
-Pssszt!-intett le mindenkit Georg.
-Mi az?-suttogtam.
-Hallgassátok!-mutatott az ajtó felé. Kintről hangok szűrődtek be.
-Engedjenek már be! Fontos, nem érti?-ordibált egy mély hang.
Renyvel rögtön felkaptuk a fejünket. Az ajtóhoz rohantunk és onnan hallgattuk tovább a fejleményeket.
-Ha nem enged be, megbánja!-folytatta a mély hang.
-Kérem, menjen el!-testőr.
-A lányaim! Bent vannak, nem érti?
-A lányai?-értetlenkedett Bill, utána ránk nézett.
-Kimegyek!-mondta Reny és már nyílt is az ajtó.
-Tom!...a rossz érzésem!-kezdtem könnyezni.
-Te?-Reny értetlenkedve, amikor meglátta apát.
-Reny! De jó, hogy látlak!-apa.
-engedjék!-szólt barátnőm az őrökhöz, akik rögötn arrébb álltak.
-Mit akarsz?-kérdeztem remegő hangon.
-Kicsim...úgy hiányoztatok!-apa és közelebb jött, hogy megsimogassa az arcom, de reflexből hátrábbléptem, hogy ne érjen el. Ezt a kis malőrt Tom is észrevette, odajött hozzám és megfogta a kezem. Egy kicsit megnyugodtam.
"Vigyázok rád!"-visszhangzott a fejemben Tom szavai.
-Mért jöttél?-lépett közelebb Reny.
Amikor megtudtam, hogy itt koncerteztek, rögtön idejöttem! Hiányoztatok!
-A-apa...mondd el, hogy mi van! Ha annyira hiányoztunk volna, akkor régebben ne...-kezdtem, de a szavamba vágott.
-Hallgass!-ordított rám.
-Nem! Nem hallgatok! Gyűlöllek! Gyűlöllek, amiért azt tetted anyával és...velünk! Menj el! Nem akarunk többé látni!-kiabáltam, közben már a könnyeim is potyogtak.
-Ha még egyet szólsz és esküszöm...-apa.
-Mit csinál?-állt elém Tom-Na, mondja csak!
-Reny! Te ugye nem dobsz ki?-fenyegetőzött és elindult felé. Bill megelőzte és kedvese elé állt.
-Biztonságiak!-szipogtam zaklatottan-Kérem...kísérjék ki!
-Mi? Hogy mered? Hé! Engedjenek el!-ordított apa, miközben próbálta lerázni az őröket. Még egy idejig hallottuk, ahogy kiabál, aztán néma csend lett.
Lerogytam a földre és sírtam. "Miért? Miért kell mindent elszúrnia? Gyűlölöm!"-ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
-Szivem...cica!-gugolt le hozzám Tom.
-Tom!-szipogtam és szorosan átöleltem, ő pedig egyből visszaölelt.
-Mi történt? Mi volt ez az egész? Télleg az apátok?
-Nem! Nekem ő nem az apám!-vágott közbe Reny, aki már Bill karjaiban volt és láthatóan megnyugodott-Ágié, vagyis csak volt. Megkeserítette az életünk!
-Mit tett?-Tom dühösen. Egy kis időre csend lett, végül én törtem meg.
-Kiskoromban...amikor Reny már nálunk lakott...egy este arra ébredtünk, hogy...apa részeg és...nekitámadt anyának!...Meglátta, hogy látjuk és...minket is megütött. Egyszer le is tartóztatták...mikor kiengedték, azt mondta megváltozott, de...mégsem. Egy éve...megint szabadult...anya pedig elvált tőle! Azóta apa mindig kaszinózik...aztán folyton tőlünk kér kölcsön!
-ez borzasztó!-Bill együttérzőn.
-Azt hittem, hogy sohatöbbé nem hallunk felőle!-szipogott mostmár Reny is.
-nyugi...mostmár vége van! Soha többé nem kell látnotok! Mi megvédünk!-Tom és megfogta a kezem.
-Halihó emberek! Nyomás haza csomagolni, holnap már Stuttgartban leszünk!-jött be David-Oh...megzavartam valamit?
-Nem!-vágtam rá-Csak valami belement a szemembe! Minden oké!-mosolyogtam (márahogy sikerült :S).
-Ja...ok! Na de én most megyek, millió dolgom van!-mondta és kiviharzott.
-David...mindig a legrosszabbkor képes zavarni!-Bill unottan.
-Nem! Igaza van! Ez a mi turnénk! És igenis jól fogjuk magunkat érezni, ha törik, ha szakad!-én és felálltam.
-Büszke vagyok rád!...Akkor menjünk pakolni!-Tom.
Pár órával később már a hotelban voltunk, összepakolva. Lementünk vacsizni.
-Huh...jól laktam...köszi a vacsit!álltam fel az asztaltól.
-Mindjárt megyek én is!-Tom teliszájjal.
-Azért ne fulladj meg! Nyugodtan egyél, addig letusolok!-adtam neki egy puszit utána felmentem. Már majdnem odaértem a szobánkhoz, amikor a szomszéd szobából kinyúlt egy kar és elkapta a kezem. Behúzott a szobájába és bezárta az ajtót.
-Apa!? Engedj ki! hogy találtál meg? Tom keresni fog!
-Csak egy kis összegről lenne szó!-kezdte megint.
-Mennyi?
-Csak pár ezer...euro!
-Mi??? Apa! Annyit nem adhatok!
-De! Adni fogsz!-közelített.
-Ne...a-apa...-kicsordult a könnyem-Azt mondtad megváltozol! Itt az alkalom! Menj el dolgozni, vagy valami!
-Adni fogsz nekem, mert ha nem...-ordibált.
-Mert ha nem,...Engem is megversz? Mint anyát? Nem csoda, hogy elvált tőled!-kiabáltam, a következő pillanatban égető, csípő érzést éreztem az arcomon. apa megütött. Az ütéstől a földre estem.
-Gyűlöllek! Gyűlöllek!!!-szipogtam.
-Ági...odabent vagy?-szólt kintről egy aggódó hang.
-To...-kezdtem, de apa mögémszaladt és a kezét a számra tettem. Elkezdte hadonászni, hogy kiszabaduljak, de kevés sikerrel. Nem marad más...  beleharaptam a kezébe, mire elengedett.
-Tom!!!-kiabáltam kifelé.
-Maradj csöndben!-újabb pofon.
-Ági! Tarts ki, mindjárt bent vagyok!-mondta és a következő pillanatban már azt láttam, hogy betörte az ajtót. Én még mindig a földön ültem.
-Mit csinált vele? Normális maga? Hisz a lánya!...Ne merjen a közelébe menni! végre boldog volt, de maga mindent elrontott!-elővett egy csekket és
írni kezdett-Tessék! 20.000 euro elég lesz?-kelt ki magából Tom, felsegített és az ajtóhoz mentünk, de még visszafordult-Ha mégegyszer meglátom a lányok közelében...feljelentem!-mondta és elmentünk.
-K-köszönöm!-én útközben.
-Már vége van! Soha többé nem látod! Nyugosj meg!-átölelt.
Bementünk a szobánkba és elmentem tusolni. Amikor végeztem meghallottam, hogy Tom beszélget valakivel.
-nyugodj meg! Nem a te hibád!-Bill.
-Nem érted!...Azt mondtam neki, hogy megvédem! Ezek után hogy hagyjam egyedül?-Tom kétségbeesetten.
-nyugodj már meg!
-Hogy nézzek ezek után a szemébe?-keseredett el mégjobban.
-Szerintem Ági egy percig sem hitte, hogy a te hibád! épp ellenkezőleg! Te mentetted meg! Megvédted őt!-ölelte át bátyját Bill.
-Meg akarom védeni! Még sohasem szerettem ennyire egy lányt! Érted? Ez most télleg komoly!
-Értem...mennem kell, egy ideje már bent van, bármikor kijöhet!
-kössz mindent!-köszönt el Tom.
-Nincs mit! Szia!-Bill kiment.
Vártam még egy kicsit, utána kimentem Tomhoz. az ölébe ültem, átöleltem és megcsókoltam.
-Alszunk?-kérdezte.
-Igen...a mai napból ennyi pont elég!-mondtam és befeküdtem az ágyamba. Tom  a saját ágyába vackolta be magát (mert ugye kétágyas szobákban vagyunk).
-Nem alszol vele?-lepődtem meg.
-De!-sóhajtott.
-Nem kell, ha nem akarsz!-hátatfordítottam.
-Jajj cica! Nem azért mondtam!-átölelt a derekamnál és szorosan hozzámbújt-Figyelj csak...ami az elöbb...-kezdte.
-Nem szeretnék róla beszélni, ne haragudj!-fordultam felé.
-Jó...csak...azt akarom mondani, hogy...bocsáss meg!
-Mi? Neked? Ugyan miért?-én.
-Azt mondtam, hogy megvédelek, de...
-Tom! Neked köszönhetem, hogy két pofonnal megúsztam! nem lehetsz mindig mellettem! Nem a te hibád! Én...nagyon hálás vagyok neked! Szeretlek!
-Én is szeretlek!...Jóét!-adott egy jóét puszit, amiből "véletlen" csók lett XD. Egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap 9-kor indultunk el a turnébusszal Stuttgartba. Az egész utat végig aludtuk. Örültem, hogy végre elhagytuk Kölnt.