14.Mc Donald's
-Tom...figyelj csak!-szólaltam meg miközben pakoltam.
-Mi az cica?-ölelt át hátulról, beleborzongtam.
-Tudod...a múltkor a buliban...
-Ne haragudj, hogy elszúrtuk az estéteket!-nyakpuszi XD.
-Nem az...amikor az az alak...-lehajtottam a fejem-ott hátul...én nagyon féltem!...Én csak azt akarom mondani, hogy...köszönöm!-felé fordultam és szorosan megöleltem. Már a könnyeim is potyogtak.
-Jaj édesem! Melettem nem kell félned! Én megvédelek mindentől és...mindenkitől!-közebn a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt, megcsókolt.
-Ne ne sírj már cicám! Nem szeretlek így látni!-letörölte a könnyeimet.
-Jó...szeretlek!-mosolyogtam haláványan.
-Én is szeretlek!-újra átölelt. Pár percig még úgy voltunk, utána folytattuk a pakolást. Kopogtak...
-Hahó bejöhetünk?-szólt Bill kintről.
-Gyertek!-nyitottam ki az ajtót.
-Elmegyünk kajálni...jöttök ti is?-Reny és Bill kórusban XD.
-Pill csak összekapom magam!-és rohantam is volna a fürdőbe, de Tom elém állt.
-Éhen halok!-ölelt át.
-Jó...fél perc!
-Fél ÓRA...inkább menjünk! Nekem mindenhogy teccel! Most is gyönyörű vagy! XD-rövid csók.
-Najó akkor gyerünk!-egyeztem bele.
A közeli Mc Donald's-ba mentünk. Mindenki ínyenc csirkeszendvics menüt választott ( :S -soha többéééé XD ), mellé sültkrumplit és kólát.
Békésen eszegettünk, amikor Tom szeme megakadt valamin. Reny rágcsálta a krumplit és közben Billel szemezett. Az asztal alatt pedig cirógatta a fiú lábát. Tom csak vigyorgott.
-Öhm...pill és jövök...kimegyek mosdóba!-szólt Reny és már el is tünt. Pár perc eltelt, Bill csak ült a helyén, Tom pedig csak röhögött magában, hogy hogy lehet valaki ennyire pancser, mint az öccse. XD
-Reny sokáig marad...-állapította meg Bill ártatlanul.
-Téged vár...menj ki a cw-be (wc-be)...-súgta oda Tom.
-Mi?-értetlenkedett.
-A Wc-be te barom! Húzzál már be utána!-mondta kicsit idegesen Tom...és elég hangosan, így én is hallottam.... Bill felált és a mosdó felé vette az irányt.
-Öcsi!-szólt utána Tom.
-Hm?-Bill.
-Nehogy elsülj!-kapott röhögőgörcsöt a rasztás. XD
Bill zavartan folytatta útját. A lánymosdóhoz érve bekopogott.
-Reny...bent vagy? Én vagyok az!-suttogott Bill.
Válaszul csak kinyílt az ajtó és egy kéz megragadta és behúzta a srácot.
-Azt hittem már sohasem jössz!-mondta Reny két csók közt.
-Kicsit lassan kapcsoltam...de már itt vagyok!-hátrált Bill, és bezárta az ajtót. Felemelte Renyt, majd apró csókokkal halmozta el a nyakán. Nekinyomta a falnak. Lekerültek a ruhák...
...Fél óra múlva mentek vissza az asztalunkhoz, de addigra Tommal már leléptünk, szép kis számlát hagyva magunk után. XD
-Ez nem lehet igaz!-Bill.
-Elvitelre is rendeltek egy csomót...-Reny.
-Hm...akkor nézzük a pozitív oldalát!-vigyorgott Bill alattomosan.
-Na ja!-forró csók.
Bill elővette a pénztárcáját és a pénzt letette az asztalra, majd intett az egyik alkalmazottnak, hogy ott van. Utána ők is elmentek.
-Szerinted nagyon dühösek lesznek?-kérdeztem Tomtól.
-Az biztos!-nevetett szerelmem-De ennyi csak jár már nem?
-De!-és megfogtam a kezét.
-És most...hova menjünk?-Tom.
-Pff...foggalmam sincs!-végtam rá.
-Haza?-vigyorgott alattomosan.
-Tom én még...-kezdtem, de félbeszakított egy csókkal.
-Jó megértem!...Majd ha készenállsz rá!-mondta a csók végén.
-Köszönöm!
-Ugyan...tiszteletben tarom...és így legalább tudom bizonyítani, hogy szeretlek és nem csak...arra kellessz!-mosolygott édin.
-Nem kell bizonyítanod semmit sem!-öleltem át.
Hazamentünk, bevackoltam magam az ágyamba és bekapcsoltam a tv-t. Tom elment zuhanyozni. 10 perc múlva végzett és egy szál törölközővel a derekán jött ki és leült az ágyam mellé a földre.
-Mi az?-kérdeztem döbbenten, de nem válaszolt, csak nézett azokkal a barna szemeivel-Tom! Mi az? Baj van?-kérdeztem ismét.
-Aludhatok veled?-Tom ovis hangon és közben édin pislogott.
-Aludhatsz!-mosolyogtam.
-Jupíí!...Igérem jó leszek!-Tom ujjongva, utána kiment a fürdőszobába és felöltözve jött ki.
-Alszunk?-kérdezte.
-aha!-mondtam és kikapcsoltam a tv-t.
Tom pedig bemászott mellém, átölelt és már aludtunk is.
Másnap reggel amikor felkeltem, Tom már nem volt mellettem. Átmentem Renyhez, már majdnem bekopogtam, amikor meghallottam, hogy odabent Tom és Bill éppen beszélgetnek.
-Mi volt az este?-faggatózott Bill.
-Mi közöd hozzá?-Tom vigyorogva.
-Na!...Megtörtént?-makacskodott tovább a fiatalabbik iker.
-Nem! Még nem kész rá! De én nem is eröltetem!
-A végén még megváltozol Tom!
-Ő más! Szeretem őt! Türelmes vagyok! Nem akarom, hogy azt higgye csak azért kell! Ő más!-áradozott Tom.
-Ajjaj Bratyó! Te télleg fülig szerelmes vagy! Örülök neki!
Úgy döntöttem, hogy bekopogok és úgy teszek, mintha semmit sem hallottam volna.
-Igen? Gyere!-Bill, benyitottam, mire kicsit idegesek lettek.
-Ági! Ugye nem?-Tom aggódva.
-Mit nem?-adtam a hülyét.
-semmit!-vágott közbe Bill.
-Őőő...Renyt nem láttátok?
-Tusol!-adta a választ a két Kaulitz kórusban.
-Értem...! Reggeliztetek már?-kérdeztem.
-Én nem! Téged vártalak! Menjünk!-ölelt át Tom.
Reggeli után szétváltak útjaink, mivel a fiúknak interjúra kellett menniük. Átmentem Olivérhez beszélgetni.
-Tom szeret!-tértem a lényegre rögtön, és a nyakába ugrottam-Hallotam!
-Örülök, hogy boldog vagy!-Oli.
-És semmit sem erőltet!...
-De...tulajdonképpen...te...mért nem akarod?
-Őőő...hát szóval izé...szóval én...nem akarom a 18. év elött...érted?-pirultam el.
-De addig már úgyis csak két hét!
-Tudom!...Addig kiderül, hogy mennyire gondolja komolyan!
-Télleg! Mit kérsz szülinapodra?
-Nem kell semmi!...Mindenem megvan! Na most megyek, megnézem Tom itt van-e már! Ja igen! El ne felejtsd, hogy este koncert! Puszi szia!
Visszamentem a szobámba, de Tom még nem volt ott, úgyhogy lefeküdtem aludni. Arra keltem, hogy valaki puszilgatja a nyakam. Mozgolódni kezdtem.
-Szia cica!...Végeztünk!-Tom.
Feléfordultam és átöleltem a nyakánál.
-Szia...hiányoztál!-csókoltam meg.
-Készülj, pár óra múlva koncert...még próbálnunk is kell!
-Jó!...Csak még pár perc!-újra megcsókoltam-Najó...menjünk!-mondtam a csók végén.
-Gyorsan tusolok!-Tom és kiment.
3/4 óra múlva már mind a heten a koncert helyszínére tartottunk a főpróbára. Amikor azzal is kész voltunk, maradt még egy óránk, elvonultunk az öltözőbe.
-Mit csinálunk mi itt még egy óráig?-unatkozott Gustav.
-Nem eszünk valamit? Ki éhes?-Reny.
-Éééén!-kórusban a többiek, utána kimentek.