11.Fotózás
-Hahó...ébresztgettem Tomot-Ébredj, mit kerestek itt?
-Mi? Hogy?-ébredezett a rasztás-Ja, sziasztok!...Azért jöttünk, mert szeretnénk...bocsánatot kérni!
-Igen!-csatlakozott Bill is-Bocsáss meg Reny!
Felálltak és lözelebb léptek hozzánk, hátráltunk volna, de már ott voltunk a falnál.
-From Yesterdaaaaay...-szólalt meg a telefonom. "Huh megmenekültem...ez közel volt..."
-Haló...-vettem fel, miután kiszabadultam Tom karjaiból.
-Na ki aaaz???-szólt bele már megint visító hangon Csongor.
-Tudod te hány óra van? Éjfél van!-csesztem le.
-Oh...biztos az időeltolódás!-röhögött.
-Csongor! Alig pár város választ el minket! Egyetlen perc eltolódás sincs...!-mondtam fáradtan.
-Jól van na! Tudod, hogy én éjjel-nappal dolgozok! De mindegy mondom a lényeget!
-Az jó lesz...-vágtam közbe.
-Na szóval...holnap reggel lesz egy fotózásotok...-kezdte.
-Téll? Tök jó!-lelkesedtem.
-...a TH-val-folytatta.
-Aa-a...mi? Pff...na ez jó!
-Valami baj van?
-Nem...nincs semmi...baj! Hány órakor lesz?
-Ja igen, 10-kor, de megtennétek, hogyfélre mentek, mert még a sminkelés meg ilyenek!
-Persze, rendben! Köszi, szia!
-Sziaaaa!!!-köszönt el és lerakta.
-Na mit mondott?-kíváncsoskodott Reny.
-Fotózás holnap reggel 10-kor a TH-val! Fél 10-re megyünk...-soroltam kulcsszavakban.
-Velük?-Reny.
-Velünk?-kérdezték kórusban a Kaulitzok.
-Igen! Na most gyerünk-fogtam meg Reny kezét-aludni is kéne, különben nem tudunk majd felkelni! Ti is menjetek aludni!-fordultam Billékhez-Jóét!-és bementünk a szobánkba.
-Huh...ez közel volt!-dőlt be az ágyba Reny.
-De még milyen közel!...De mostmár aludjunk!...A-a hulla vagyok!-mondtam és én is lefeküdtem. Pillanatok alatt elaludtunk.
Másnap kicsit elaludtunk, de időben odaértünk. A TH-sok már ott voltak, épp sminkelték őket, úgyhogy egy kicsit várnunk kellett. Először Renyt sminkelték.
-Szia!-jött oda hozzám Tom.
-Szia!...Őőő..elmegyek, iszok egy kávét...-és már indultam is, amikor megfogta a kezem. Nem tudtam elmenni.
-Ági!...Mért menekülsz?-Tom.
-N-nem menekülök...csak...kávét akarok inni!-válaszoltam, mire elengedte a kezem.
Odamentem a kávéautomatához és ittam egy cappuchinót.
Mikor hátrafordultam, kishíján elejtettem a poharat, annyira megijedtem. Tom állt előttem, mélyen a szemembe nézett.
-Emlékszel még a csókunkra?-kérdezte.
-Igen!--válaszoltam lehajtott fejjel.
-Szeretlek!-uhh ennél a szónál a szívem nagyon nagyot dobbant, és jött az a bizsergés is-és tudom, hogy te is szeretsz! Mért nem adsz egy esélyt?-húzódott közelebb.
-M-mennem kell a sminkszobába!-hátráltam, de megint megfogta a kezem, közelebb húzott magához.
-T-tom...-súgtam, de hiába. A következő pillanatban már hevesen csókolóztunk. Nekinyomott a falnak, mire a poharam a földön landolt, szerencsére már nem volt benne semmi. Átöleltem Tomot a nyakánál. Utána a derekára vándorolt a kezem. Megmarkoltam a pólója szélét és fel akartam húzni, de nem engedte.
-Ne!-lihegett-Ne itt!
-Ja igen, a fotózás...-nézett körbe.
-Ági!-szólt ki a sminkes-Te jössz!
-Megyek!-mondtam Tomnak és már ott sem voltam.
A szívem még mindig a torkomban dobogott. Bementem és leültem a székbe.
-Kezdhetjük?-kérdezte a sminkes-...Ági...itt vagy? Kezdhetjük?
-Mi? Ja...i-igen...csak elgondolkodtam valamin!
-Én addig megyek egy kört!-szólt közbe Reny és már el is ment, a lift irányába. Mikor kinyílta lift ajtaja belépett. Már majdnem becsukódott, amikor szembe találta magát Billel.
-M-mért követsz?-lepődött meg Reny.
-Mert beszélni akarok veled!-mondta a fiú és belépett, közel Renyhez.
-Nincs miről beszélnünk!-makacskodott barátnőm.
-Biztos?-hajolt közelebb Bill. Ekkor a lift is elindult.
-Igen! Hagyj békén és ne kövess!
-Szeretlek! És te is szeretsz! Tudom! Nem adom fel addig, amíg nem zárhatlak a karjaimba!-mondta és közben gyengéden átölelte Renyt a derekánál.
-Ne...-súgta Reny-Bill...!
-Mért állsz ellen? Mért menekülsz? Mért taszítassz el?
-Mert...
-Mert?-kérdezte Bill, de meg sem várta a választ, az ajkát a Renyéhez érintette és megcsókolta őt. Reny viszonozta a csókot, de aztán hirtelen ellökte magától Billt.
-Hagyj!
-Hát ennyire gyűlölsz? Ennyire nem bírsz elviselni? Hát jó...ha télleg ezt akarod...csak tudod...azt hittem, hogy te is szeretsz, de látom tévedtem! Rebdben...békén hagylak!-mondta, majd egy halk pittyegés jelezte, hogy megérkeztek. Az ajtó kinyílt, Bill mégegyszer Renyre nézett, utána elment.
Reny utána akart szólni, de már késő volt. Ő is kiszált.
A fotózás után Tommal elmentünk egy kávézóba megbeszélni a dolgokat. Reny és Bill a szállodába vették az irányt, persze külön.külön.