Remegő kézzel nyomtam le a kilincset. Furcsa érzés fogott el. Hangokat hallottam a fejemből, de nem értettem őket. Mind egyszerre szólalt meg, és hangosabban akart kiabálni a többinél, de akkor a másikak is hangosabbak lettek. Szédültem, de nem akartam leülni. Éreztem, ahogy a szemeim megteltek könnyekkel, amik hűvös nedvességgel végigfolytak az arcomon. Akkor már a hideg rázott és melegem is volt, és össze voltam zavarodva. Még mielőtt sikerült volna kinyitnom az ajtót, zajos mozdulattal elkaptam a kezem a kilincsről, és a falnak dőltem. A hangok még mindig ott kiabáltak a fejemben, és úgy éreztem magam, mintha valaki lángoló kezekkel akarná kitépni a lelkemet. A fájdalom - ami lehet, nem is volt valós - olyan erős volt, mintha megkéseltek volna. Bal kezemet a hasamra szorítottam a jobb kezem mellé. Halkan felsírtam és lassan a padlóra csúsztam. Kicsire összekuporodtam, a térdeimet felhúztam, és ráhajtottam a fejemet. Még mindig remegtem és szörnyen féltem.

megjegyzés: Ezt az élménybeszámolót olvasva, én asszem többet nem megyek be matekra xS