Ha azt mondom, duzzogtam a dokihoz menet, enyhén fogalmaztam. A váróteremben leadott hisztim akkora gáz volt, hogy ha nem én csináltam volna, kétszer körberöhögném azt, aki így viselkedik. Gustavot végül Bill vette rá, hogy hagy maradjak náluk, bár nem értem miért, hisz a kiszemelt csajt úgy is heteken belül meghódítja, és akkor a rezidencián megint feleslegessé válok. De azért rendes dolog volt tőle, hogy érvelt a maradásomért. Tom és Kate között egyenesen égett már a hangulat. Nem csak forró volt, ha nem lángolt, úgy szőtte körül őket az érzelmek világa, mint az égő fákat a lángcsóvák. Nem hangoztatták, egy csók sem esett el köztük, de a szemükkel már felfalták egymást. Hihetetlen miket tud az ember szavak nélkül, csak a tekintetével kimutatni.

A doktornál másfél óra alatt végeztünk. Kaptam tőle igazolást, meg eljátszottam, hogy mennyire megviselt a dolog, úgy hogy egy hétig nem kell bemennem a suliba. De valószínű, hogy utána többet se, mert magántanulónak írnak. Legalábbis Tom már Katenek kierőszakolta a magántanárt, és most nekem is folynak róla a viták. Tök gáz lesz.

* egy nappal később *

Pizsomában (póló meg alsónadrág) léptem ki a szobámból. Az első illat, amit megéreztem, sajnos nem a srácokból áradó isteni Csokis Axe illata volt, ha nem a tojásrántotta hasforgató és hányingerkeltő bűze. 

Bill sürgölődött a konyhában. Egyik kezével a serpenyőt igazgatta, másikkal Tomnak magyarázott. Amint meglátott rögtön hozzám fordult - Jó reggelt!

- Reggelt – köszöntem vissza.

- Szereted a rántottát?

- Az igazat mondjam, vagy amit hallani akartok?

- Természetesen az igazat.

- Ki nem állhatom. Fúj. Rosszul vagyok a tojásos kaják 70%-ától.

Billnek a lelkesedése egy picit lelankadt - Ó…akkor a pirítóst?

- Azt szeretem.

- Csináljak neked?

- Köszi, de eltudom magamnak is készíteni bár, ha nagyon szeretnéd, felőlem te is megcsinálhatod.

- Oké. Akkor te csak ülj le, és nézd a TV-t.

- Köszönöm szépen.

- Hát, van mit.

- Ó! Kaulitz, mégis hogyan hálálhatnám meg eme nagylelkűséget?

- Hümm… talán egy puszival.

- Sajnálom, de íj nagy árat tőlem nem kérhet!

- Nem a szüzességét kértem, csak egy ártatlan puszit!

- Azt amúgy sem kapta volna meg, mert már elhagytam valahol.

- Hát akkor már, egy apróka kis puszival nem tudna boldoggá tenni egy királyt?

- Egy parasztot sem.

- De én most nem Tomra céloztam.

- Én sem! – nevettem – De hogy ne nyüszítsen tovább a lábaim előtt heverve, talán egy pici puszit adhatok…

- Örömmel elfogadnám – és tartotta az arcát a szám elé. Mikor már majd nem oda értek az ajkaim a puha bőréhez, hírtelen elfordította a fejét, úgyhogy szájra sikerült a puszi.

- Maga ravasz bestia! Hogy a sátán vinné el!

- Én csak egy puszit akartam….

- De nem szájra!

- Nem mondtam hová…

- Jogos.

- Hát akkor?

- Nem vitázom. Igazad van.

- Tudom.

- Egoista balf*sz!

- Ez van.

Ekkor kiugrott a kenyérsütőből a kenyerem.

- Kész a reggeli. Üljünk asztalhoz!

- Mi ütött beléd? Konyhatündér lettél?

Kérdésemre Tom rosszallóan megcsóválta a fejét - Teljesen meg zakkant. Nem tudom mi baja.

- Ugyan már! Ne mindig zacskós leveseken éljünk!

- Na csüccs tündérke! – mosolyogtam Bill képébe.

- Én vagyok a tündérke?  - felháborodva tette csípőre kezét, jelezve ezt most kikéri magának.

- Bizony!

- Nem neked kéne annak lenned?

- Én vagyok az ördög te meg az angyal!

Hogy a tündérből hogy lett angyal, máig nem tudom.

- Nicsak, az ördögök szépek is lehetnek?

- Az ördögök mindig szépek, az angyalok a csúnyák!

- Na meg állj!

- El se indultam! – pimaszul kiöltöttem rá a nyelvem, mire a mutató és a hüvelyk ujjával közrefogta, és ezzel megakadályozta további beszédemet.