Megszólalni se bírtam. Ennek tetejébe még, nagyobb sokkot okoztak a képek, és az, hogy én ebből semmire sem emlékszem.  

Az első kép még a vad korszakomban készül, egy bulin.

Alatt, a felirat: Az anyukája sem nézte jó szemmel a folytonos kicsapongásokat.

Kicsit lejjebb csúsztattam a szemem, ott három kép volt össze kapcsolva, mindegyiken más sráccal smárolok a tegnapi bulin.

felirat: több sráccal is kikezdett, egy éjjel alatt.

Jobb oldalt, az asztalon táncolós volt, a hasam már jócskán kilátszott.

felirat: Még Gustav a színpadon alakít, addig unokahúga az asztalon.

És legalul még egy kép. A TH legújabb klipjéből, egy olyan, ahol épp látszik az arcom, és Billt fogdosom.
felirat: Jen még a TH legújabb klipjében is feltűnt. Ő volt az egyik táncos. Elég jól beleélte magát a szerepébe.     

Összeszorítottam a szemem, bíztam benne, hogy az újság csak a képzeletem szüleménye, és amit görcsösen markolok, az nem az életem romba dőlésének bizonyítéka. Bill dühös szavai ébresztettek rá, hogy semmi esélyem ezt a kínos ügyet eltüntetni, mint ha nem is lett volna...

 - Szóval? Még is mit ér neked az, amit az ember mond? Megkérünk, hogy ne bulizzatok, erre ti, elmentek egy szórakozóhelyre, Jen végig smárolja az egész vendégsereget, az asztalon táncol, ezzel lerombolja a Gustavról felállított képet! Kate meg nyugodtszívvel végignézi!

- Nem tudom – meg ráztam a fejem – Semmire sem emlékszem abból, amit itt leírtak – remegő kézzel nyújtottam vissza az újságot – Filmszakadásom van, a beszélgetésünkre emlékszem csak. Meg, hogy utána segítettek felállni a földről. De az, hogy, hogy kerültem oda, az nem rémlik.

- Szuper! Akkor még sz.arrá is ittad magad!

- Nem. Egy Bacardin és egy Pepsin kívül semmit nem ittam.

- Jen, pontosan honnantól nem emlékszel? – szólt közbe Kate letorkolva ezzel az indulatos Billt.

- Leültem a bárpulthoz dumálni egy csávóval, akkor ittunk együtt egy Bacardit, utána meg kértünk egy kólát, aztán felálltam bementem a női mosdóba, ott dumáltam Kate-tel, meg megigazítottam a sminkem, majd visszamentem és megittam a pepsim. Asszem ennyi. Jah, meg az, hogy ráfonódott Peter keze az enyémre, felhúzott, és…és másra nem. 

- Tudod te hány óra telt el a két esemény között? – döbbentség ült ki a szemére. Mint ha valamit sejtett volna.

- Öh…nem.

- Majd nem négy!

- MI?

- MÉG IS HOGY VOLTÁL KÉPES OTTHAGYNI AZ ÜDÍTŐDET?? – kiabált most már barátnőm is, amitől egyre kellemetlenebbül éreztem magam.

- Kate, nyugi, nem történt semmi!

- Most ezt komolyan mondod?! Szerinted még is miért nem emlékszel semmire? He? Mi van, ha valami diszkó drogot beleraktak az üdítődbe, aminek hatására könnyen befolyásolhatóvá váltál, és teljes emlékezetkiesést szenvedtél? Mi az, hogy nem történt semmi?

Éreztem, ahogy az arcomból eltűnik az összes vér, jéghideg lesz a kezem, átjár a fájdalmas igazság hűvös szele, és ahogy előtör belőlem az első könnycsepp – Nem - préseltem ki magamból – Én nem! Én nem drogozok!   

 - Kate, miért nem figyeltél rá? – Billből elpárolgott a gyűlölet, amit irántam táplált, a beszélgetés elején, és átvette az egyre jobban fokozódó aggodalom a helyét.    

- Még is hogy figyelhettem volna rá, mikor eltűnt? Nem tudtam, hol van. Csak akkor vettem észre, mikor megláttam, hogy mindenki őt nézi, és hogy épp hol táncol.

- Én…nem drogozok – teljes sokkba kerültem. Bill odajött hozzám, átkarolta a vállam, és a szobám felé vezetett.

*a szobámba *

- Figyelj Jenny! Az, hogy drogot raktak az italodba, és ennek következtében csináltál valamit, az úgy látom nem a te hibád. De az, hogy felelőtlenül otthagytad a kólád, arról viszont csak is te tehetsz. És a megérzésem azt súgja, hogy a csókok még a Pepsi előtt csattantak el.

- Bill, én…

- Ssss! – mutatóujját a szám elé tette – Most én beszélek. És az a helyzet, hogy nem tudok már rajtad kiigazodni. Sikeresen tönkre tetted a kapcsolatunkat Hannahval, de nem tudom, hogy miért csináltad, vagy hogy örültél -e neki mikor végérvényesen szakítottunk. – szememet újra összeszorítottam – hé, te ilyenkor mit csinálsz?

- Próbálok felébredni, vagy megmenekülni a kínos beszélgetések elől. – nem tudom ezen mi lehetett olyan vicces, amiért nevetésbe tört ki – Most mi van?

- Ez úgy hangzott, mint ha egy tíz éves kislányból jött volna.

- Haát, egy külsőleg tizenhat, de belül egy tíz éves kislányból jött.

- Gondoltam.

Bill kinyújtotta a kezét, és átölelt. A vállára hajtottam érthetetlenséget sugározó fejemet.

Az illata átjárta a testem ahogy magamba szívtam, megborzongtam a hangjától, hírtelen szükségem lett az érintésére. Felébresztett bennem egy olyan érzést, ami azt sugallta, ha most eleresztem, darabokra hullok. Ő maga talán még rosszabb volt, mint a drog. Már csak a jelenlététől önkívületi állapotba kerültem, és nem tudtam uralkodni magam felett.

- Sajnálom.

- Mit? –suttogta a fülembe.

- Azt, hogy szétszedtelek titeket, hogy ilyen cikket hagytam, hogy megjelentessenek rólam, hogy tönkre teszem a TH-t, hogy bajt hozok a fejetekre, hogy elmentem bulizni, hogy felforgatok mindent, amit csak tudok – és csak ömlött volna belőlem a szó, ha Bill nem hajol el tőlem és fogja be a szám - Mmmmm…..

- Ne beszélj már annyit!

- Üümm… - leeresztette a tenyerét a számról – Én csak… istenem, mennyivel jobb életetek lenne nélkülem!

- Ilyet sose mondj.

- De. Nézd, meg mekkora negatív változást hoztam be ez alatt az idő alatt. Sokkal könnyebb lenne nélkülem, ha ott maradtam volna a seggemen Amerikában.

- Milyen negatív változás? Tisztában vagy te azzal, mennyi pozitív dolog történt a bandával mostanában? A videó klip miatt újra rajongók milliói szerettek vissza belénk. És Tom, újra boldog. Hála, neked és Andynek!

- Bill, azért szerettek vissza belétek, mert rájöttek, hogy megint nincs barátnőd. Én is olvasok újságot.

- De ez is neked köszönhető. – kacsintott.

- Most rám kened, hogy kirúgtad?

- Igen. Rád kenem, hogy rájöttem ki kell, hogy rúgjam.

- Ez édes kedves. – elmosolyodtam, és letöröltem a könnyem.

- Az igazság az, hogy nemrég rádöbbentem, hogy nem vagyok szerelmes Hannahba, de viszont nagyon tetszik egy gyönyörű lány. „MIII?” sikítottam fel magamban „Ez nem lehet igaz! Már megint… én hülye! Még is hogy gondolhattam egy percig is, hogy egy barátnál jobban szeret??!”

- Ohh…hát…ez nagyszerű…sok szerencsét hozzá. – kiszabadítottam magam a kezei közül, és kisétáltam a többiekhez. Az egész testemen úrrá lett a csalódottság, és nem akartam mást csak egyedül lenni.

 Gustav szemmel láthatóan még mindig ideges volt, és közölte, hogy öt perc múlva indulunk a dokihoz kivizsgálásra.

- De már jól vagyok. Tényleg – bizonygattam.

- De pereskedhetnékem van szóval, ha drogot találnak a véredben, akkor úgy beperelem a szórakozóhelyet, hogy csak, na! És az újságot is feljelentem valótlan állítások leközléséért. 

- Gusti, kérlek ne csináld a fesztivált! Lécci! A kedvemért! Attól, hogy rám ferde szemmel fogna nézni, attól nektek még nem kell egy több milliós pert elindítani, hogy aztán meg erről írjanak az újságok! Nem éri meg.

- De most már az osztálytársaitok is tudni fogják, hogy kapcsolatban álltok velünk – Tom még mindig méregette Kateit  – És abból tudjátok mi lesz? Megpróbál majd egy csomó csaj a közeletekbe férkőzni, érdekbarátságot kötni, vagy ami még rosszabb, megfenyegetnek titeket, összevernek, és még kitudja mikre képesek azok után, hogy kiderült majd nem lefeküdtél az öcsémmel.

- Öhh…ez így…nem egészen igaz…

- Jennifer!!! Asszem OTTHON komoly elszámolnivalónk lesz! – Gustav már a gesztikulációjával is mutatta, nekem pár perc és végem…kampec. És ragaszkodott hozzá, hogy kivizsgáljanak. Szuper, bemegyünk a korházba, és az ott dolgozók sikeresen azt fogják hinni, saját akaratomból téptem be.