Este kilenc órára már teljesen elkészültem. A hajamat enyhén hullámosra csináltam, hogy lazán omolhasson le a vállamról. Billék tényleg elmentek, és még délután nyomott egy sms-t is, hogy nem jönnek haza se.

A Kaulitz lak előtt dumáltuk meg Katetel, hogy találkozunk. Megint kimondhatatlanul sok érzés kavargott bennem. Apuék szokás szerint távol tőlem… Anyuról semmit sem tudok, egy sms-emre vagy hívásomra sem felelt… Michaelt lefoglalja az egyetem… Billék elutaztak… már megint egyedül vagyok? A szokás hatalma. Egyedül Kate a támaszom, ő meg… mivel épp szerelmes nincs beszámítható állapotban.

Ezért is döntöttem, egy érezzük jól magunkat szerkó mellett. Fekete extra mini short, ujjatlan póló, dögös smink.

- Csá csajszi!

- Szia Kat. Nah, mehetünk?

- Te hova akarsz így menni? – nevetett az öltözékemen. Ő volt az egyetlen, aki nem akadt ki, ha kicsit merészebb stílussal lógtam ki a házból, sőt, általában velem együtt öltözött fel.

- Buliba, miért?

- Azt említették neked, hogy fájdalmas lesz ekkora tűsarkakban gyalogolni?

- Tudom, én azt magamtól is, de hozzá vagyok szokva.

- Nekem mindegy, de fogsz vele szívni - vigyorgott  

Csak kicsit gyalogoltunk, mert észrevettük Hildáékat, és lestoppoltuk őket. 

- De jó hogy jöttök!

- De, jó, hogy nem vagytok felöltözve! – Peter szokásához híven kaján mosolyra húzta a száját, és megnyalta az ajkait.

- Ne is álmodozz bébi, miattad egyikünk sem vetkőzik ki magából – szúrtam vissza.

- Hát akkor ki miatt?!

- Nem publikus.

Amikor kiszálltunk a kocsiból, rögtön megütötte a szemem a hatalmas üdvözlő tábla, mely angolul íródott. 

- Welcome in the hell – olvastam fel - Hűűű, asszem jó helyre hoztál, bébi.

- Kösz cicus. – Pete most hátulról átkarol, és adott egy puszit a nyakamra.

- Kóstolgatsz, bébi, kóstolgatsz?

- Miért, nem szabad?

- Még pár pohár pia és megmondom – magam után húztam, be a diszkóba. Kate érdeklődve vonta fel a szemöldökét.

Nagyon sokan voltak bent, és épp az egyik kedvenc számom ment.

- Kate, rakjuk oda! – mosolyogtam barátnőmre.

- Nem tudom mi ütött már megint beléd, de ez az ötleted most tetszik.

Behúzott a tömeg közepére, ott elkezdtünk szorosan egymáshoz simulva táncolni, ezzel hergelve a körülöttünk lézengő fiúkat, majd mikor meguntuk a csorgó nyálakat, egy kicsit a lötyögésből hip-hoposabbra vettük a figurát.

- Nézd már ezt a sok kíváncsi szempárt!  - súgtam barátnőm fülébe.

- Mibe, hogy szeretnék látni, mi van a ruhád alatt.

- Vagy a tied alatt.

- Én foglalt vagyok szívi.

- De én sajna nem.

- Hjajj… mi lesz ebből…

Mintha ez lett volna a varázsszó, máris egy srác jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy nem akarok –e inkább vele táncolni. Búcsút intettem a többieknek és hagytam, hogy a fiú körém tekerje a kezét.

- Üdvözlet a pokolban – mosolygott és még jobban csökkentette a köztünk lévő teret.

- Neked is.

Negyed órával később már vagy három sráccal táncoltam, igaz azt se tudtam, hol vannak a többiek, meg kivel táncolok épp. Sodródtam az árral, míg nem a bárpultnál kötöttem ki.

Ott megint egy másik srác szólított le. Elkezdtünk együtt iszogatni. Tök jó fej volt, mondta, hogy látott minket táncolni, meg minden.

- Pillanat és mindjárt visszajövök. Addig maradj itt!

- Ne aggódj, nem szökök el!

Felálltam az asztaltól, ott hagyva csapot-papot, és bementem a női mosdóba.

- Jééé, egy Kate.

- Jenny, te hol voltál?

- Táncolgatok, ezzel-azzal….

- Jézus, vigyázz magadra!

- Kate, tudom.

- Remélem is. Nem akarom, hogy megint bajba sodord magad.  

Elvégeztem a sminkigazítást, és máris mentem vissza a hogy-is-hívjákhoz.

- Hali, szépség, visszajöttél? 

- Nem vagyok szépség, és mint látod, vissza - kortyoltam egyet az üdítőmből, mire hihetetlenül jó érzés kerekedett felül a testemen.

***

- Jennifer! Most már kezdesz, nagyon elereszkedni, azonnal hazaviszlek! – Kate nagy nehezen felsegített a földről, majd együtt mentünk vissza hozzánk.