-Oké,am Ryant sajnálom,jó haver volt…

-Hát igen,én is.Na de télleg mék öcsi.-mutogatott szobája felé Tom.

-Oké,jó éjt bátyó!-mondta Bill.Tom becsukta maga mögött az ajtót,majd elment aludni.Csend volt,nyugalom,béke…egész Németország aludt…

______________________

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csenget.”Majd Ági kinyitja” gondoltam,de mintha valaki kényszeredetten tapadt volna rá.Nagynehezen kikászálódtam az ágyból,majd úgy ahogy voltam,pizsamában nyitottam ajtót.

-Jó reggelt!-esett nekem Tom,átölelt,adott két puszit,majd a bőröndjeivel együtt bement a házba.

-Szia.-köszönt Bill.-Sajnálom ami Ryannel történt.

-Ezt most hagyjuk kérlek.-mondtam.-Gyere be.

Amint a konyhába értünk,észrevettem a hűtőn egy cetlit.

                  „Elmentem vásárolni! Sietek!

                                              Ági”

-Remek…-mondtam.

-Én asszem az ágyában várom.-mosolygott alattomosan Tom,majd el is tűnt a lépcsőn.

-Én addig Tv-zek,jó?-kérdezte Bill.

-Persze,csak nyugodtan.-válaszoltam,majd elmentem zuhanyozni.Levetkőztem,majd engedtem magamra a jó meleg vizet.Egyszercsak valaki benyitott,odanéztem,Bill volt az.Csak némán nézett engem,aztán mégis megszólalt.

-Nem bírom ki…-suttogta,majd belépett mellém a zuhanyzóba ruhástól,magához húzott,és megcsókolt.Megint éreztem a csókjában a szenvedélyt.Mivel úgy tudta,hogy nem vagyok terhes,ezért ő is levetkőzött,aztán megtörtént.Ahogy a zuhany alatt egymást öleltük,éreztem mennyire forr a levegő.Minden mozdulatunkat a szerelem irányította,amit egymás iránt éreztünk.Ahogy nekilökött a falank,ahogy magához ölelt,éreztem,hogy tényleg szeret.Egyszerre szakadt ki belőlünk a kielégült sóhajtás,éreztem,hogy minden porcikája legyengült.Vártunk kb 15 percet,hogy valamelyest kipihenjük magunkat,aztán beosontunk a szobámba,és bebújtunk az ágyba.Fejemet a mellkasára fektette,majd átölelt.Éreztem hogy nem akar elveszíteni soha többé,ahogy én se Őt.

{Eközben Ági hazaért,kb azután fél órával,hogy mi elaludtunk.}

-Mit keres ez itt?-emelte fel Bill nadrágját Ági a fürdőben.

-Nekem van egy tippem…-vigyorgott Tom.Ági felkapta a ruhákat,majd kopogás nélkül jött be a szobámba.

-Ezt lécci máskor hozzátok ide be.-tette le a székre a ruhákat.

-Oké,bocsi,csak elfelejtettük.-mondta Bill paprikapiros arccal.

-Semmi baj,csak máskor télleg ne hagyjátok ott.-mosolygott húgom,majd kiment a szobából.Én felültem,és Billre néztem.

-Ígérd meg,hogy soha többé nem veszekszünk.-mondtam.

-Ígérem.-ült fel ő is,majd megcsókolt.-Éhes vagyok.-nézett rám kiskutyaszemekkel.

-Akkor együnk.-vettem fel gyorsan a pólóját és egy fehérneműt.Bill magára kapta a boxerét és a gatyóját,és így mentünk le enni.Ágiék a nappaliban voltak,Tom ölében ült a húgom,és épp smároltak.Amint beléptünk rögtön ránknéztek és elmosolyodtak.

-Na végre.-szólalt meg Tom.-Amint látom szent a béke.-Bill válaszul kinyújtotta rá a nyelvét,és mosolyogva jött utánam.Megcsináltam a szendvicseket,és mikor épp mentünk volna be a nappaliba amikor…

-Láttad Bill milyen boldog?Tisztára mint egy ötéves gyerek.-halottuk Tomot.

-Azért Reny se semmi…-mondta Ági.

-Khm,khm…-köszörültük meg a torkunkat.

-Ja,ti itt vagytok?-vigyorgott Ági.

-Képzeld.-vigyorogtam én is.Leültünk valami horrort nézni,de mi Billel bealudtunk a végére.Ágiék betakartak minket egy pléddel,majd elmentek a szobájukba.