29.rész – Egy aranyos beszélgető társ

- Sziasztok! – Még csak Kate és Andy volt fent, igaz, hogy már 15:00 volt. – Gustav még alszik?
- Nem. Ő már lent fut a parkban.

- Á! És velem nem akar valaki eljönni egyet sétálni? – kérdeztem

- Én szívesen.

- És te Kate?

- Én ezt most kihagynám. Menjetek csak.

- Okés. Akkor indulás! Kell egy kis ébresztő!

- Bizony!

Egy cuki kis parkban sétálgattunk és beszélgettünk. Nagyon ari hely volt. A fű méregzölden világított, a napsugarai megcsillantak a házak ablakain, én meg ezek tetejében is szarul éreztem magam.
- Annyira zavar, hogy Bill Hannahval jár! - Nem bírtam tovább. El kellett mondanom valakinek. Katey-nek nem mertem, mer ő azzal jött volna, hogy belezúgtam Billbe. Amit persze nem akarok.
- Hogy-hogy? – a szőke srác ugyancsak szőke szemöldöke a magasba szaladt.

- Nem tom. Irritál, hogy ezek mást se csinálnak, csak enyelegnek. És pont Hannahval! Akit utálok. Mert amikor Tom meg Kate csinálta ugyanezt, semmi bajom nem volt! Most meg, ha rájuk nézek hánynom kell!

- Értem én!

- Nem! Ne hogy azt hidd, hogy beleestem Billbe! Mert ez így nem igaz, sőt! Nem estem bele! Még csak nem is tetszik, mondjuk, jó segge van az igaz, de nem tetszik!

- Nyugi, semmi ilyenre nem gondoltam. –nyugtatott meg kellemes és lágy hangjával.

- Akkor jó. Csak…csak…szar érzés ennyi az egész. Mondjuk, lehet, hogy azért mert eddig egy komoly kapcsolatom sem volt.

- Lehet.

- Oké, hülye vagyok. Hogy ezt miért pont neked mondtam el?! Ne haragudj. Nem szeretnélek terhelni a kis ostoba agymenéseimmel…

- Semmi baj. Engem érdekel, hidd el!

- Persze. Egy 16éves kis csitri hisztiét hallgatni. Nagyon élvezetes lehet… - mormogtam magam elé.

- Az. Tényleg!

- Akkor jó. – majd egy nagy levegőt vettem, és a másik dolgot is kiböktem - Te Andy, azon nem gondolkodtál még, hogy össze kéne hoznunk Tomékat?

- De. Nagyon sokat, de rájöttem, hogy nem menne. Ez az ő játszmájuk. Nekik kell lerendezni. Maximum annyit tudunk tenni, hogy beszélünk a fejükkel.

- Aham…hát szerintem ez jó ötlet. És enyém Tom!

- Öhh…

- Hidd el, rám hallgatni fog.

- De ehhez semmi női vonzerő nem kell.

- De hülye vagy! – finoman fejbe kólintottam, hogy észhez térjen, de sajnos nem értem el a

 kellő hatást

- Most Kateit és Tomot hozzuk össze nem Jennyt és Tomot!

- Elhiszed, hogy nem Tomra bukok?!

- Öhhh…el?

- Igen el!

- És akkor ki a szerencsés, ha nem Tom?!

- Hát nem is te!

- De kár! – vigyorgott.

- Jaj, most meg bántottalak?

- IGEN! Megsértetted a férfi becsületemet.

- De hülye vagy.

- Halál komolyan. Gondold el milyen érzés, ha visszautasítják az embert!
- Jaj szegénykém! Sajnálom! Csak tudod, én nem ismerem, ezt a visszautasítós dolgot!

- Te egoista vadállat! Szörnyű csirke! Tipikus nő, és és…és…

- Egy tündér!

- Igen! Egy tündér!

- Tudom én, ne hízelegj.

- Ravasz csitri!

- Oké, Andy! Ennyi elég lesz. A tündérkével bőven kielégültem –kacsintottam

- Javíthatatlanul egoista vagy tudtad?!

- Persze, hogy tudtam. Ezért nem is akarok rajta változtatni. – Előre rohantam és hagytam, hogy a levegő körülöleljen, ahogyan futok.

Mindeközben Bill és Tom halkan beszélgetett a szobájában.

- Végre egyszer igazán szerelmes vagyok! – sóhajtozott Bill

- Ezt már párszor hallottam – legyintett lemondóan testvére - Másra sem bírok gondolni csak rá! A gyönyörű hajára, a kedves és mégis harcias személyiségére és az igéző zöld szemeire.

- Hé, haver! Hannahnak nem ké… - De Bill már nem is hallotta a fojtatást, mert kisétált a reggelizők közé, ábrándos tekintetével.