Másnap, Gustav Kate és Én gyorsan összekaptuk magunkat. Csináltunk szendvicseket is a srácoknak meg elmentünk popcornért.

- Billék még mindig ott laknak, ahol két éve?

- Aham! – kaptam a fanyar választ Katetől.

- Okés, - célba vettük a házat. Amikor odaértünk ráfeküdtem a csengőre, ahogy Tom szokta.

Így biztosra vehette, hogy mi vagyunk azok…

- Sziasztok! Öööh… Jenny, ugye nem döglesztetted ki a csengőnket?

- Nem, Tom.

- Akkor jó. Gyertek be! Billék mindjárt jönnek, csak egy negyed órája elmentek még sétálni. ~  Hűűű...Bill és Georg kettesben sétál… ~

- Öööh…Szia Georg! –köszöntem a fotelban tespedő srácnak.

- Helló!

- Hoztunk szendvicseket! – mutattam a Gus kezében lógó szatyorra.

- Zsír!

- Csak a paradicsomot kihagytam belőle, mert szétfolyt volna, mire ideérünk.

- Nem baj. Nekünk is van. Ott a hűtő aljában. Megehetitek, ránk úgy is ránk rohadna.

- Okés, akkor vágok bele. – oda sétáltam a konyhához, kinyitottam a hűtőt, kivettem belőle négy paradicsomot, egy jó éles kést a fiókból, és elkezdtem összevágni a zöldséget. Amikor a  második paradicsomnál tartottam nyílt az ajtó és belépett rajta Bill egy lányt taperolva. Már ekkor elakadt a szavam, de amikor megláttam, hogy ki a csaj, levegőt nem kaptam, és ezzel valószínűleg ő is így volt.

- Jenny? – dobta be azt a vinnyogó hangját. – Még is mit keresel itt?

- Te mit keresel itt???! – annyira ideges voltam, hogy kiesett a kés a kezemből, mire éles fájdalom nyílalt a lábamba. És egy halk Áuu hagyta el a számat.

- Ti ismeritek egymást? – nézett rám Bill.

- Sajnos – sziszegtem a fogaim között.

- Nem válaszoltál a kérdésemre! Mit keresel itt, Scholcz?!!! 

- Dvdzni jöttem, az unokatesóm haverjaihoz. Nem mintha rád tartozna!  – annyira lefoglalt a jövevény jelenléte, hogy nem figyeltem a zoknimat elöntő meleg vér terjedését.

- Jenny, úr isten! Vérzik a lábad! – hívta fel rá barátnőm a figyelmem.

- Nem érdekel. – fogtam a kabátom és mentem volna ki, de Bill megfogta a csuklóm. – Előbb elmondjátok mi a hézag, és bekötjük a lábad!
- De nem fáj, és ha akarja, majd ez a kis r.banc elmondja.

- Hogy minek neveztél? – nézett rám villogó szemekkel.

- Nem hallottad elég jól Hannah?!

- Állítsátok már le magatokat! – Kate megfogta a kezem oda vonszolt a kanapéhoz, és leültetett, feltette a lábam az asztalra és lehúzta a cipőm. - Fáj?

- Nem. – mondtam igencsak elhamarkodottan.

- És most? – kicsit megnyomta a sebet.

- Áááááá! Igen, most fáj!

- Ssssz, csúnya. Még is hogy tudtad így bele állítani azt a kést?

- Nem tudom. Kiesett a kezemből.

- Jellemző. A béna már megint alkotott. – Hannah lenéző pillantásokat lövellt felém.

- Hé, kiscsaj! Ne merd bántani a barátnőmet, mert nagyon megbánod!

- Na most már tényleg elegem volt. Hannah, mi ez az egész? Honnan ismered Jennyt?

- Ő az a lány, akiről meséltem. Tudod, a nővéremnek a pasijának a húga.

- TÚL KICSI A VILÁG! – morogtam

- Nixy pasija Michael? 

- Igen, miért, ezt eddig nem mondtam?

- Nem. Ezt kifelejteted!

- Jajj, bocsika, macika!

- Blöööö – hányást szimuláltam – Ssssssssz! Ez fájt, Kaaaateee! Ez már tényleeg fáááj!

- Nyugi, mindjárt bekötöm.

- Ajánlom is!

- Nem akarunk végre Dvdzni? – Tom látszólag nagyon unta magát, és feltűnően nem nézett oda ahol Kate állt.

- Jaja, mert a következő az lesz, hogy Kate fogja Tomot megtépni! – röhögött Georg.

- Nem Georg, mert te vagy a kiszemelt áldozatom!

- ÁÁÁÁ – Georg védekezés képpen a feje köré fonta a kezét.

- Nyugi, majd akkor, ha nem figyelsz – Kate tovább húzta Georg agyát, míg végzett a lábam bekötésével. Na meg utána is. Nekem nagyon úgy tűnt mintha flörtölnének egymással. Bill eközben Hannahval kint smárolt a konyhában. Meghívnak minket dévédézni, és ők még csak egy pillantást sem vetnek a tévére. Még Tom sem, mert ő meg kitartóan bámulta a padlót. Kezdett elegem lenni a szerelmesekből magam körül, de Gusta rávett, hogy ne hagyjam egyedül, úgyhogy végül ott maradtam vele és ketten néztük végig a berakott filmet. De amikor feljött a stáblista már menekültem volna haza.
- Várj még ne, menj! – mondta Tom.

- Mi? Miért ne?

- Üvegezzünk oké?

- Hagyjatok már!

- Lécci! Csak egy kicsit maradj még! – mondta Georg.

Végig mértem Hannaht és azt mondtam: - Na jó, de csak egy picit.  – Leültünk egy körbe, és én kezdtem. Kate jött ki.

- Mersz vagy Felelsz?

- Felelek!

- Ok. Mi a legcikisebb ruhaarabod?

- Tudod az a pulcsi, amit egyszer a nagyitól kaptam. – Kate csak mosolygott, az arcomon kiülő végtelen undoron, mert ő maga is tisztában volt a pulcsi kinézetével. (f.s-barna, rajta hatalmas vörös rózsákkal, 1x nem vette fel, és még is ott lapul a szekrényében)

- Gustav! Mersz vagy Felelsz?

- Felelek.

- Mit nézel meg először egy lányon? – kérdezte Kate.

- A szemét.

- Wííí, én is – kiabáltam be – csak én azt a pasikon.  

- Gondoltuk, hogy nem a 60éves nagyikon. – ugatott Bill.

Gustavnak Georg jött ki, aki mert, neki a feladata Kate lesmárolása volt, így jár aki mer! Na jó, Kateyt jobban sajnáltam. Bár direkt megfigyeltem Tom reakcióját, aki zavarában keresztbe tette a kezeit.

- Georg Hannah-t pörgette ki.

- Mersz vagy Felelsz?

- Felelek.

- Miért utálod ennyire Jennyt?

- Én nem utálom! – adta az ártatlant – Csak nem értem mi baja van velem, és miért piszkál állandóan?!

- HOGY MI? Én piszkállak? – a döbbenettől elakadt a szavam felvetem a kabátom, elindultam az ajtó irányába és miután kimentem rajta, jól bevágtam (szokás szerinti távozás).