Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
meteorit
naprendszer
x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí
x credit: g-portal
x indulás: 2007.05.30 x felbontás: 1024 x 768 x böngésző: Google Chrome x téma: TH sztorik és Love sztorik
Kinéztem az ablakomon…
A szombat reggeli nap fénye gyönyörűen csillant a fák hólepte ágain. Egyre jobban közeledett a December, és tegnap este már az első hó is leesett. Két hete voltam már Németországban, és nagyon élveztem az újra ittlétet. Ritka jó fejek voltak az osztálytársaim, hamar befogadtak, de Kateyn kívül senkivel nem mélyült el a barátságunk. Csak haverok voltunk, meg néha összefutottunk suli után. A tanárok nem különös képpen kedveltek, mert mindig elkéstem, de a négyes átlagom felfelé húzott a helyzetemen.
~ Apuék, a hétvégén nem lesznek itthon, mert meglátogatják, Marianne keresztanyját, hisz ő még nem is látta az én pici öcsim. Szóval enyém a ház ~ gondolkodtam. ~Apuék áthívták Gustav-ot, hogy csőszködjön felettem, én meg Kateyt, hogy Gustav véletlen se bírjon velünk. Ebédre érkeznek. Van kaja a hűtőben, szal azzal el leszünk.
Leballagtam a lépcsőn… én már reggeliztem, meg le is fürödtem. Kivételesen korán felkeltem, mivel, Marianneék még el akartak köszönni, és ők szinte hajnalban indultak.
- Asszem egy reggeli torna nem ártana… kezdenek feljönni a kilók – néztem bele az előszobában lógó tükörbe - Ááá! Vagy inkább reggeli tánc! – az ötlettől teljesen felvillanyozódtam. Felrohantam, és kivettem egy válogatás cd-t, a kedvenceim közül. Gyorsan visszarohantam a nappaliba beraktam a hifibe a cd-t, max hangerőre állítottam, és kiválasztottam belőle egy számot.
- Hümm… melyik is legyen?! Á, mondjuk „Britney Spears – Womanizer” ?! Ez jó is lesz! –Benyomtam, és elkezdtem rá táncolni, majd „Christina Aguilerától a Keeps Gettin' Betterre” is, de a szám vége felé, a csengő megzavart, és rohannom kellett ajtót nyitni.
- Szia, Kate! – ugrottam a nyakába.
- Helló!
- Gyere beljebb!
- Úr isten mi ez a zaj? Te táncoltál? – nézett elképedve a bömbölő hifi felé.
- Ööhh… nem?
- Aham, persze! Melegítő felső a földön, meleged van, és bömböl a hifi! Tipikus „Jenny táncol” viselkedés!
- Oké lebuktam – mosolyogtam. – Te még szoktál táncolni?
- Sajnos nem… azaz néha, ha unatkozok, de már nem annyit, mint régen.
- Juppííí, akkor gyere! Csináljunk egy koreográfiát! Ma kivételesen hiperaktív vagyok!
- Látom, hogy nem bírsz magaddal, de én most nem fogok. Farmerbe vagyok. – még szinte ki sem mondta a mondata végét, én már tűztem fel a szobámba egy melegítőért.
- Tess! Dobtam a képébe, egy fekete fehér gatyát.
- Kösz.
- És hogy-hogy ilyen korán jöttél? Még csak 11:15!
- Tudom, de már jöhetnékem volt!
- Megértelek. Nah állj oda!
- Ok, de mire táncolunk?
- Hát, nálam most a 2007-2008-as CD-van, szóval mit szólnál a Pussycat Dolls When I Grow
Up-hoz?!
- Júj, ahogy elnézlek, nagyon perverz kis koreográfiát forgatsz a fejedben!
- Nem vészesen…
- De tudod, hogy ettől vagyok benne! Imádom, amiket ki szoktál találni!
- Szupi! Szóval, szerintem háttal álljunk be az elején… - és elkezdtünk írni egy koreográfiát.
Volt két rész is benne, amikor szólóztunk.Az egyikben Kate (ő kezdett) a másikban meg én.
- Meg tudod még csinálni az Y-lont? Tudod amikor pár pillanatig egy kézen állász, és a lábadterpeszben van… - kérdezte barátnőm.
- Öhh… elméletileg igen… gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy van –e még annyi erő a kezemben, vagy nincs.
- Szuper azt is rakjuk bele!
- Ha meg tudom csinálni.
- Próbáld meg.
- Oké. Állj hátrébb, arra az estre, ha zakóznék. – nekilendültem, és felnyomtam a levegőbe a lábam.
- Na ez szuper volt!
- Köszönöm. És te tudod még azt a levegőben angol spárgát?
- Az olyan sz*r.
- Nekem tetszik! De…tudod?
- Aham…
- Mutasd meeeg! – Kate, is megmutatta mire emlékszik még, így egy csomó ehhez hasonlóval is tele tudtuk tömni a koreot. Az időre nem is figyeltünk, meg már semmire, csak táncoltunk úgy, mint régen.
- Hűűű, asszem készen vagyunk!
- Ne má’! Ez nagyon gyors volt. – hitetlenkedett Kate.
- De télleg! Vége a számnak!
- Akkor próbáljuk el az egészet előröl, egybe!
- Okééé!
Annyira belemelegedtünk szuperül összehozott táncunkba, hogy az egyből nem is csak egy volt, ha nem legalább három.
- Egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc – számoltam.
- Jenny, feljebb a lábad! – szólt rám Kate.
- Kuss, most számolok! Egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc… - Menj lejjebb Kate!
- Most számolsz vagy nem?
– De. Öt-hat-hét-nyolc-egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc…
- Most jössz te! – Bele raktunk a szólójába pár ütős elemet, meg spárgát meg mindent.
- Jenny! Te vagy!
- Mi? Jah, elbambultam.
- Egy-két – Kate a segítségemre sietett, és számolt. – há-négy-öt-hat-hét… - amikor már a közös résznél tartottunk, valaki elkezdett tapsolni…Gondoltam, hogy Gustav az, de amikor még pár kéz is besegített neki, kezdett gyanús lenni, de nem akartam abba hagyni, mert most, először ahogy én oldalról láttam, teljesen egyszerre ment. Aztán amikor megfordultunk, mindketten eléggé meglepődtünk…
- TI MEG MIT KERESTEK ITT? – kérdeztük – És hogy jöttetek be? – fűztem hozzá.
- Egy, meghívtatok, kettő…
- Mi az, hogy meghívtatok?! Én csak Gustavnak szóltam! – néztem Tomra.
- Bocsy, csajszee, de nem voltam benne biztos, hogy egyedül elbirok veled! – nevetett Gustav.
- Itt lett volna Kate, is!
- Látjuk! – húzta el az orrát a rapper.
- Most már mindegy maradunk. – jelentette ki Bill. – Otthon úgy is unatkoztunk volna!
- Mi az, hogy maradtok? Esetleg maradhatunk -e?
- Akkor, Jennifer, Megengedné, hogy mi is itt maradjunk? – nézett rám Bill, bociszemeket növesztve.
- Hát, ha már ilyen udvarias volt, természetesen. Csak felmegyünk, lezuhanyozunk és
átöltőzünk.
Kate és én sprintben felvonultunk a szobámba. Adtam neki törcsit. Sorban lezuhanyoztunk, majd átvedlettünk hétköznapi szerkóba, és normális kinézetet varázsoltunk magunknak.
A fiúk eközben a nappaliban tespedtek, és dumáltak.
Kicsit később Activityzés közben Tom megszólalt:
- Jó a hajad Jen! Bár sztem Billnek a színes jobban tetszett. – vigyorgott
- Öh..köszi.
- Nem. Szerintem a barna jobban áll neki. – ingatta a fejét Bill