Másnap kora reggel ébredtünk. A gyomrunk korgott, ezért rendeltünk egy jó nagy pizzát, amit nagyon gyorsan el is pusztítottunk. A pizza evés közben a tévét bámultuk. Néha észrevettem magamon, hogy áhítattal hallgatom, a füleim számára annyira hiányolt német szavakat. Ilyenkor Kate értetlenül nézett rám, hogy miért is csukom be a szemem, mikor a tévét nézni szokás. Délben átsétáltunk hozzánk, hogy azért mégis csak adjak valami jelet magamról apuéknak.

- Sziasztok! – ahogy átléptem a küszöböt, Adam már rohant is felém, na jó ez enyhe túlzás, mert a fal mentén kapaszkodva és vagy kétszer popsira csücsülve jutott el a kiszemelt célpontig. – Jáj, rabul ejtettek! – néztem a lábamat körülölelő csöppségre, amit nem biztos, hogy szánt szándékkal fogott meg, hisz  épp esés közelben volt, mikor elfogyott a köztem és a szekrény közötti kapaszkodó rész.

- De ééédes! Szia, Ady baba! – a fiú, köszönés képpen, integetett.

- Na jó, felveszlek, csak nem szorítsd ki a lábamból a vért! – megfogtam a hóna alatt, és felemeltem. – Annyira látszik, hogy a féltesom, hogy az nem igaz!

- Nem is! Ilyet ne mondj! Szegény gyerek ezerszer szebb nálad! – talán az egész távollétemből Kate beszólásai hiányoztak a legjobban. Még Amerika is elviselhetőbb lett volna, ha ő ott lett volna velem.

- Michael, már haza is ment? –kérdeztem a kanapé iránya felé bambulva.

- Igen, de jövő héten jön vissza.

- Egyedül IGAZ? –semmi kedvem nem volt a kis liba barátnőjéhez meg annak a r*bi húgához.

- Azt mondta. 

- Huh… Nagy kő esett ám le a szívemről!

- Jenny! Ez már megbeszéltük! Ő választotta, te meg elfogadod a bátyád döntését!

- Ezt most hagyjuk!

- Rendben, de többet szerintem se ő, se én nem akarjuk elmondani!

Háromig folyamatosan babáztunk.

- Nem lehetett betelni az én kis öcsikémmel, egyszerűen nem! – piszéztem le az említett személlyel.

- De mit szólnátok, ha ti vinnétek fel altatni?

- Szívesen! – egyeztünk bele.

- Csak mert már fáradt, egyedül meg nem tud még csicsizni. Hiányolja, ha nincsenek mellette.

- Hát akkor Ady baba, gyere szépen megyünk alukálni! – felemeltem és felvittük apuék szobájába. Lefektettük a franciaágy közepére, mi meg két oldalról melléhuppantunk. Az altatás abból állt, hogy úgy kellett tennünk mintha elaludtunk volna. De persze nekem sikerült ezt olyan élethűen előadnom, hogy fél órával később Kate ébresztett, hogy most már mehetünk.

- Sietnünk kell, mert ma még el akarlak vinni valahová! – suttogta

- Hová? – kisurrantunk a szobából. A tükörben láttam a kómás fejemet, úgyhogy nem is csodálkoztam apuék kérdésén.

- Sikerült neked is elaludni, kisasszony? – fáradtan bólintottam.

Kate megfogta a kabátunkat, így ősz végén már kezdett elég hideg lenni, és kisétáltunk az ajtón.

- Még mindig nem mondtad el, hogy hova megyünk!

- Fodrászhoz, sminkeshez, kozmetikushoz, stb…

- Tessék?

A már jól ismert főtérre érkeztünk. Ott megláttam egy kis fodrászüzletet, és elkezdem arra felé venni az irányt, ám Katey megfogta a kezem és egy kisutca felé vezérelt.

- Áhh, ahova te akartál bemenni, az nem a legjobb hely. Hova én viszlek, kétszer jobb lesz! – a kis utca végére érve egy hatalmas szalon elé érkeztünk. Benn modern bútorok fogadtak minket, kellemes zenével fűszerezve a levegőt.  

- Sziasztok! – köszönt.

- Helló, Katey! De jó hogy újra látunk. Azt mind kéritek, amit tegnap mondtál?

- Mit mondtál tegnap? Nem is tudtam, hogy felhívtad a fodrászatot! – szóltam közbe.

- Igen, mert este hívtam őket, mikor fürödtél, és azért gondoltam, hogy megünnepeljük azt, hogy újra legjobb barátnők vagyunk, és hogy haza jöttél.

-Ohh szuper!  Amúgy Jennifer vagyok. – nyújtottam kezet a csajnak, meg utána a többi körülötte lévő lánynak is.

- Nah, akkor minden lesz?

- Igen, minden! – helyeselt Kat.

- Okés, akkor üljetek be ebbe a székbe, és én meg Dorish neki állunk a hajatoknak. – Kate helyet foglalt a Dorish nevű csaj székében, én meg mit volt mit tenni a másik lány elé ültem le.

- Mit kértek? Hogy csináljuk, meg? – ekkor Dorish vette át a szónoklatot.

- Hümm…én most egy teljesen fekete, enyhe emos beütésű sérót szeretnék.

- Rendben, akkor levágom, itt a fufrudat így – mutatta a kezével, hogy meddig – és aztán jól kisimítom, olyan kicsit szálkásan szexyre. Okés?

- Tökéletes.

- És Jennifer? Neked milyet alkossunk? – nézett rám XY csajszi, a tükörből.

- Szerintem neki jöhet egy szép barna festék, mondjuk olyan, mint amilyen még azelőtt volt, hogy tönkre tette a haját. – itt most a tükörképemre nézett és elfintorodott.

- Ez nem igaz! Nem tettem tönkre! Sztem tök jól néz ki! Fekete-pink-szőke, lávcsi van!

- Sztem meg jóval édesebb voltál barnán. Így olyan k*rvás, már bocsi. Milliószor jobban állt a barna. És a többieknek is jobban bejön.

- Miből gondolod?

- Tudom!

- Áhá. Persze… na, mindegy egy évig voltam színes, akkor festessük vissza barnára, de szerintem nem találjuk el az eredeti színt.

- Hát, itt egy kicsit már le van nőve, - a fejem tetején matatott a csaj, ami idegesített - de csak egy nagyon picit. Talán tudunk belőle számítani. Mondjuk, ha pár árnyalattal világosabbat kevernék be. – nagyot sóhajtottam

- Na jó de csak miattad te tetűűű! – bökdöstem Kate tükörképére.

- OK. Csak miattam – kacsintott

 Egy óra alatt mindkettőnkkel végeztek, persze gyilkos szerszámokat nem használtak.

- Hogy tetszik? – én egész idő alatt ki se mertem nyitni a szemem, de amikor megkérdezték, hogy, hogy tetszik, muszáj voltam, mert valamilyen válasszal elő kellett állnom, még ha az nem is fog tetszeni nekik. Nehezen, először résnyire utána meg teljesen kitártam a szemhéjam.

- Hűűű – csak ennyit tudtam mondani. Ott álltam a tükör előtt, és magamat láttam. Úgy ahogy Tizenöt éves koromig kinéztem, persze a porcfülbevalót leszámítva.  Az voltam, akinek lennem kellett, és aki lenni akartam, és erre csak most jöttem rá. – Ez…ez…én vagyok. – a fodrászok természetesen értelmesen néztek rám, de ők nem tudták annyira hogy miről beszélek, mint Kate.

Tőle is megkérdezték, hogy milyennek találja a két hajkoronát.

- Jenny, na látod, hogy jó?!

- Nagyon! Köszönöm Kate! És a tied is fantasztikus. Köszi lányok!

- Ok, de még nektek hátra van egy… ahogy elnézem egy… masszázs…. egy pedikűr… és egy manikűr

- Hogy mi? Katey, te ma csupa meglepetéseket okozol!

- Miért? Hisz mondtam, hogy ezekre is megyünk!

- Ja, télleg.

- Mmmmm…ez nagyon jóóó…- mondtam a masszázs asztalon fekve.

- Szerintem is.

Az összes görcsöt kiszedték a vállamból, ezután sokkal lazábbnak éreztem magam.

Átmentünk a manikűrösökhöz-pedikűröshöz is. Ott lerendezték az iszonyat gusztusos lábkörmeinket majd a kezünket vették kezelésbe, melyre műkörmöket pakoltak, de én csak olyat engedtem, amin nem látszik, hogy mű és franciára van festve. Ezzel Kate is így volt. Otthagytunk egy kisebb vagyont, de megérte. Hosszú idő után végre teljesen jól éreztem magam a bőrömben.