Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
meteorit
naprendszer
x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí
x credit: g-portal
x indulás: 2007.05.30 x felbontás: 1024 x 768 x böngésző: Google Chrome x téma: TH sztorik és Love sztorik
A múlt lassan feledésbe merül, de a jövő még előttünk áll!
Reggel holt fáradtan ébredtem. Michael ma nálunk aludt, persze előtte haza szólt Nixinek.
Késő estig beszélgettünk, arról, hogy mi történt velünk az elmúlt időszakokban. Megint olyan volt, mint régen. Mindenről tudtunk beszélni, és mindketten tökéletesen megnyíltunk. Én megtudtam, hogy Mics is nagyon jóban lett Billékkel csak ő kevesebbet van itt MB-ba mert ugye, messzebb lakik.
- Meg kell ma még beszélnem a dolgokat Katetel. – beszéltem magamhoz a reggelimet majszolgatva.
- Á-á Jen, nem fogalmaztál jól!
- Ezt hogy érted?
- Pontosan úgy, hogy most azonnal meg kéne beszélnetek a dolgokat. Mivel azért azt is figyelembe kell venni, hogy Katenek se volt könnyű az itt lét. – drága bátyám megint bölcsebb volt nálam.
- Azt honnan tudod?
- Onnan, hogy hiányoztak neki a szülei. Akármennyire is tagadja, még mindig ott van az a kis gyerekes csillogás a szemében, ami arra utal következtetni, hogy bármennyire is szeretné, még nem felnőtt, hiányzik neki a szülői támogatás. És Tommal is szakítottak. Meg te hiányoztál a legjobban neki, és mindig napokon keresztül rosszul érezte magát, ha valami rosszat mondtak rólad.
- Hű ezt nem tudtam.
- Pedig igaz. Nagyon szeret téged az a lány, ezért volt most ilyen köcsög. Mint amilyen te
voltál vele.
- Nem voltam köcsög!
- De, az voltál. Évekig fel sem hívtad.
- Cö-cö-cö Jó beszél. – dörmögtem az orrom alá.
- Ne kezd megint, Jen!
- Te se! – a hangomban csak úgy pattogott a gúny, majd felálltam és felmentem felöltözni.
Egy órácskával később, azon kaptam magam, hogy éppen Kate lakása felé gyalogolok. (Persze előtte megkérdeztem, apától, hogy melyik házszám alatt lakunk) Megláttam a kávézó melletti 10 emeletes panelt, oda ballagtam a kapucsengőhöz és felcsengettem. ~ Még csak be se fog engedni ~ De aztán meghallottam a hangját.
- Ó, a pizza?! – Erre én kapva kaptam az alkalmon.
- Ja…
- Okés. 4.emelet 25-ös ajtó. Köszii.
- Felballagtam a negyedikre, a 25-ös ajtónál meg ráfeküdtem a csengőre. Addig nyomtam, míg ki nem nyitotta az ajtót. Kate arca eltorzult amint észrevett.
- TE MEG MIT KERESEL ITT?
- Hát… kell… pizza? – ennyi jutott eszembe.
- TŐLED NEM! – és bevágta az ajtót, de itt már kezdtem az előző sokkból feléledni, szóval oda
raktam a lábam.
- ADDIG NEM MEGYEK EL, MÉG MEG NEM HALLGATSZ!
- NE IS VÁRD!
- DE IGEN IS VÁROM, MERT TE ÚGY ITÉLKEZEL FELETTEM, HOGY NEM IS BESZÉLTÉL MÉG VELEM!
- MINEK BESZÉLNI, HA EDDIG TE SEM VETTED A FÁRADSÁGOT, EGY TELEFONHÍVÁSRA?!
- Azt se tudtam, hogy felhívtál. Tudod, nekem ilyen anyám van. A sok munka közt elfelejti átadni az üzeneteimet.
- Á ÉRTEM, DE MOST MÁR KIBESZÉLTED MAGAD? – Az egész folyosó zengett az ordítozásunktól.
- NEM! ENGEDJ BE, ÉS OTT KIBESZÉLEM MAGAM.
- HOGY IS NE! MÉG HOGY TE GYERE BE AZ ÉN HÁZAMBA! FELEJTSDE EL!
- KÉRLEK SZÉPEN! – elő vettem a boci nézésem, aminek régen sem tudott ellenállni. – Kérlek,
engedd meg, hogy ezt megbeszéljük. Nagyon szépen kérlek!
- Kapsz ÖT percet.
- Köszönöm. – megpróbáltam neki adni egy puszit, de eltolt magától.
- Ezt ne!
- Okés, szóval 3három lépés távolság. Jó.
Leültem az egyik fekete bőr fotelba, és bele fogtam a mesélésbe. Mindent elmondtam neki, az összes érzésemet, ami a két év alatt gyötört. – Anya ezért küldött haza, és valószínűleg mostanra már ugyan úgy megutált, mint ti. – kijött az első könnycsepp, mely után még száz és száz következett. Kate nem tudta mit mondjon erre a hírtelen és túl őszinte kitörésemre.
- Hát…itt se volt könnyű az élet. – döntött végül egy ilyen mondat mellett, a közül a sok közül mely most a fejében vízhangzott.
- Kérlek, meséld el mi történt!
- Hát, ahogy elmentél, rá két héttel Tom megcsalt, teljesen józanul, azaz tökéletesen magánál volt. Bill tavaly decemberben összejött egy Hannah nevű csajjal, akit sajnos már nem tudnak titkolni a sajtó előtt.
- Fúj, van egy Hannah nevű ismim, nagyon nem szeretem. – vágtam közbe.
- Ne szólj bele! Szóval Gustav is randizgat egy Emma nevűvel. Georg szokás szerint ide-oda kefél, ahogy Tom is. Akkor mi volt még? Á igen, a TH egyre híresebb Amcsiban.
- Igen, ezt tudom. Láttam őket a tv-ben.
- Értem. – ezután, se szó, se beszéd a karjaiba ugrottam. – Hidd el, hogy nagyon hiányoztál!
- Jen, ilyet kérlek, többet ne csinálj!
- Mit? Nem ölelhetlek meg?
- Nem azt. Azt, hogy ennyire sz.rszámba veszel.
- Megígérem, és az elvesztegetett éveket most egy-kettőre bepótoljuk!! – a végén, már nem csak én, hanem ő is sírt. Együtt könnyeztünk egymás vállán, mind nagyon régen amikor még igazán kislányok voltunk.
- A múlt lassan feledésbe merül, de a jövő még előttünk áll! – még jobban megszorítottam gyönyörű szavait hallva.
Kate felvetette az ötletet, hogy aznap éjjel aludjak nála, hogy átbeszélhessünk mindent elejétől a végéig.
- És mik a terveid a jövődre nézve? – kérdezte tőlem, miközben az alváshoz készülődtünk.
- Képzeld, egy suliba fogunk járni!
- ÁÁÁÁ! Akkor te, vagy azaz új lány, akit az ofőnk emlegetett.
- Mondta?
- Aham! Jövő héten már jössz is, de ezt gondolom, tudod.
- Igen. – nevettem el magam.
- És mi a helyzet a pasikkal?
- Jááááj, csak pasikat NE!
- Mi az, érdeklődési kört váltottál? – poénkodott
- Dehogy is. Csak mostanában besokalltam…
- Miért?
- Hát, az utóbbi időben, egy hónap alatt több pasim volt, mint amennyi ujjad van két kezeden.
- Áhá! Értem.
- És neked? –kérdeztem rá az előző kérdésre.
- Nekem, Tom után senki sem volt. Inkább a tanulásra koncentráltam, és leszoktam a cigiről –vigyorgott rám.
- Az jó. Tényleg jövő hónap karácsony! Jupppííí. –csillant fel a szemem.
- Tök gáz, megint nem tudok haza utazni. Mióta itt vagyok szinte 1x se sikerült!
- Hogy-hogy?
- Hát, anyuéknak az a dátum pont nem jó, amikor én mennék. Máskor meg nekem nem.
- Szegénykém!
- Á, tavaly előző karikor ők jöttek hozzám, meg az előtt is, de most nem jött össze.
- Akkor kinél fogsz karácsonyozni?
- Nem tudom. – ekkor felragyogott a szemem.
- Tud, mit?
- Nem. Mit?
- Gyere hozzánk!
- Ne hülyéskedj! Nem akarok zavarni.
- Te soha nem zavarsz!
- Hát, akkor köszi a meghívást!
- Nincs mit, de aludjunk már! Nagyon fáradt vagyok!
- Okés.
- Szeretlek, drága barátosném! – adtam az arcára egy hatalmas puszit.
- Te vagy a világ legjobb barátnője!
- Azok után, ahogy viselkedtem, én ezt nem állítanám!
- De a lényeg, hogy ahogy látom, megbántad!
- Igen. Nagyon is. – lassan elnehezedtek a szempilláim, és leragadt a szemem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
