Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
meteorit
naprendszer
x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí
x credit: g-portal
x indulás: 2007.05.30 x felbontás: 1024 x 768 x böngésző: Google Chrome x téma: TH sztorik és Love sztorik
A testvér az, akit nem választhatsz meg magad, ám eldöntheted, hogy örökké becsben tartod -e. De ne feledd, ő az, kivel egy vér köt össze.
Különböző utcákat hagytam magam mögött, a jellegzetes német házikókkal. A gondolataimba mélyedtem, és nem néztem hol vagyok, merre megyek. Tudtam, hogy amit Katetől kaptam az még csak a töredéke annak, amit érdemeltem volna, és amit ténylegesen nekem szánt. Megbízott bennem, és minidig feltétel nélkül szeretett. Elfogadott olyannak amilyen vagyok. Nem ezt érdemelte volna. Senki sem ezt érdemelte. A főtéren bóklászva elővettem a telefonomat, és megcsörgettem aput.
- Szia! – szóltam bele melankolikus hangon.
- Helló, Jen.
- Itt vagyok a főtéren. Értem jönnél?
- Persze. Tíz perc és ott vagyok.
- Köszönöm. Szia!
- Szia.
Apa nem hazudtolta meg önmagát. Csupán pár perc telt el, mire megpillantottam a BMW-nket.
- Hogy kerülsz te ide? – kíváncsiskodott, miközben kezével lenyomta az ajtónyitó gombot.
- Ahogy beértem Gustavékhoz nagy tömeg fogadott. Ott volt Michael és Kate is, aki épp nagyon mérges rám. Kegyetlenül összevesztünk, úgyhogy eljöttem onnan, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. – apa rosszallóan megcsóválta a fejét, de nem mondott semmit.
Otthon egyenesen a kanapé felé vettem az irányt, hogy egy kicsit ledőljek, és amikor láttam, hogy az ülőalkalmatosság foglalt átfáradtam a fotelhez.
- Szia Michael. – a díványon épp Michael és Ady játszott.
- Hali. Hol voltál? – érdeklődött
- Sétáltam egyet.
- Aham…
- És te hogy-hogy eljöttél?
- Feszült volt a hangulat, nem igazán akartam ott maradni.
- Jenny, ha gondolod, szívesen válaszolunk a kérdéseidre, mert biztos vannak… – Mariann mintha teljesen bele látott volna a fejembe.
- Hát lenne egy pár…
- Mond nyugodtan - apa is csatlakozott a kis családhoz.
- Milyen suliba vettek át? Vagy átvettek egyáltalán valamelyikbe?
- Igen oda ahova a barátnőd is jár. Megnézték a 8.os felvételi lapjaidat, meg az eddigi bizonyítványaidat.
- Ohh! De jó…
- Nem örülsz neki?
- Hát, Kate meg fog nyuvasztani. Gondolom rá gondoltál. – Mariann bólintott.
- Nem vagytok jóban?
- Jenny összevitázott vele, de régen legjobb barátnők voltak. – világosította fel apa a helyzetet Mariann előtt. Odafordultam a bátyámhoz, és bűnbánó szemeket meresztettem rá.
- Mics…sajnálom… hülye voltam és vagyok… annyira kibírhatatlan volt az életem nélküled, és nem akarlak többet elveszteni. – újra a nyakába vetettem magam, és reméltem, hogy érzi komolyan is gondolom azt, amit mondtam.
- Én sajnálom, nagy hibát követtem el akkor mikor Nixit választottam és nem titeket.
- De még mindig együtt vagytok? – néztem rá félve.
- Együtt, de kérlek, ne akadj ki! Szeretem.
- Rendben. A szerelem nagy kincs. Becsben kell tartani…
- Köszönöm.
- Héhé! Azt azért nem mondtam, hogy elviselem a képét! –kértem ki magamnak.