A tizedik osztály kezdeténél egy hatalmasat fordult velem a világ. A mi osztályunkba járt a suli magja, az a két csajszi, akire mindenki irigy, mert jó cuccokban járnak, minden pasi őértük csorgatja a nyálát, és mindig körül vannak véve idősebbekkel és menőkkel. Bevallom, egy kicsit én is irigy voltam, ami nem volt szokásom. És amikor Daisy (az egyik fő menő) meghívott a bulijára, úgy éreztem végre lehetek valaki. Igent mondtam a meghívásra, hisz úgyis mindig ugyanazt csináltam szombat esténként. Jól jött egy kis szórakozás.

Szombat reggel már lázasan készülődtem. Megfürödtem, megmostam és kivasaltam a hajam, msn-eztem, bömböltettem a hifim, és a buli előtt egy órával már a ruhámat is felvettem, ami egy olyan farmer, amit régen fellépésre használtunk - egy picit bő, de csak olyan sexyn -  és hozzá egy fekete has-kilógós, hosszú ujjú pólót. Nekem nagyon tetszett, főleg mert olyan bulira illő szerkó volt.

Daisy viszonylag közel lakott hozzám, ezért gyalog mentem oda.

Ott beszélgetésbe elegyedtem az egyik volt táncos társammal, Thisával. A gatyóról ismertük meg egymást. Rajta is ugyanaz volt. Aztán egyszer csak jött a kedvenc számunk, mire mi felpattantunk, és a parkett közepére fúrtuk magunkat.

A többiek csak álltak és elismerően bámultak, mi viszont egyre jobban belemelegedtünk, és ezzel bőven felráztuk a társaságot is. Pár lány már az asztalon táncolt, mi meg ott középen. Minden szem ránk szegeződött, de mivel nekem - szerintem - még a véremben is tánc van, ezért egyáltalán nem érdekelt, hogy néznek, és hogy mit gondolnak. Csak hagytam, hogy az ütemre mozduljanak az izmaim, és lüktessen mellkasom.

Ezzel, szemmel láthatólag Thisa is így volt, igaz ő egy éve otthagyott minket, de szerintem egy másik sráchoz jár táncolni, és nem a mi Bredünkhöz. Mindegy, egy szó mint száz, csak táncoltunk és táncoltunk.

Másnap mikor beállítottam a suliba, mindenki úgy viselkedett, mint aki tök’ régről ismer. A suli legmenőbbjei is odajöttek, összepacsiztak velem, és újabb és újabb bulikra hívtak, megtelítve ezekkel a hétvégéimet. Ez a helyzet már a végén annyira „elfajult” hogy szinte a hétköznapokra is jutott egy-egy parti.

A suliban lassan én is a legek közé tartoztam, és élveztem a helyzetet. Napokkal később, már hetente váltogattam a srácaimat, és volt, hogy egyes partiknál, még a rendőrök is benéztek a helyszínre. A régi életemet kezdtem egyre jobban elfelejteni, de nem tudtam, hogy ezt jól teszem-e. Anya mindig azt mondta, hogy fogadjam el a helyzetet, és próbáljak beilleszkedni, hát tessék! Most sikerült!

A haverjaim elcipeltek egy tetováló szalonba, ahol lyukasztottak nekem egy köldök- és egy nyelv-piercinget. A köldök miatt egy hónapig nem tudtam táncolni, de annyit kibírtam… a hajamat is átfestettem pink-szőke-feketére. Nah, igen, itt volt az a bizonyos fordulópont, amikor anyám végérvényesen kiakadt.    

- Hogy képzeled, hogy az engedélyem nélkül csinálsz pirszingeKET? És még a hajadat is befesteted! Holnap megbeszélem apáddal, és repülsz vissza Németországba! Nekem ebből elegem van!

- Szarok rá! – feleseltem. – Gyűlöllek! De ahhoz szívből gratulálok, hogy amikor végre kezdtem jól érezni magam, elrángattatok Németországból, most meg Amerikából! G-R-A-T-U! – a kedvéért, hogy még jobban felfogja a helyzet súlyát, az utolsó szót lebetűztem neki.  

- Ez neked jó érzés? Hogy holt részegen tántorogsz haza, és narkósokkal bandázol?

- Ők nem narkósok!

- Honnan tudod?

- És komolyan azt hiszed, hogy ha két évig még csak nem is beszéltem a németet, olyan könnyen visszaállok?

- Bízom benne, hogy jobban megtalálod a helyed, APÁDNÁL, mint NÁLAM! – bevágta az előszoba ajtót, beindította a kocsiját, és elhúzott.

Én meg ott szitkozódtam magamban. Az ereimben megvadultan folyt a vér. Éreztem, hogy lüktet a halántékom. A fogaimat csikorgattam, és már ott tartottam, hogy földhöz vágom a kedvenc vázáját, vagy valamit, ami nagyon nagyon fontos neki, úgy ahogy ő tiporja mindig porrá azokat a dolgokat, amik nekem fontosak.