6. Kísértés(ek)

-A francba!-mérgelődtem miközben hívtam a liftet-Mi van már? Beragadt?...Akkor marad a lépcső!

Végülis nem mentem sokat, hisz Tomék szobája csak egy emelettel van lejjebb mint a miénktől. Mikor odaértem halkan bekopogtam.

-Igen? Szabad!-kiáltott Tom, kinyitottam az ajtót és bementem.

-Szia! Zavarlak?-kérdeztem.

-Te? Nem! Miben sgíthetek?-udvariaskodott Tom, ami egy pöppet meglepett, hisz mindig olyan lazának és vagánynak mutatja magát. XD

-Ő...Billről lenne szó...-kezdtem.

-Oh...Billről?-mondta kicsit csalódottan.

-Nos hát...szóval ti ugye mindent elmondotok egymásnak!

-Igen...de hogy jön ez ide?-értetlenkedett.

-Hát nem mondott neked olyat, hogy esetleg...szerelmes!?

-Hát jártok nem?-kérdezett vissza.

-De...csak...mégis úgy érzem...hogy valaki mást szeret!

-Igen? De kit szerethet, hisz más lánnyal nem is találkozott...jó mondjuk ott van Reny is, de ők fojton veszekednek és marják egymást. Ráadásul Reny velem jár! Szal ő kihúzva! De akkor ki lehet?-gondolkodott hangosan Tom.

-Mindegy...nem is az a fontos...-sóhajtottam.

-És te...mit érzel Bill iránt? Szerelmet? Vagy mit?-faggatózott tovább, ahogy a szemébe néztem, olyan furcsa érzés fogott el, nem tudom megmagyarázni, de azok a barna szemek, nagyon zavarba hoztak. De legyűrtem ezt az érzést és válaszoltam.

-Igazából...már nem tudom!

-Értem...hát...ezen én sem tudok segíteni...de mielöbb rá kéne jönnöd, és el kéne mondanod az érzéseidet!-javasolta.

-Viszont egyvalamiben biztosa vagyok!-mosolyogtam.

-Miben?

-Abban, hogy félreismertelek! Nem csak a csajozáson jár az eszed! Jókat lehet veled beszélni és ilyenkor komolyabb is vagy! Jófej vagy! És köszi, hogy elmondthattam és meghallgattál!-mondtam és közben átöleltem. Egy kicsit megdermedt, nem számított az ölelésemre, de utána visszaölelt.

-Nincs mit!-adott egy puszit (de szigorúan csak az arcomra XD). Nagyot dobbant a szívem, valami bizsergést éreztem legbelül. Odatettem a szívéhez a kezem, gyorsan vert neki, de vajon miért? Pár percig még csak öleltük egymást, utána már azon kaptam magam, hogy a csókjára vágyom. Nem lehet leírni, egyszerűen csak kényszert éreztem arra, hogy megcsókoljam.

"Nem! Nem tehetem! Én...Billel járok, ő pedig Renyvel...de ha egyszer annyira kívánom azt a csókot!"-gondoltam.

Ekkor mintha valaki más irányítaná a testem, Tom szemébe néztem. A következő pillanatban az ajkunk egymáshoz tapadt. Nem hittem volna, hogy Tom ilyen gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyesen tud csókolni. Nagyon jól esett a csókja.

"Hm lehet, hogy a tiltott csók édesebb!?"-gondoltam, de ekkor eszembe jutott Bill is, de legfőképp Reny. Nem tehetem ezt vele.

-Ne!-taszítottam el Tomot-Ezt nem szabad!-mondtam levegő után kapkodva, hogy lenyugodjak.

-De...igazad van!...Bill!...Ugye?-hajtotta le a fejét.

-És Reny! Lgeinkább...Reny!-hajtottam le a fejem én is.

-Értem...akkor...a csókot...

-Igen! Kérlek...felejtsd el! Hisz úgysem jelentett neked semmit! Te Renyvel jársz! Én pedig...Billel!

-Rendben!...Ha ezt akarod elfelejtem!-mondta szomorúan-De attól még nem kezdessz el kerűlni ugye?

-Nem dehogyis!-és át akartam ölelni, de inkább mégsem tettem meg...félek megint csók lenne belőle-Akkor...én most megyek! És télleg köszi mindent! Szia!

-Nincs mit...szia!-köszönt el ő is, én pedig visszamentem a szobámba.

<<a liftben...>>

Renyék még mindig csókolóztak, szorosan egymás karjaiban.

"Mit művelek? Ez nem helyes, ha Ági és Tom megtudja...de édes a csókja...nem gondoltam volna...ilyet már rég nem éreztem! Áá...de miket is gondolok! Ezt nem szabad, nem szabad!"-győzködte magát Reny.

-Nem szabad!-lépett hátrább Billtől.

-Szóval igazam volt!-mosolygott Bill.

-N-nem vagyok belédzúgva!-tiltakozott Reny.

-Nem mondtam, hogy miben! Most lebuktattad magad!

-Nem igaz!-tiltakozott tovább barátnőm-Én...Tomot szeretem! Vele járok és nem veled!

-Akkor...csak egy baráti ölelést? Szigorúan csak barátit!-indult el a lány felé Bill.

-Nem!-Reny, de már késő volt. Bill szorosan a karjaiba zárta őt.

-Te remegsz! Félsz tőlem?-Bill.

-Nem!-makacskodott Reny.

-Akkor ölelj vissza!

Reny közelebb húzódott hozzá, a testük teljesen egymáshoz simult. Szororsan ölelték egymást. Reny nem törődött a belső hangokkal, csak ölelte Billt és közebn majd kiugrott a szíve. Becsukta a szemét és az iménti csókra gondolt. A szája megint elkezdett bizsregni. Nem tudta, hogy miért, de örökre úgy akart maradni. Reny álmodozását egy halk sípolás, utána mégegy rázkódás zavarta meg.

-Elindultunk!-mondta Bill, majjd elengedte a lányt, aki még pár másodpercig ölelte őt, de utána észbekapott.

-Jah...izé...végre!-nézett körbe Reny, utána találkozott a tekintete Billével. A fiú csak mosolygott (olyan..."átlátok rajtad" pillantással XD).

Erre Reny elkapta a fejét. Halk pittyegés jelezte, hogy megérkeztek. A lift ajtaja kinyílt, Bill lépett ki először.

-Bill várj!-szólt utána Reny.

-Igen?-szólt vissza Bill, de nem fodult meg, csak megállt.

-A liftben...n-nem történt semmi...rendben?

-Hhh...rendben...ha ezt akarod-sóhajtott a fiú, majd újra elindult, a kezével még intett egy "sziát" utána eltünt.

Másnap reggel megint összefutottak a folyosón, amikor Bill épp hozzám indult, Reny pedig Tomhoz. Bill igazából csak Renyt akarta látni.

A lány lehajtott fejjel elment mellette és egy szót sem szólt. De Bill megfogta a kezét, hogy ne tudjon elmenni.

-Ez mostmár így lesz? Szó nélkül elmész mellettem, kerülsz és nem szólsz hozzám-kérdezte szomorúan Bill.

Reny felnézett, egyenesen a fiú szemébe.

-Nem...-kezdte, de újra lehajtotta a fejét-Szia!-mondta, utána elvette a kezét és elment.

Bill csak sóvárogva nézett utána egy kis ideig, utána bejött hozzám.

-Szia szimba!-öleltem meg, de ő nem ölelt vissza.

-Szia!

-Valami baj van? Olyan...szomorúnak tünsz! Történt valami?

-Semmi! Haggyuk!-förmedt rám rögötn, utána otthagyott és becsapta maga után az ajtót.

"Ez meg mi volt?"-gondoltam, közben könnyek