5. Békülés...vagy mégsem?...

Kimentek a fojosóra és becsukták az ajtót.

-De...ugye nem veszekedni akarsz...?-kezdte Bill.

-NEm! Ami azt illeti...bocsánatot szeretnék kérni...-hajtotta le a fejét Reny-Nem jó, hogy fojton haragban vagyunk...ne haragudj, amiért bunkó voltam és mindig piszkáltalak.

-Felejtsük el!-ajánlotta fel Bill.

-Oké köszi!...Most ráérsz? Szeretnék veled beszélni Tomról!

-Persze! Gyerünk el akkor egy fagyizóba, jó?-Bill.

-Ok! Akkor mehetünk.

-Szóval...arról lenne szó...hogy...-Reny félénken.

-Hogy? Na nyögd már ki!

-Hát, hogy...jó, járunk Tommal ugye, de...azt érzem, mintha igazából nem is velem lenne.

-Ezt hogy érted?-húzta fel a sezmöldökét Bill.

-...Mintha...valaki mást szeretne!-bökte ki végül Reny.

-Hát...talán ez a szókimondó stílusod...

-Mi? Tehát az én hibám?-háborodott fel rögtön barátnőm.

-Nem, dehogyis én nem ezt mondtam...-védekezett Bill.

-Tehát igen! Tudod mit? Nem kell egy olyan "pasi" véleménye, aki úgy néz ki, mint egy csaj! Nem érdekelsz, ezzel az álszent kis dumáddal, hogy "én az igaz szerelmet keresem", kurvára nem veszi be senki!-ordibált Reny.Bill nem szólt semmit, csak sarkonfordult és visszament a szállodába. Nagyon rosszul estek neki a barátnőm szavai.

-Várj!-futott utána Reny-Én...nem úgy értettem!

-Haggyuk!-sietett tovább Bill.

-Ne haggyuk!-erősködött tovább a lány, amikor a lifthez értek. Még várniuk kellett, de Reny csak fojtatta.

-Télleg ne haragudj én csak...

-Te mi?...Csalódtam benned..., idejössz bocsánatot kérni! Én elfogadom, mondom, hogy felejtsük el! Utána a véleményem kell! De te rögtön bedurcizol és lekiabálsz mindennek!

-Én csak...

-Mondtam, hogy haggyuk!-kinyílta a lift ajtaja, Bill pedig belépett-Akkor mért koslatsz még mindig utánam?

-Mert...kezdte Reny, közben ő is beszált a liftbe-Nem tudom!-hajtotta le a fejét.

-Nem tudod mi?-hihetetlenkedett Bill.

-Mire célzol ezzel?-fordított hátat Reny.

-Értem...szóval még magadnak sem vallod be!

-Mi? Miről beszélsz?-fordult vissza barátnőm, viszont egy koppanó hang félbeszakította. A lift rázkódni kezdett, mire Reny Bill karjaiba esett. Kis idő után a rázkódás is abbanmaradt. A hangfalakból egy mély hang szólt:

-Jól vannak?

-Igen...semmi bajunk! Mi történt?-kászálódott ki Reny Bill karjaiból zavartan.

-A lift megállt, fél óra mulva ideér a szakember és megcsinálja! Rendben lesznek addig?

-Igen!-mondta Bill.

-Rendben...viszlát!-köszönt el a hang.

-Szóval mire nem jöttem még rá?-tért rögtön a lényegre Reny.

-Miért piszkálsz fojton? Mért vagy olyan ellenséges? Igazából én mit tettem ellened?

-Semmit! És már bocsánatot is kértem!

-Azután megint megbántottál!-hajtotta le a fejét Bill.

-Mondom, hogy ne haragudj!-kezdett könnyezni Reny.

-Mondtam, hogy haggyuk! Tudod mit? Szerintem neked az a bajod, hogy Ágival vagyok,és...nem veled!-lépett közelebb Bill.

-Mi? Ez nem igaz!-hátrált Reny.

-Akkor mond a szemembe, hogy tévedtem!-megfogta Reny állát és a szemébe nézett.

Pár percig csak úgy álltak, utána a lift rázkódott még egyet és Reny megint Bill karjaiban kötött ki.

Bill érezte, hogy a lány remeg, és az öleléstől egyre csak gyengül. Ismét megfogta Reny állát és mélyen a szemébe nézett, utána megcsókolta. Hosszan, forrón és szenvedélyesen. Reny egy idejig habozott, de utána a karjával átfonta Bill nyakát és ő is visszacsókolt.