4.Interjú

Az interjún átlagos kérdések hangzottak el mindkét bandától, hogy " Milyen lesz az új CD, hogy tetszik a város, mit üzenünk a rajongóknak, van-e barátunk/barátnőnk..." szóval télleg csak a szokásos. Azután a riporter feltett egy elég gáz, kérdést Billnek:

- Mit szólsz azokhoz, akik szerint a fiúkat szereted?

- Azt üzenem nekik- itt a Renyre nézett, aki nyilván vette a célzást, mert lehajtotta a fejét és megint elpirult - hogy nem vagyok meleg, még ha festem is a szemem, a körmöm és a hajam. Ezt csak egy antifan találta ki, akinek nyilvánvalóan nem volt jobb dolga. Tény, hogy évek óta nincs barátnőm, de ki tudja mit hoz a jövő. - itt pedig rám nézett.

- Értem! És esetleg van most kiszemelted?- faggatta a riporter.

 - Van!...És lány!- mosolygott- Remélem, hogy lesz belőle valami!- ismét rám nézett. Éreztem, ahogy én is fülig pirulok. XD

- Hát akkor köszönjük, hogy itt voltatok, sziasztok!- köszönt el a riporter.

- Hello!- köszöntünk el mi is vigyorogva.

Elmentünk az öltözőbe és gyorsan átöltöztünk, eldöntöttük, hogy elmegyünk egy kávázóba mi hárman.

Épp kifelé tartottunk a stúdióból, amikor Bill futott utánam.

- Ági!- kiáltott - Várj egy percet kérlek!

- Menjetek előre, mindjárt megyek én is!- mondtam a többieknek, utána visszafordultam.

- Szia!- köszönt Bill egy kicsit lihegve.

- Szia! Mit szeretnél! Mond, már ha kapsz levegőt!- mosolyogtam.

- Hát...szóval...izé...én arra gondoltam, hogy talán...van most valami programod?- bukott ki belőle a kérdés.

- Most? Hát arra gondoltam, hogy beülünk egy kávézóba! Nem jöttök velünk...esetleg?- néztem azokba a barna szemeibe.

- Szívesen!- vigyorgott megkönnyebülten - Tudsz várni egy fél percet? Összeszedem a többieket!

- Segítsek?- ajánlottam fel.

- Azt megköszönném!- kézen fogott és berohantunk, megkeresni a többieket. Pár perc múlva már úton voltunk a kávézó felé.

Kis idő után megérkeztünk.

- Mit rendeltek?- kérdezte 1 pincérnő.

- MOCCACHINO!- mondtuk egyszerre Billel, pár másodpercig csak bámultunk egymás szemébe, utána elkezdtünk nevetni.

- Na akkor most ki is az ikred Bill?- fogta a fejét Tom.

- Oh az elveszett testvér előkerült!- szipogott Georg.

- Hülye!- vágta nyakon Gustav.

- Az nem lenne jó ha mi testvérek lennénk...- mondta Bill.

- Mért?- kérdeztem.

- Mert akkor...- kezdte, de nem merte folytatni.

- ...akkor nem hajthatna rád!- fejezte be Tom, erre Bill és én is fülig vörösek lettünk.

Délután 2-kor elindultunk vissza a szállóba, kiderült, hogy a TH is ott szállt meg, csak ők 1 emelettel lejjebb.

Reny még lent maradt Tommal egy kicsi, Oli is jól megvolt Gustiékkal ( a 3 barom XD ), Bill pedig felkisért.

-Figyelj csak...-szólt, amikor az ajtómhoz értünk.

-Mi az?

-Amit Tom mondott...-kezdte.

-Nyugi...nem vettem komolyan!-hajtottam le a fejem.

-De legalább megtudtam rólad valamit!-mosolygott.

-Mit?

-Hogy édes vagy amikor elpirulsz!-megfogta az állam és a szemembe nézett, éreztem ahogy megint elpirulok (ilyen nincs! Ez valami betegség???!!! XD). Elvesztem azokban a szemekben.

-Szóval amit Tom mondott... az nem is akkora...hülyeség!-jelentette ki-Na azt hiszem jobb ha most megyek!-mondta, adott egy puszit az arcomra és sarkonfordult. (Na nehogy már elmenj! XD) Megfogtam a kezét és visszahúztam. Az ajkaink egymáséhoz tapadtak, hosszú percekig csókolóztunk. A csókunkat Reny szakította meg. :S

-Elnézést...bemehetnék?-türelmetlenkedett.

-Persze!-húzott el az ajtótól Bill, még mindig a karjaiban voltam.

-Azt hiszem...télleg jobb ha most...megyek!

-Rendben...szia!-adtam neki egy puszit utána bementem.

Este jól ment a koncert, mindenki beleadott mindent, a közönség csak úgy tombolt. A koncert után aludni ment, elköszöntünk egymástól, majd betőltünk az ágyba.

Másnap Csongor, a managerünk ( vagy hogy írják...) felhívott minket és közölte, hogy a rajongóknak annyira tetszettünk, hogy közös turnéra megyünk a TH-val. Ennek persze mindenki örült. XD

A turné egy hét mulva kezdődik, első állomása Köln, úgyhogy úgy döntöttünk, addig ott maradunk.

Reny és Bill továbbra is kerülték egymást.

Már csak pár nap volt a turnéig, de rossz volt nézni, ahogy Billék fújnak egymásra. Amikor nem kerülték egymást, akkor veszekedtek.

-Figyelj csak Szimba!-öleltem át egyik nap Billt a szobámban.

-Mostmár mindig így fogyz hívni?-mosolygott.

-Pontosan!-bólogattam-Mert olyan vagy mint egy oroszlán! Vagy esetleg leszel Zordon?-nevettem.

-A Szimba is elég lesz!-mondta, utánam egfogta az állam és megcsókolt. Rurcsa volt, már nem olyan forró a csókja, már nem éreztem azt a bizsergést, mint az első csókunknál.

-Valami baj van?-kérdeztem a csók után.

-Nem nincs...mi lenne?

-Nem tudom...valahogy...máshogy csókoltál, mint először!

-Az első csók a legjobb! Azt nem lehet megismételni!-magyarázta, bár kissé béna kifogásnak tartottam, de inkább annyiban hagytam a dolgot. Ekkor halk kopogást hallottunk az ajtó felöl.

-Igen?- odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.-Szia Reny!

-Szia...igazából Billt keresem...Bill! Tudnánk beszélni?-szólt be Reny.

-Velem? Biztos?-lepődött meg Bill.

-Igen...és...ha lehetne...4 szem közt!-nézett rám Reny.

-Oké...pill és jövök édes!-adott egy puszit, utána kiment.