|
Novella
1.rész
Most utazunk vissza Németországba. A szüleimmel Amerikába éltem 2 évet mivel anyu ott dolgozik. Én Németországba születtem és ott éltem 13 évet ezért inkább németet beszélek.
A gépen visszafelé megint csak aludtam ha nem akartam megint a mosdóban végezni ugyanis nem igazán bírom a repülést. Már nagyon hiányzik Németország mert ott tanulok ott vannak a legjobb barátaim. Persze Amerikába is voltak de az nem igazi…
Mikor végre leszállt a gépünk a nagyszüleink segítettek hazavinni a sok holmit. Kellett is mert rettenetes sok minden volt…mondjuk érthető is mert semmit sem hagytunk ott.
A házunk Magdeburban van. Mikor megláttam gyorsan beakartam szaladni de nekimentem egy srácba akinek fekete haja van és mintha bele vágott volna a 120. De nem figyeltem rá csak rohantam tovább egyenesen a szobámba. Olyan jó érzés volt újra itthon lenni. A természet friss illatát érezni. Amerikában nagyon nyüzsgött minden. És szinte minden percben kipufogó gáz szag volt. Később kimentem segíteni behozni a holmikat. Mikor minden megvolt elkezdtem kipakolni mindent a szobám odaillő helyeire. Én mondjuk imádom a zenét szóval az is szólt. Körülbelül 2 és fél óra múlva minden meg volt. Gondoltam egyet és kimentem sétálni a kutyámmal Dióval együtt. Dió egy lány kutya.
Mikor a parkhoz értem megint az a fura srác jött felém. Ilyen rocker,emo kinézete volt. Fekete haja, benne szőke melírokkal. Bőrdzsekije volt és halálfejes nyaklánca. A szeme feketével volt kihúzva. Mikor közelebb mentem próbáltam máshova figyelni mintha nem látnám és nem lenne ott. De amikor egymás mellé értünk a kutyáink egymásba akadtak.
-ÓÓ…-mondtam kicsit undorral a kutyákra.
-Úgylátszik megszerették egymást.-és a szemembe nézett a csilogó szemeivel egy mosollyal mellém.
-Igen úgylátszik…
Kicsit még bíbelődtünk a kutyákkal hogy széjjel vállasszuk őket aztán…
-Te itt laksz? Csak mert még nem láttalak erre.
-Ő…most jöttünk vissza Amerikából. 2 évet voltunk ott.
-Akkor már értem…
-Mit értesz?
-Hát hogy miért nem ismertél fel.
-Miért? Talán valami híres ember vagy?
-Igen. A nevem Bill Kaulitz és énekes vagyok.-kicsit dicsekedve fejtette ki.
-Ismerős ez a név de sajnos én nem tudom így se…bocsi.
-A Tokio Hotelt?
-Pff…nem igazán…hú szerintem elég sok dologról maradtam le.
-Lehet. De a te neved még nem tudom.
-Ó bocsi. A nevem Jenny.
-Jenny. Szép neved van.
-Köszi. És a kutyád?
-Ő Scotty.
-Scotty? Te adtad neki ezt a neved?
-Nem. Tom adta.
-Ő ki?
-Az ikertestvérem.
-Van kiertestvéred? És ő is ilyen …ilyen fura?
-Furának tartasz?
-Kicsit. Nem minden nap találkozok ilyen emberekkel mint te. Ilyen rockos,emos.
-Aha. És a te kutyád?
-Dió a neve. És ne nézz hülyének érte nem én találtam ki.
-Hanem?
-Az öcsém, Gustav.
-Gustav?
-Igen miért?
-Mert a bandába is van ilyen nevü tag. Ő a dobos.
-Akkor Tom…is benne van?
-Igen. Ő a gitáros.
-És ki van még?
-Georg. Ő basszusgitáros.
-Aha.-majd mentünk tovább sétálni. Beszélgettünk és nevettünk. Éreztem hogy egy jó barátság lesz ebből.
-Juj..már ennyi az idő?-néztem a mobilomra.-Nekem mennem kell ne haragudj.
-Látlak még?
-Holnap ugyanitt? Ugyanekkor?
-Oké. Várlak. Szia!
-Szia!
Hazafelé mosolyogva és elégedetten mentem. Alighogy beértem a szobámba Lora jött felém. Ő az egyik legjobb barátnőm.
-Jenny!!! Hogy vagy? Hiányoztál! Én is? Mi van veled? Jól vagy?...és lökte még vagy 5 percig a kérdéseit.
-Timi! Jaj de örülök neked! Úgy hiányoztál! Köszi én is jól vagyok.
-Mesélj hogy telt?
-Hát röviden: Unalmas volt, magányos, szürke és idegen.
-Hogy hogy?-nézett rám szomorú szemekkel.
-Hát ott magántanárhoz jártam ahol nem igazán volt alkalmam megismerni barátokat és ott ahol laktunk csak felnőttek voltak. Nem volt senki akivel beszélgetni tudtam. Persze a szüleimen kívül. Nem azt számoltam hogy milyen jó és hogy még oly sokat maradhatok hanem azt hogy meddig kell kibírnom ebben…ebben a nevezhető pokolban.
Alig vártam hogy újra itt lehessek barátok közt és …és képzeld!
-Hm?-Megismerkedtem ma egy olyan aranyos és jóképű sráccal…-és csak csillogtak a szemeim.
-Mi a neve?-Bill Kaulitz.-erre idegesen és meglepődve felállt és sírni kezdett.
-Ezt nem hiszem el! A Tokio Hoteles Billel?
-Igen. Ismered?
-Naná! Imádom! Ő a kedvencem és még soha nem volt alkalmam találkozni vele pedig egy városban lakunk.De nekem inkább Tom jön be.
-Na szórakozzál!
-Oké.
-És veled mi történt?
-Semmi különös. Nem volt barátom, ugyanolyan az életem mint mikor elmentél. Te kis mázlista! Tudod hogy most milliomosnak tartanak?
-Mi? Miért?
-Hát nem semmi hogy Amerikába voltál.
-Csak azért mert anyu ott kapott állást és kikellett menni mert ha nem kirúgják és olyan szakmát amilyen neki van elég nehéz találni!!!-Oké! Ezt ne nekem mond hanem másoknak!
-Jó! Oké!
Még körülbelül másfél órán át beszélgettünk nem is csoda hisz volt mit. 2 hosszú évig nem láttuk egymást. Aztán zenét is hallgattunk de legjobban a holnap délutánt vártam amikor megint találkozhatok Billel. Mikor Lora elment lefoglaltam a fűrdőt és végre itthon mártóztam a habokban.
Már csak az alvás volt vissza. Elég későre járt de annyira izgatott voltam hogy a szemeim nem akartak összeragadni. Így hát bekapcsoltam a tv-t.
-Nem hiszek a szemeimnek!-lepődtem meg mikor megláttam Billt a tv-be ahogy épp egy koncertet közvetítenek. Ennyire híresek? És én ilyen csúnyán mondtam hogy nem ismerem?
Jaj…elég lett volna az hogy igen és nem baj ha nem…vagyis..
De nem baj. Most legalább már azt is látom hogy énekel. A hangja egyszerűen …olyan …olyan nem is tudom de megfogott. Mindene. Ahogy rámnézett délután a mosolygós csillogós barna szemeivel…azthittem ott maradok. Még áradoztam magamban egy pár percig aztán Billt láttán elaludtam.
2.rész
Reggel hamar kikeltem az ágyból mintha bomba robbant volna a hátam alatt. Valami csinost akartam felvenni. Aztán jöttek a kiegészítők meg a make up.
Lementem reggelizni és olyan jó kedvem volt mint az elmúlt 2 évben soha.
Ezt persze mindenki észrevette. Anyu rá is kérdezett. Persze nem akartam azt mondani hogy megismerkedtem egy aranyos kedves jóképű sráccal inkább csak azt hogy jó itthon lenni.
Valahogy elütöttem az időt itthon még pakoltam mert semmi sem volt olyan jó mint tegnap.-.-„
Eljött a várva várt idő. Én már ott voltam a parkba és vártam de ő még sehol.
Csak vártam…vártam…és vártam. Összesen másfél óra hosszát mikor rohanva lihegve végre ide hurcolta magát.
-Jaj Jenny ne haragudj hogy ennyit késtem de elkellett mennem egy riportra és a papírok összekeveredtek.
-Aha.-és én csak álltam ott keresztbe tett kézzel duzzogva.
-Kérlek! Kárpótlásul meghívlak egy fagyira.Na?
-Engem nem lehet lefizetni. Sajnálom.
-Olyan szép vagy mikor duzzogsz!
Mit mondott? Ez…ezt most mire véljem? Bókolni akart vagy csak hízelegni? Mindegy mert késő…a szemembe nézett és annak nem tudtam ellenállni. Muszáj volt mosolyognom.
-Na jó. Egy fagyiba nem halok bele. :)
-Helyes!
Odaértünk, kértünk fagyit…ki milyet. Aztán leültünk egy asztalhoz.
-Bill!
-Hm?
-Miért jön mindig utánunk az a két nagydarab ember?
-Mert ők a testőreim. Azért vannak mert annyi fan mászkál errefelé…hogy.
-Értem. De ez nem idegesít? Mert engem nagyon!
-Dehogynem! De ha nincsenek és jönnek akkor végem…
-Juteszembe. Tegnap este láttalak a tv-be! Valami koncert volt.
-Ez nem újdonság nálam. Minden nap vagy 5× szerepelünk a tv-be de a visszanézést inkább kihagyom.
-Aha.
Bill már percek óta nézi a fagyimat és nem értettem miért. De aztán…lecsöppent egy csepp a pólómra, és Bill szó nélkül odajött hozzám, közel hajolt és letörölte. Ekkor éreztem valami melegséget. Azthiszem beleszerettem. Mikor odahajolt mélyen belenéztem a szemébe és követtem a tekintetemmel amíg leül. Csak néztem.
-Jenny! Miért nézel így rám?
-Őőő…mi? Ja semmi. Kérhetek valamit?
-Persze.
-Szóval Timi a barátnőm nagy rajongója nektek és…
-Szeretne velünk találkozni?
-Valami ilyesmi.
-Semmi akadálya! Holnap mindenki a csapatból ott lesz nálunk és szivesen fogadunk titeket! Így legalább te is megismerkedhetsz a többi taggal és Tommal. :)
-Oké. Deee…nem tudom melyik házba laktok.
-Én tudom te melyikbe majd értetek megyek.
-Hogy hogy tudod?
-Láttam amikor kint voltál a testvéreddel. Majdnem mellettetek vagyunk.
-Tényleg? És ti mióta laktok ott?
-Elég rég óta. Vagy 8-9 éve.
-De akkor lehet hogy már találkoztunk. Mert hát azt mondtad hogy szomszédok vagyunk majdnem. Elég kevés az esélye hogy elkerültük egymást.
-Lehet. Nem tudom. Tudod nekem nem igazán lenne szabad itt járkálnom veled.
-Miért?
-Mert ha valaki észrevesz azt hiszi hogy a barátnőm vagy.-ettől elakadt a szavam.
-Miért?
-Hát nem mindegyik lánnyal ülök le fagyizni és találkozok. Azóta hogy elmentél 2 éve nem volt barátnőm.
-Nekem meg barátaim. De ha így gondolsz rám akkor…
-Nyugodtan higgyék csak azt!
-Mi?
-Engem nem érdekel mit mondanak vagy írnak én tudom hogy mi a szitu és hogy csak barátok vagyunk. Nagyon jó barátok. Tudod ilyen mint most van elég régen volt már. Nagyon nehéz barátokat szerezni ha híres vagy.
-Ne érts félre engem. Én nem azért barátkozok veled mert híres vagy. Hanem mert megértesz mert jó veled beszélni meg ilyenek…
-Oké…ez jól esik de…-ekkor megcsörrent a mobilja.
-Igen?-szólt bele.-Ott vagytok? Hogyhogy? Aha. Értem. Oké! Szia!
-Minek örültél így meg?
-Tom hívott és azt mondta hogy lefújták a mai koncertet mert technika problémák léptek fel. Nem tehetnénk át a holnapot?
-Mikorra?
-Most rögtönre!
-Oké!!! Szólok Timinek…-Nem kell.
-Miért?
-Mert már ott van.
-Hogyhogy?
-Nem tudom gyere.-ezzel megfogta a kezem amitől megintcsak meglepődtem aztán elvitt a házukhoz.
A kerítés hatalmas volt se ki se be nem lehetett látni. Viszont a ház…
-Sziasztok!-köszönt Bill majd én és a többiek is.
-Nos ő itt Jenny. Egy jó barátom. Jenny! Ők itt Tom a tesóm Gustav és Georg. Ő pedig itt a mamám.
-Örülök. :)
-Gyertek beljebb!-hívott Bill anyukája.
Volt egy csomó kanapé így mindenki megtalálta a helyét a nappaliba. Csak most éreztem igazán szerencsésnek magam. Itt ülök a kanapén a világsztárok házába és jókat nevetünk. Egyre jobban ég bennem az az érzés hogy mintha már ismerném őket nagyon rég. Aztán megpillantottam egy fura képet a polcon.
-Levehetem azt képet?-kérdeztem.
-Persze.
Naneee!! Ez itt én vagyok! De hogy lehet?
-Ki ez a képen?-kérdeztem Bill anyukáját.
-Ők ketten? Hát már alig emlékszem. Ő itt Bill és a lány aki vele játszik egy régi jó barátja volt. Mindig vele játszott.
-Tényleg? De hiszen ez a képen én vagyok!!!
-Mutasd csak? …tényleg!
-Nahát Jenny tényleg akkor emiatt voltál ilyen ismerős! Most kiderült hogy nem csak egy hete ismerjük egymást hanem több éve!! :D – szólt Bill.
-Ez tényleg nagyon jó! De Timi nekünk most sajnos mennünk kell. Későre jár és megígértem anyunak hogy segítek a vacsiba.
-Oké akkor nem tartalak fel titeket.
-Nagyon jó volt itt lenni! Remélem máskor is jöhetünk!-szóltam.
-Persze! Amikor csak akartok!
-Akkor sziasztok! Jó éjt!
Otthon már elkéstem. Anyu már kész volt a vacsorával és duzzogva ültem le.
-Kicsim!-szólt anya.
-Igen?
-Hol van a pulóvered? Abba mentél el és nélküle jöttél haza!
-úúú…Billnél hagytam.
-Billnél? Bill Kaulitznál? Említettem hogy az anyukája a barátnőm? Kiskorotokban sokat voltatok együtt meg Tommal is.
-És ezt csak most mondod? Anyu át kell mennem érte! Holnap abba akarok menni Timihez és reggel már nem lesznek otthon.
-Oké menj. De siess mert hideg van!-Oké.
Kint már korom sötét volt és jég hideg. Láttam hogy még ég a lámpa Billnél így hát becsöngettem. Anyukája nyitott ajtót.
-Jó estét! Elnézést hogy zavarom de itt maradt a kardigánom.
-Semmi baj. Gyere be érte!
-Oké.
ahogy beértem már meg is láttam egyenesen a pulcsimhoz tartottam mikor Bill állt elém egyszál törölközőbe.
-ÓÓÓ…-és fogtam a pulcsim és a szemem elé tartottam. –Bocsi nem tudtam Bill csak a pulcsimért jöttem át. Már megyek is.
-Semmi baj.-majd elmosolyodott.
-Épp kifelé tartottam mikor utánam kiáltott hogy jóéjt.
-Neked is!-szóltam vissza.
-Mikor az úton átakartam menni hallottam hogy jön felém valami de nem láttam kocsit az úton. Vagyis a lámpája nem égett. 120-szal jött felém és egyenesem belém jött. A derekamban hatalmas fájdalom tört ki és leestem a földre majd minden elsötétült körülöttem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
