53. RÉSZ

Reggel éreztem, hogy egy kéz simogatja a vállamat, de nem

nyitottam ki rá a szememet. Kellemes volt, úgyhogy élveztem

még tovább. Ám pár másodperc múlva Tom abbahagyta a simizést.

- Miért hagytad abba? - kezdtem mocorogni.

- Hát te fent vagy?

- Ja, kb fél perce.

- Én keltettelek fel.

- Nem tudom, de ilyen kellemes ébresztésre szívesen felkelek.

- Ha adsz egy puszit, folytathatom... - mosolyodott el.

- Csak egyet kérsz? - nyomtam egy cuppanóst az arcára.

- Azt hittem ki kell érdemelnem a többit, mint tegnap...

- De ma már kiérdemelted. - megcsókoltam.

- Hmm, ezt mind egy kis simogatásért kapom?

- Azért is. Meg azért, mert nem hagytál itt, és mert szeretlek.

- Hát nem hittem volna, hogy ilyen sokszor kimondom, de én is

szeretlek.

- Mi az, hogy ilyen sokszor? Alig mondtad még... - néztem rá,

de mielőtt kinyitotta volna a száját, válaszoltam magamnak -

Jó oké tudom, hogy tőled már ez is bőven sok. És nem is kérem,

hogy elnyáladdz itt nekem. =P Tudod, hogy nem szeretem a

romantikázást, de azért egy-két szeretlek belefér.

- Tudom, tudom. Mindent tudok! - nevetett. - És majd mondom is,

hogy szeretlek, ha megérdemled. =P

- Zsarolóós!

- Lehet, de te kezdted.

- Aaaj. xD

- Na akkor most szépen adsz nekem egy hosszú nyelves puszit,

és cserébe azt mondom, amit akarsz. - húzott magához közelebb.

- Szeretnéd.

- De te is.

- Én inkább most reggelizni szeretnék.

- Tényleg. Már érzem is, ahogy korog a pocim. - megsimogatta

a hasát.

- Akkor felöltözök, és mehetünk is.

- Oké, én is.

Pár perc múlva már lefelé sétáltunk, a szálloda ebédlőjébe,

ahol reggelizni lehetett. Svédasztal volt, úgyhogy vettünk

egy tányért, amit megpakoltunk mindefélével, majd láttuk,

hogy Billék már ott ülnek az egyik asztalnál, úgyhogy

odamentünk hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntük.

- Hello! - köszöntek ők is.

- Na ki vele! Mi volt tegnap ez az egész? - kérdezte Lina

izgatottan.

- Fogadok, hogy alig tudott aludni este. - néztem Billre

nevetve.

- Naaa, ne már! - kérte ki magának Lina. - De elmondjátok még

ma?

- Hát szóval... - kezdtem. - Rövid leszek és tömör.

- Tegnap Tom egy kis cetlit csúsztatott a zsebembe, amikor

elköszöntünk egymástól, én meg észrevettem a parton, abban a

buliban, és amint elolvastam, hogy mi van ráírva, rohantam,

hogy megállítsam Tomot.

- Mert mi volt ráírva? - kérdezte Lina.

- Az, hogy szeretem. - válaszolt helyettem Tom.

- Kimondtaaad! - fordultam Tom felé.

- De nem neked mondtam, hanem nekik. - bökött a fejével Billék

felé.

- Öööö... Most játszotok valamit? - kérdezte Bill értelmetlen

nézéssel.

- Hát olyasmi. =P - válaszoltam

- Nem, ez nem játék. Véresen komoly. - próbálta nem elröhögni

Tom, de nem sikerült neki.

- Nem, csak mondtam Tomnak, hogy csak akkor kap puszit, vagy

akármi mást, ha megérdemli. - kezdtem bele.

- Én pedig mondtam Cassie-nek, hogy akkor mondom neki, hogy

szeretem, ha megérdemli. - fejezte be Tom.

- De okosak vagytok... xD Lehet, hogy én is bevezetem ezt

Billnél. - nevetett Lina.

- Nem hinném, mert nem bírod ki, hogy ne csókolózzunk. -

mosolygott sejtelmesen Bill.

- Na ez igaz... Akkor meghagyom ezt a kis játékot nektek... -

mondta Lina, majd egy puszit nyomott Bill szájára.

- Na és mit csinálunk ma? - kérdeztem.

- Fürdünk! - vágták rá egyszerre a többiek.

- Oké-oké... Rögtön reggeli után le akartok menni?

- Igen. - válaszolt Tom. - És estig ott leszünk.

- Estig? Nem lesz az kicsit sok?

- Nem! - kaptam megint az egyöntetű választ.

- Rendben. Meggyőztetek - adtam meg magam.

- Amúgy most akkor együtt vagytok, és együtt is maradtok? -

tért vissza Lina az előző témára.

- Hát nem úgy nézünk ki? - kérdeztem.

- De, nagyon is.

- Amúgy Cassie, nagyon tudsz te valamit, ha Tom ilyeneket

tesz érted, mint ez a cetlis dolog... Nem is tudtam, hogy

van ilyen oldala. - jegyezte meg Bill.

- Hát eddig én sem. - nevetett Tom.

Majd egymásra mosolyogtunk, és tudtuk, hogy soha többé nem

választhat el minket senki, és semmi.

Lassan mindenki megette a reggelijét, úgyhogy visszamentünk

a szobánkba, és átvettünk a fürdős cuccunkat...