50.RÉSZ

A "városnézés" után, még volt kb. egy órám, hogy odaérjek

a pizzériához, ahol találkozok Daniellel. Rendbeszedtem

magam, azaz megfürödtem, hajamostam, és feltettem egy alap

sminket. Aztán felvettem egy fekete ujjatlant, egy farmer

növidnadrággal, és a fekete strandpapucsommal. Tisztára úgy

készültem erre a találkozásra, mint egy randira, pedig ez

nem is az igazán. Vagy nem is tudom... Csak jó benyomást

akartam tenni Danielre. Amikor elkészültem, átmentem Billék

szobájába, ugyanis ott volt mindenki. (Tom, Bill, Lina)

Megbeszéltük Tommal, hogy a szobakártyát majd Lináéknál

hagyja, így még bemehet a szobába, amikor én már elmentem.

Elég rossz volt tőle elbúcsúzni, mert nem tudtam mit modjak.

- Na, de én most megyek... - álltam fel az asztaltól. - Tom,

azt hiszem mi már nem találkozunk, úgyhogy jó utat, és vigyázz

magadra.

- Köszi. - odajött hozzám, és megölelt. - Neked meg jó bulizást.

És érezd jól magad!

- Kösz... - én is átöleltem őt.

Ami azt illeti Tom keze egy kicsit lentebb csúszott, mint

ahogy az egy baráti ölelésnél lenni szokott, de mindegy,

elnézem neki... Végülis mostmár nagyon sokáig nem fogunk

találkozni. Adtunk egymásnak egy-egy puszit, és mentem is.

Nem siettem, mert még bőven volt időm, így útközben nézegettem

a boltokat, meg a kirakatokat. Amikor viszont odaértem, Daniel

már ott állt.

- Szia! - köszönt.

- Szia! Régóta vársz már?

- Nem, csak most értem ide én is...

- Akkor oké.

- Akkor mehetünk?

- Persze. Amúgy ez milyen buli?

- Hát pár haverom szervezi. Van engedélyük ilyen tengerpati

bulikra, és ezt rendesen ki is használják. Havonta többször

is összejövünk páran.

- És nem fogok zavarni ilyen összeszokott bandában?

- Dehogy. Mindenki szívesen lát új arcokat.

- Akkor jó. - mosolyogtam.

Elindultunk a part felé. 5 perc múlva már oda is értünk arra

a partszakaszra, ahol a buli volt. Nagyon királyul nézett ki.

A homokba fáklyák voltak szúrva, bár még nem gyújtották meg

őket, mert világos volt, de este biztosan jól néz ki.

Ezenkívül egy bárbultszerűséget láttam még, ahol mindenféle

italok voltak, a pult mellett pedig egy másik asztal, ahol

egy DJ volt. A hangfalak a homok különböző pontjaiba voltak

kitéve, hogy tökéletes legyen a hangzás. Ja és a sok-sok

emberről még nem is beszéltem. Egy csomó fiú és lány beszélgetett

egymással, néhányan már táncolni is elkezdtek.

- Nem is tudtam, hogy az olaszok ilyen jó bulikat szerveznek.

- Este 100x jobb. Ugye sokáig itt maradsz?

- Itt maradhatok, végülis nem sietek sehova.

- Szuper. Amúgy megkérdezhetem, hogy miért pont ide jöttetek

a barátaiddal?

- Mármint Siracusa-ba?

- Aha.

- Hát most Angliába járok suliba, és ott az egyik osztálytársam

ajánlotta. Mert ő itt született, és szünetekben ide szokott

járni. A barátaimmal pedig már rég nem voltunk együtt, és

ez kitünő alkalomnak tűnt. És nem is csalódtunk. Csodálatos

hely.

- És, hogy hívják a haverodat, aki itt lakik?

- Marco Giose.

- Tényleg?

- Igen, miért talán ismered?

- Aha. A szomszédom. Kiskorunkban a legjobb baártok voltunk,

és mindent együtt csiánltunk. Elvileg most is itt lenne, de

bárányhímlős...

- Igen, pedig elvileg hozzá jöttünk, de mindegy. Most fontosabb,

hogy gyorsan kigyógyuljon abból a nyavalyából.

Tök sokat beszélgettünk még mindeféléről, meg Dan bemutatott

pár haverjának is, de olyan háromnegyed 7 körül kicsit arrébb

vonultam. Észrevettem, hogy ez az a része a partnak, ahol

Tommal voltam. Ő pedig épp most pakolja be a táskájába az

utolsó, kifelejtett cuccokat, és pár perc múlva elmegy. Újra

eszembejutott az az este, de az álmodozásból Daniel zökkentett

ki. Odaállt mellém, és a víz irányába nézett, mint én.

- Szép, nem?

- De. Gyönyörű.

- Ez a világ legjobb helye. Itt a legjobb az élet. - tüszentett

egyet. - Bocs, nincs egy zsepid? Allergiás vagyok...

Belenyúltam a zsebembe, de nem találtam. Aztán megnéztem a

farzsebemben is, ott találtam egyet, árnyújtottam Dan-nek,

de a zsepivel együtt egy papítfecni is a kezembe került.

Amíg Daniel az orrfújással volt elfoglalva, széthajtottam a

cetlit és elolvastam mi van ráírva. Esküszöm kigyott egy pár

dobogást a szívem. A cetlin ugyanis ez állt:

"Ich Liebe Dich Für Immer! Tom" (Örökké szeretlek! Tom)

Mostmár megvan, hogy miért csúszott lentebb a keze, amikor

elköszöntünk egymástól. Ezt a papírt tette a zsebembe. Hehe.

Nagyon cseles. =P

- Valami baj van? - kérdezte Daniel, mikor látta hogy meg

sem mozdulok.

- Hát azt hiszem egy jó nagy marhaságot csiánltam. - haradtam

el. - Bocs, de most mennem kell. Szia. - ezzel elkezdtem

rohanni.

Nem érdekelt, hogy ki néz hülyének, csak futottam egyenesen

a szálloda felé. Alig volt pár perc hétig, Tom pedig akkor

indul. Hihetetlen hosszúnak tűnt az út, de én megállás nélkül

szaladtam. Amikor odaértem, felrohantam a lépcsőn a harmadikra.

Kifulladva álltam a 311-es ajtó előtt, és kopogtattam. Semmi

válasz. Senki sem nyitott ajtót. Ugye még nem ment el?! Nem

hagyhatott it!! Hogy lehette ilyen hülye, hogy elüldöztem?!

Odasiettem Billék szobájához, és pár lépéssel az ajtó előtt,

az kinyílt. Tom lépett ki egy bőrönddel a kezében. Egy

hatalmas kő esett le a szívemről, ahogy megláttam, de egy

kicsit mégis féltem. Ő a folyosúra kilépve felém nézett, de

komoly arcot vágott.

- Tom... - szóltam neki halkan, majd közelebb léptem. - Én...

Én olyan hülye voltam.

Még mindig csak csendben figyelt Tom. A szobából pedig Bill

és Lina kukucskáltak kifelé.

- Ha most megkérnélek, itt maradnál?

Csend állt be.

- Azt hiszed, hogy játszhatsz velem? - kezdte Tom - Egyet

gondolsz, és én majd azt csinálom, amit akarsz?

Elszörnyülködve néztem rá. Tényleg ennyire megbántottam?

- Jaja nyugi má! Csak hülyültem! - nevetett Tom - Na, gyere

ide! - magához húzott.

- De igazad van, ez nem hülyeség, tényleg szemét voltam, és

csak magamra gondoltam. - néztem fel rá.

- Dehogyis!

- Nem azért, de most akkor mi lesz? - szólt bele Bill.

- Ja, ti is itt vagytok?! - néztem feléjük. =P

- Most komolyan azt akarod, hogy itt maradjak? - nézett rám Tom.

- Igen. - válaszoltam komolyan.

- Akkor lemondom a repülőjegyet, ha még le lehet.

- Úúúgy örülök! Ha pár perccel később jövök, akkor soha többé

nem látlak.

- Azért azt nem hiszem, hogy soha többé, de tényleg, hogy-hogy

visszajöttél?

- Megtaláltam a cetlit. - mosolyogtam Tomra.

- Áh akkor mégsem volt olyan hülyeség. xD

- Egyáltalán nem.

- Milyen cetli? - nézett ránk Lina - Azt hiszem én lemaradtam.

- Én is. - csatlakozott hozzá Bill.

- Én most megyek, és lemondom a jegyet, meg visszapakolok a

bőröndömből.

- Én is megyek.

- Várjatok már! - állítottak meg Billék.

- Nyugi, majd holnap mindent elmesélünk! - mosolyogtam.

Aztán Tom után mentem. Visszarakta a helyére a bőröndjét,

majd elővette a telefonját és tárcsázni kezdett...