46.RÉSZ

Egyszer csak arra keltem, hogy valaki a vállam és a nyakam

közti részt puszilgatja, miközben rajtam fekszik. Nem

nyitottam ki egyből a szemem, mert nagyon jól esett, amit

csinált. Közben persze rájöttem, hogy Tom az.

- Ilyen kellemes ébresztésben, még soha nem volt részem. -

mondtam álmos hangon, még mindig csukott szemmel.

- Oh, felkeltettelek? - leállt Tom a puszikkal. - Bocsi, de

nem tudtam ellenállni.

Ekkor leesett, hogy mit is művelek. És, hogy mi történt este.

Hirtelen kinyitottam a szemem, és felültem.

- Úristen, már világosodik! El kell mennünk!

A nap még nem látszott, de az ég alja már kezdett kivilágosodni.

- Nyugi már, nincs errefelé senki... Még maradhatunk. -

ajánlkozott Tom.

De én felpattantam, és a ruháimat kezdtem keresni. Össze-vissza

voltak eldobálva a homokban. Gyorsan felölzötem, közben Tom

is felvette az alsógatyáját, meg a farmerjét. Már csak a

pólója volt hátra, mikor elindultam a szállodánk felé vezető

úton.

- Héj, hova sietsz annyira? Megvárhatnál. - kiáltott utánnam

Tom.

Én nem szóltam semmit, sőt még jobban szedtem a lábaimat.

Tudtam, hogy mekkora hibát követtem el. Engedtem a csábításnak,

pedig nem lett volna szabad. Szinte rohantam a szállodához,

alig pár percbe telt, mire odaértem. Közben megnéztem a

telefonomon az időt. 05:00, hajnali öt. A hotelszobához érve

lehúztam a kártyát, majd besiettem. Gyorsan kerestem egy

rövidnadrágot, és egy pólót, amiben aludni szoktam, és

átöltöztem. Éppen mikor kész lettem, kopogtak. Tom is megérkezett.

Kinyitottam az ajtót, de nem néztem a szemébe. Visszamentem

az ágyhoz, és lefeküdtem. Éreztem ahogy Tom is mellém fekszik.

- Mi a baj? - fölém hajolt.

Nem válaszoltam, csak becsuktam a szemem.

- Jól van, hagylak aludni, de később megbeszéljük. - nyomott

egy puszit az arcomra, és lefeküdt az ágy másik felére.

Nem akartam gondolkozni. Ki akartam üríteni a fejemet. Erősen

arra koncentráltam, hogy el akarok aludni, így hát sikerült is.

Amikor leközelebb felkeltem már hétágra sütött a nap, és elég

meleg volt. Lehet, hogy arra keltem fel, hogy melegem volt.

Lassan megfordultam, de Tom már nem volt mellettem. Felkeltem,

és a fürdőbe indultam, ahol megmostam az arcom, de amikor

belenéztem a tükörbe rájöttem, hogy jobb, ha le is zuhanyzok,

ugyanis elég nyúzottan néztem ki. Még kb. negyed órát töltöttem

el a fürdőszobában, aztán a ruháimért indultam, a bőröndömhöz.

De amikor az ágy mellé értem, látam, hogy valaki áll az erkélyen.

Bár törölközőben voltam, kikukucskáltam a függöny mögül, és

megláttam egy ismerős személyt.

- Linaaaaa! - kiáltottam fel.

Erre megforult az erkélyen álló lány, és hátranézett. Berohant

a szobába, és megöleltük egymást.

- Sziaaaa! - ujjongott ő is.

- Mennyi az idő, hogy már itt vagytok?

- Egy óra van, és kb. háromnegyed órája jöttünk.

- És, hogy jöttél be? Az előbb még nem voltál itt, nem?

- Tom engedett be egy perce, csak visszament Billhez, mert

hallottuk, hogy zuhanyzol.

- Ja, igen. - lenéztem magamra, és egy szál törölközőben

álltam. - Gyorsan felöltözök.

Pár perc múlva már mindketten kint ültünk az erkélyen és

beszélgettünk.

- Ugye már nem haragszol, hogy nem akkor jöttünk, amikor te? -

kérdezte Lina.

- Áh... Már el is felejtettem.

- Akkor jó. Amúgy mi jót csiánltatok? És mi a helyzet Tommal?

Eszem ágában sem volt elmesélni a tegnapi kis kalandulnkat,

úgyhogy ez volt a válaszom:

- Fogalmam sincs mi lesz. De szerintem semmi. Én visszamegyek

Angliába, ő pedig Németországba. Úgyhogy nem jött be a tervetek.

- Már nem szereted?

- Nem tudom. De mindenkinek jobb, ha végre békén hagyjuk

egymást. Jut eszembe, Tom mesélt a lányáról?

- Igen, mindent elmesélt. - nevetett Lina. - Olyan vicces.

Nem tudom elképzelni Tomot, egy kisbabával a karjában. Meg

ahogy pelenkázik... xD

- Hát igen vicces, de azért Shila szemszögéből már komolyabb.

- Persze tudom, csak... Ez az ő dolguk. Majd megbeszélik.

- Hát ja... Na, de nem megyünk át a ti szobátokban? Gondolom

ott vannak a fiúk.

- Oké menjünk. Bill már nagyon várta, hogy lásson! =)

- Én is. Na akkor menjünk.

Lináék szobája csak pár ajtóval volt arrébb, de a folyosó

szembelévő oldalán.

- Ez az, a 304-es. - Lina bekopogott.

Pár másodperc múlva Bill nyitott ajtót.

- Szia kislány! - Bill megölelt, úgy hogy alig kaptam levegőt.

- Szia Bill! - kicsit eltoltam, hogy meg ne fulladjak.

- Nem megyünk beljebb? - kérdezte Lina a folyosón állva.

- Ja, de... Gyertek. - terelt be mindek Bill.

A szobájuk olyan volt, mint a miénk, csak pont a tükörképe.

Mikor beljebb mentünk, megláttam Tomot. Ott állt az erkélyajtóban.

Amint észrevettem, rögtön elkaptam a tekintetem, de ez az egy

pillanat is elég volt, hogy lássam, hogy néz. Le sem vette

rólam a szemét.

- Nem megyünk le fürdeni? - kérdezte Lina.

- Ez jó ötlet. - Bill álfogta a derekát. - Ti is jöttök?

- Én bennevagyok, még úgysem voltam a vízben nappal. - Tom

még mindig rámnézett.

- Mert talán este már voltál? - Bill furán nézett testvérére.

- Én megyek, és átöltözök akkor a bikinimbe. - szóltam közbe,

még mielőtt Tom válaszolt volna Billnek.

- Várj, én is megyek. - jött utánam Tom.

- Akkor 10 perc múlva lent a recepciónál találkozzunk, jó? -

kérdezte Bill.

- Oké. - egyeztünk bele Tommal.

Átmentünk a mi szobánkba. Elővettem a fürdőruhámat, de amikor

be akartam menni a fürdőbe, Tom elém állt.

- Engedj be, légy szíves. - kértem.

- Semmi akadálya, ha elmondom, hogy mi a baj.

- Semmi.

- Ja, azt látom... Megbántad, ami az este történt?

Nem válaszoltam, és nem is néztem Tomra.

- De este még minden rendben volt. - folytatta, mivel látta,

hogy nem akarok megszólalni. - És reggel is, amikor ezt

csináltam. - és elkezdte megint puszilgatni a nyakamat, mint

reggel.

Amint hozzám ért a szája, libabőrös lettem.

- Ne, Tom... - mondtam halkan.

Talán azért mondtam ilyen halkan, mert nem is akartam igazán,

hogy meghallja, ugyanis nagyon jól esett, amit csinált.

De tudtam, hogy még mindig nem helyes.

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem.

- Én csak veled szeretnék lenni.

- Ja igen, csak meg akarsz dönteni még párszor, aztán hazamész,

az ottani csajaidhoz.

- Félreértesz. Én örökre veled szeretnék lenni.

- Dehogy szeretnél. És most engedj be. Nem akarom, hogy

Billék ránk várjanak.

Tom arrébb állt, így utat adva nekem.

Gyorsan átvettem a bikinimet, fogtam egy törölközőt, belebújtam

a papucsomba, és már kész is voltam. Tom is átvette a

fürdőgatyáját. Lementünk a recepcióhoz, ahol már Billék

vártak minket.

- Na mehetünk? - tette fel a kérdést Lina.

- Aha.

Lementünk a partra. Nagyon meleg volt, így a víz nagyon hűsítően

hatott...