45.RÉSZ

Egymáshoz bújva ültünk egy padon, a tengerparton. Egy kicsit

elhúzódtam Tomtól, hogy rá tudjak nézni. Nagy levegőt vettem,

és mondani akartam valamit, de még mielőtt elkezdtem volna,

Tom egy lágy puszit nyomott a számra.

- Legyen ez most a mi esténk, kérlek ne rontsuk el. - mondta.

- Jó... - kifújtam a levegőt, és visszadőltem a vállára.

Azt akartam tőle kérdezni, hogy miért csinálja ezt? Hiszen

úgysem lehetünk együtt, mert máshol élünk. Akkor meg miért

kell feleleveníteni a régi emlékeket?! Bár jól esett, de tudtam,

hogy ha holnap felkelek, csak rosszabb lesz, mert... Mert

hamarosan újra elválunk. És lehetetlen, hogy együtt legyünk,

mert én még legalább egy évig Angliában fogok lakni, Tom

pedig egyértelműen Németországban marad. Nem is beszél más

nyelvet... És egyáltalán nem biztos, hogy én újra bele akarok

kavarodni az ő életébe. Először is kiderült, hogy van egy

lánya, ami azért nem egyszerű dolog. Meg itt van Shila is,

és Tom valószínűleg még mindig nagy nőcsábász. Én pedig elég

féltékeny típus vagyok. Bár már kedzek javulni etéren.

- Nem sétálunk egyet? - kérdeztem.

- Sétálhatunk.

Felálltunk, és én elindultam a szállodánk felé vezető úton.

- Nem megyünk el inkább arra? - szólt utánnam Tom, az ellenkező

irányba mutatva.

Megfordultam, és elnéztem arra. Hosszú járda vezetett végig

a parton, de arra felé már nem volt olyan nagy a fény. A lámpák

már csak elszórtan világították meg az utat, és a környék

egy kicsit "kihaltabb" volt.

- De hát arra nincs semmi. - kötözködtem.

- De, ha mi odamegyünk, akkor már lesz.

- Na jó, menjünk.

Elindultam Tom felé, aki megvárt, majd mikor mellé értem,

átkarolta a derekamat. Én is átkaroltam őt, és így sétáltunk.

Már egész sokat mentünk, mikor Tom megállt.

- Héj, nincs kedved egy kis kalandhoz? - kérdezte ragyogó

szemekkel.

- Ajjaj. - felnevettem - Milyen kalandra gondolsz?

- Egy kis fürdés a tengerben? - sunyin mosolygott.

- Mi? Te jól vagy?? Annyira azért nem meleg a víz.

- Gyere, nézzük meg. - elkezdett odahúzni a vízhez.

- Ne mááár! - próbáltam "elmenekülni". =P

Erre ő felkapott, és vészesen közeledett a víz felé.

- Neee! - sikítoztam.

A környéken egy lélek sem volt, így szerencsére senki sem

látott, és hallott minket. Elkezdtem össze-vissza mozogni,

hogy kiszabaduljak Tom karjaiból, plusz még meg is csikiztem

az oldalát. Erre odakapott, én pedig kicsusszantam a karjaiból.

Leestem a földre, és hirtelen elvesztettem az egyensúlyom,

így seggre estem. xD Tom elkezdett rajtam nevetni.

- Ne röhögj! Ez miattad van. - mondtam "állsértődötten".

- Még hogy miattam? Nem tudom ki kezdett el rángatózni.

- Talán nem akartam, hogy beledobj a vízbe. De most inkább

segíthetnél felállni. - kinyújtottam felé a kezem.

Tom nyúlt, hogy felhúzzon, de ekkor bevillant, hogy nem kéne

megbíznom benne, mert tutira bele akar majd vinni a vízbe.

De amint erre gondoltam, már el is kapta a kezem.

- Megvagy!

- Francba! - rögöhtem el magam.

Szorosan átölelt, úgy hogy én voltam háttal a víznek, és

lassan arra felé lépegettünk.

- Tom! Vizes lesz a ruhám.

- Ezen segíthetek. - megmarkolta a pólóm alját, és elkezdte

felfelé húzni.

- Várj. - visszahúztam a pólómat.

Lehajoltam, és levettem a cipőmet, majd felkaptam a kezembe.

- Most azt miért vetted le? - nézett rám Tom.

- Kapj el, ha tudsz! - ezzel elkezdtem rohanni a homokban.

- Na várj csak! - Tom is elkezdett rohanni.

Jó gyorsan futottam a tengerpart kihaltabb része felé. Már

alig volt egy-egy lámpa, az is jó messze, így a nagy sötétségben

nem sok mindent láttam. Amikor hátranéztem, nem láttam magam

mögött Tomot, úgyhogy lelassítottam, majd megálltam.

- Tom?! - szólítottam halkan.

Semmi válasz.

- Tom?! - kicsit hangosabban - Ez nem jó vicc! Gyere elő!

Ahogy ezt kimondtam, valaki hátulról átfogta a derekamat, és

a nyakamba szuszogott.

- Áááá! - felsikítottam.

- Nyugi, csak én vagyok az. - mondta teljesen nyugodt hangon.

- Úristen! Nagyon megijesztettetél. - megint bevágtam a műdurcit.

- Ne haragudj! - elém állt, és a homlokát az enyémnek szorította.

- Állandóan ezt csinálod... Miattad fogok hamarabb meghalni.

- Óh, azt nem akarom, akkor ezentúl nem ijesztelek meg többet.

Ígérem!

- Úgy sem tartod be.

- Ha megszegem, megbűntethetsz valamivel.

- Megegyeztünk. =P De most már vissza kéne menni, mert itt

nagyon sötét van.

- Én még nem akarok. Maradjunk itt!

- És mégis mit akarsz csinálni? Itt nincs semmi, csak homok

és víz.

- Az épp elég. - vigyorra húzta a száját.

- Arról ne is álmodj, hogy belemegyek a vízbe. - leültem a

homokba.

Tom is lehuppant mellém, majd a fülembe súgta:

- Most nem is arra gondoltam.

Ránéztem, és láttam az arcán azt a tipikus "Tomos-mosolyt".

Imádnivaló. Egyszerre aranyos és szexi. Nem lehet neki ellenállni.

Világossá vált számomra, hogy mit akar. A keze megint a derekamra

tévedt. Tom lassan lehúzta a felsőmet, majd a homokra döntött.

Fölém hajolt, és a nyakamat kezdte puszilgatni. Most már

hagytam magam, sőtt megragadtam Tom pólóját, és lehúztam.

Aztán Tom az apró csókjaival egyre lentebb haladt. Amikor

elérte a nadrágomat, kicipzározta, és lassan lehúzta. Majd

eldobta, és valahol a homokban landolt. Aztán visszatért a

nyakamhoz, és a számhoz.

- Tom... - mondtam alig érthetően.

- Igen? - kérdezte két apró puszi közt.

- Van nálad, az...?

- Véletlenül van egy a zsebemben. - kacsintott egyet.

- Ja, véletlenül... - rámosolyogtam

Aztán elkezdte kicipzározni a saját nadrágját, és egy pillanat

alatt levette, és azt is arrébb dobta, miután kivette a

zsebéből a gumit. Lassacskán minden  ruhadarab lekerült rólunk.

Tom még mindig fölöttem volt, és szorosan hozzám simult, majd

megtörtént, aminek megkellett...

*  *  *

Nem sokkal később Tom fáradtan feküdt mellém, de még mindig

nem engedett el. Ugyanis az egyik lába keresztben rajtam volt,

és a kezével pedig az oldalamat simogatta.

- Na milyen volt? - kérdezte Tom. - Gondolom, még nem csináltad

tengerparton...

- Jól gondolod. És így legalább megúsztam a fürdést a hideg

vízben. =P - kicsit szemétkedtem.

- Na kösz... Amúgy meg ki mondta, hogy megúsztad?! - hirtelen

felpattant.

A víz nagyon közel volt hozzánk, alig pár méterre, így

odarohant, a markába "vett" egy kis vizet, és egy hirtelen

mozdulattal rámlocsolta.

- Ezt visszakapod! - én is felálltam, és odaszaladtam a vízhez.

Ugyanúgy tettem, mint Tom. Sikerült lelocsolni, de ezt meg

én kaptam vissza. Ezzel egy "vizicsata" kezdődött el.

Még jó, hogy sötét volt, mert nem

volt rajtunk ruha, így elég érdekesen néztünk volna ki...

Amikor már csuromvizesek voltunk, Tom rám vetette magát, így

belemerültünk a vízbe, szinte nyakig. Mind a ketten végig

nevettünk, és nagyon-nagyon jól szórakoztunk. Nemsokára

meguntuk, meg hát a víz sem volt valami meleg, úgyhogy

visszamentünk a partra. Tom lefeküdt a homokba, én pedig

félig ráfeküdtem. Tom átkarolt, én pedig a mellkasára hajtottam

a fejem.

- Tom. - felelmeltem a fejem, és ránéztem.

- Mondd!

- Áh nem, semmi... - visszadőltem.

- Hééj. - újra felemelte a fejemet. - Nyugodtan mondhatsz

bármit.

- De nem érdekes...

- Tudod mit, én is mondok valamit, ha te is elmondod, amit

akartál.

Egymásra néztünk. Nem szóltunk semmit. Majd egyszerre monduk:

- Szeretlek.

Ezen mindketten elmosolyodtunk. Végül újra a mellkasára hajtottam

a fejem.

- Jó éjt! - mondta Tom, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jó éjt!