44.RÉSZ

Gyorsan megfürödtem, majd felvettem egy kék csőfarmert egy

fekete-kék csíkos pólóval. Kifésültem a hajam, felraktam egy

gyors alapsminket, és már kész is voltam. Tom is készen állt,

így felvettem a fekete vászoncipőmet, és már indultunk is.

- Na és merre megyünk? - kérdeztem, mikor kiértünk a szálloda

elé.

- Amikor mentünk Shila-hoz, láttam egy-két helyet, ami jónak

tűnt, szóval erre menjünk. - jobbra mutatott.

- Rendben. - ezzel elindultunk.

- Amúgy... még nem is mondtam... - végig mért - jól nézel ki.

- Köszi... - kicsit elpirultam.

Nem tudom. Most komolyan udvarolgatni akar majd nekem? Azt

hiszem még mindig nem értette meg, hogy én nem akarok

semmit.

Ahogy sétálgatunk, Shila-ba botlottunk.

- Szia Shila! - köszöntünk neki Tommal.

- Sziasztok! - lepődött meg.

- Hát te?

- Elugrottam a boltba, venni egy-két dolgot.

- Nincs kedved velünk jönni bulizni? - ajánlotta fel Tom.

- Áh nem... Nem hagyhatom egyedül Regina-t, és nem is akarom.

- Ja igen, még meg kell szoknom... - kapott a fejéhez Tom.

- De, ha megbeszéljük valamelyik nap veletek tarthatok. Már

nagyon régen voltam kikapcsolódni. Mondjuk holnapután, szerdán.

- Az jó, mi úgyis csak szombaton megyünk haza. - ujjongtam.

- Szuper. - derült fel Shila.

- Akkor csak 4-en mentek... - dünnyögte halkan Tom.

- Mi? Ezt nem értem. - felé fordultam.

- Én csütörtökön reggel visszamegyek Németországba. - magyarázta

Tom.

- Mi?? Ezt eddig nem is mondtad. De miért? És... - kérdések

százaival rohamoztam meg.

- Mert... Már a jegyem is megvan a gépre.

- Bocsi, de nekem most mennem kell. - szakított félbe minket

Shila. - Majd beszélünk telefonon. - itt Tomra nézett.

- Oké.

- Szia! - elköszöntünk tőle.

Majd folytattam a kérdezősködést.

- Dehát nem úgy volt, hogy együtt megyünk vissza? Én meg onnan

Angliába...?!

- Én nem tudom, hogy volt, de csütörtökön reggel hazarepülök.

Elgondolkoztam. Hirtelen belémnyilalt, hogy megint nem látom

majd. Most úgy éreztem, hogy jó, hogy nem kerültem olyan nagyon

közel hozzá, mert akkor nehéz lenne elszakadni tőle. Lehet,

hogy ez önzőségnek hangzik, de így van.

- Oké, értem... - felsóhajtottam.

- De, ha szeretnéd, hogy... - kezdett bele Tom.

- Hogy? - felkaptam a fejem.

- Szóval, ha te is akarod, hogy én még... - elhúzta a szavakat.

- Hogy itt maradj? - segítettem neki kimondani.

Tom nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.

- Én nem szeretném, hogy azt hidd, köztünk még lehet valami,

mert úgy gondolom, hogy nem. - ahogy kimondtam ezeket a

szavakat, olyan szúrósnak és keménynek éreztem magam - Új

életet kezdtem Angliában. Most ott vannak a barátaim, az

iskolám, és nem szeretnék visszamenni Németországba.

Távkapcsolatba pedig nem megyek bele.

Nehezemre esett kimondani, de már muszáj volt.

- Csak ez az akadálya? - kérdezte reménykedve Tom.

- Nem, nem csak ez. Nagyon hosszú idő telt el, mióta nem

láttalak, és megváltoztak az érzéseim. De nem szeretnék

ebbe most belemenni. A lényeg, hogy nem kezdhetjük újra.

- Aham...

Ezzel engem otthagyva elindult.

- Nem jössz? - fordult vissza.

- De. - így együtt mentünk tovább.

Hát egyáltalán nem úgy érte a dolog, ahogy én vártam... Nem

tetszik ez nekem, hogy csak úgy átsiklott a dolog felett.

Azt hittem, most végre azt mondja, hogy; oké, békén hagylak,

de attól még nem akarok veled rosszban lenni, vagy mit tudom

én... De nem. Ehhelyett csak úgy itthagy...

De ez az egész még nem befolyásolta a programunkat, azaz, hogy

keresünk valami jó kis helyet, ahova beülünk. Rövidesen

találtunk is egy Italiano (de szellemes xD) nevű klubot.

Mikor beléptünk, megcsapott a fülledt levegő, és a cigiszag.

Nem ez volt életemben a legjobb hely, ahova bulizni mentem,

de megtette... Leültünk egy asztalhoz, és megnéztük az

itallapot, ami ott volt. Én rendeltem egy (enyhén alkoholos)

koktélt, Tom pedig valami tömény alkoholt. Nekem nem volt

célom leinni magam. Miután megkaptuk az italokat, elmentünk

egy kicsit táncolni. Nagyon sokan voltak, és tök vicces volt,

mert körülöttünk mindenki olaszul dumált. Így nem nagyon

ismerkedtem. És ahogy láttam Tom sem. Mikor már jóideje ott

voltunk eléggé nyomasztott a benti levegő, úgyhogy gondoltam

kimegyek, esetleg sétálok egyet. Így is tettem. Közel volt a

part, úgyhogy lementem a víz melletti járdához. A nap már

lement, bár az égalja még kicsit rózsaszínes volt, de már

csak nagyon halványan. Már a lámpákat is felkapcsolták, amik

kicsit megvilágították a tengert. Odasétáltam a vízhez, a

homokban, és nem gondoltam semmire. Szinte kikapcsolt az

agyam. Egyszer csak egy kéz fogta be a szememet. Erre tökre

megilyedtem, és arrébb ugrottam. Hátranéztem, és Tom állt

mögöttem.

- Te még hányszor akarod rámhozni a szívbajt? - kérdeztem.

- Bocsi, de téged olyan jó ilyesztgetni.

- Hát marha jó...

- Amúgy miért jöttél ki? - kíváncsiskodott.

- És te? - jó válasz... xD

- Én kérdeztem előbb.

- Én meg utóbb.

- Hát te nagyon szellemes vagy ma. xD

- Jól van, csak kicsit elfáradtam...

- Nem ülünk le? - egy pad felé mutatott, a járda mellett.

- De, üljünk. - el is indultunk.

Leültünk, és előrefelé néztünk. A lámpa szórtfényében szépen

csillogott a víz. Nem szóltunk egymáshoz. Én nem tudtam, hogy

Tom most akkor mit is akar igazán. Vagy ennyiből megértette

volna, hogy én mit szeretnék? Kétlem. De miért hárította,

hogy megbeszéljük? Talán nem akart róla tudomást venni? Áh,

fogalmam sincs. Ahogy tűnődtem magamban, Tom közelebb

húzódott hozzám. Lassan ránéztem, hogy miért közeledik, de

ekkor már ő is rámnézett, és nagyon-nagyon közel volt hozzám.

Megcsókolt. Én nem csókoltam vissza, és kicsit elhúzódtam.

Ránéztem, ő pedig rám.

- Én ezt nem akarom. - mondtam halkan. - Nem érted meg?

- Nem, nem értem meg. - ezzel újra odahajolt hozzám.

Ismét megcsókolt. Mikor újra egymáshoz ért a szánk, libabőrös

lettem, de ismét elhúzódtam.

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem halkan.

- Mit? - kérdezte alig érthetően.

- Miért nehezíted meg a dolgomat?

- Éppen ellenkezőleg... Segítek neked rájönni, hogy mit is

akarsz.

- Honnan vagy ennyire biztos a dolgodban?

- Cssst! - a szám elé rakta a mutatóujját.

Elmosolyodott. Imádom a mosolyát, erre újból rá kellett

jönnöm! Hirtelen minden megszűnt körülöttem, és csak őt

láttam, csak őt éreztem, és csak rá gondoltam. Most nem ő

csókolt meg engem, hanem én közeledtem hozzá. A kezeimet

a nyaka köré fűztem, ő pedig a hátamnál fogva közelebb

húzott magához. Szenvedélyesen csókolóztunk, mint akik

be akarnak pótolni egy évnyi csókolózást. Ami mellesleg

jelen pillanatban igaz is. Mikor kimásztunk egymás szájából,

nem néztem Tomra, csak hozzábújtam. Szinte belemásztam a

kicipzározott pulcsijába. Szörnyen jó érzés fogott el. Nem

gondoltam arra, hogy mi lesz ezután. Csak a pillanatnak

éltem. És ahogy éreztem, Tom is így tett. Magához ölelt, mint

aki soha sem akar elengedni. Csodálatos érzés volt. A rossz

csak az, hogy nem tarthat örökké.