43.RÉSZ

Mivel ismét egyedül maradtam, gondoltam megnézem végre a

partot. Átöltöztem a fürdőruhámra, de ekkor kopogtak. A

szálloda egyik dolgozója volt az, és az elveszett bőröndömet

tartotta a kezében. Átvettem, és kicsit vidámabb lettem, hogy

legalább valami jó is történik. Így végre fel tudtam öltözni

normálisan. Bevittem a cuccomat a gardrov-ba, és kivettem

egy rövidgatyát. Így bikinibe voluktam le a tengerparthoz,

eg novidgatyával. Ja meg egy törölközőt is vittem, plisz

papucs volt rajtam. 4 óra lehetett, de még gyönyörűen sütött

a nap. Sokan voltak a parton, de azért nekem is maradt hely.

Kibújtam a papucsomból, leraktam rá a törölközőmet, majd

a rövidgatyát is, és elindultam a víz felé. Úszkáltam

össze-vissza, és néztem az embereket. Aztán mikor meguntam,

kifeküdtem a tökölkötőmre, és napoztam. Azt hiszem

elaludhattam, mert egyszer arra lettem figyelmes, hogy

hűvösebb lesz. És mikor kinyitottam a szemem, egy alak

takarta el a napfényt. Felültem, és ekkor láttam meg, hogy

ez a valaki, Tom.

- Szia. - köszönt mosolyogva.

- A szívrohamot hoztad rám... - mondtam kómásan.

- Bocsi, nem akartalak megilyeszteni, csak most jöttem vissza,

és láttam, hogy itt vagy. Már nem sok ember van lent.

- Uhh tényleg. - körbenéztem, és láttam, hogy szinte minden

ember eltűnt a vízből. - Egy kicsit elaludhattam.

Tom mosolygott, majd megkérdezte:

- Leülhetek?

- Persze... - arébb csusszantam a törölközőmön. - Voltál a...

aaa... - alig bírtam kimondani, de végül csak sikerült -

a lányodnál...?

- Igen. =)

- Na és milyen?

- Kicsi. xD Szinte elveszett a kezemben, amikor felemeltem.

- Megfogtad? - kérdeztem csodálkozva.

Nagyon nehéz volt elképzelnem Tomot, ahogy egy pici babát

fog, de tetszett a gondolat.

- Aha... Eddig azt hittem, hogy nem bírom a kölköket, de

lehet, hogy ez meg fog változni.

- És hogy hívják? - kíváncsiskodtam.

- Regina. (dzs-vel ejtve)

- Regina. - ismételtem. - Szép név. És milyen kisbaba? Sírt?

Vagy moslygott? Vagy mit csinált?

- Huhh hát először is aludt, amikor odaértünk, aztán felkelt,

és egy kicsit sírt, de amint megfogta Shila, megnyugodott.

Aztán átvettem, bár kicsit felétetem, nehogy leejtsem.

- De nem ejtetted le. =)

- Szerencsére.

- És milyen apának lenni? - úh, de fura ezt kimondani.

- Hát nem nagyon érzem magam annak. Igazából nagyon fura, el

sem tudom hinni, hogy van egy gyönyörű kislányom.

Kicsit meghatódtam, olyan aranyos volt, ahogy áradozott.

- És mi lesz ezután? Ideköltözöl Shilahoz?

- Én? Ide? Áááh... Az nem nekem való. És Shilaval megbeszéltük,

hogy akkor jöhetek amikor csak akarok, de nem kell ideköltöznöm.

Ő sem akarja, hogy megváltoztassam az életem, és igazából

én nem vonzódom Shilahoz. Csak, mint barát. Bár elég nehéz

helyzet. Mert, ha Németországban maradok, a lányom nélkülem

nő fel, amir tudom, hogy nehéz, mert az én szüleim is elváltak.

Ha viszont itt maradnék... Áh, az lehetetlen. De szerencsém

van, hogy Shila tökre megért, és nem erőlteti a dolgot. Amúgy

is lehet, hogy talál egy fiút, akivel összejön.

- És neked nem lenne rossz, ha más nevelné a lányodat?

- Ha Shila-nak, és Reginának jó, akkor nem bánnám. Az apja

úgyis mindig én maradok.

Elmosolyodtam. Még soha nem beszéltünk ennyire komolyan

egymással. Éreztem, hogy őszinte, és ez a dolog még teljesen

új volt neki, mégis határozottan állt a dologhoz. Bár azt

hiszem Regina egy kicsit meglágyította a szívét.

- Büszke vagyok rád. - mondtam Tomnak. - És Regina is az lesz.

Én is ilyen laza, rapper-apukát szeretnék, aki így foglalkozik

velem.

- Tényleg, te még nem is meséltél nekem a családodról.

- És most nem is szeretnék... - néztem a lemenő nap irányába.

Ekkor egy hűvös szellő futott végig rajtam.

- Nem fázol? - kérdezte Tom, miután rájött, hogy nem akarok

a családomról beszélni, és mellesleg a levegő is tényleg

kezdett lehűlni.

- Hát már nincs valami meleg, de még nem akarok fel menni,

olyan szép a naplemente.

Erre Tom egy kicsit felemelkedett, és mögém ült. A lábát

az enyém mellé tette, majd kissé magához húzott. Két kezét

a hasamnál kulcsolta össze. Elég érdekes helyzetben éreztem

magam. Eddig tartottam magam ahhoz, hogy nem engedek neki,

de most úgy éreztem megenyhültem. Bár nem akartam, hogy

elbízza magát, mert ez még nem azt jelentette, hogy lehet

köztünk több barátságnál.

- Most jobb? - kérdezte Tom, hozzámsimulva.

- Figyelj Tom... Én nem akarom, hogy félreérts.

- Bocsi... - kicsit távolabb húzódott tőlem. - Csak úgy éreztem,

hogy te is akarod.

- Tudnod kell, hogy már nem haragszom rád. -döntöttem el. -

De ez nem azt jelenti, hogy van köztünk valami.

- Jól van, értem. Csak... Mindegy...

- Most már menjünk fel. A nap is lement már szinte teljesen.

- Oké. - egyezett bele Tom.

Mindketten felálltunk, én gyorsan felvettem a nadárgomat,

majd a papucsomat, és kezemben a törölközőmmel, elindultunk

a hotelszobánkba.

- Látom megjött a bőröndöd. - jegyezte meg Tom, mikor felértünk.

- Igen. Végre.

- Jut eszembe! Hívott Bill, és azt mondta, hogy holnap olyan

dél körül érnek ide.

- Szuper.

- Figyelj csak, mivel ez az utolsó napunk így ketten. =P

Nem megyünk el bulizni valahova? Még alig néztünk szét.

- Végülis, elmehetünk... Megfürdök, meg ilyenek, és utána

mehetünk, jó?

- Oké.

Ezzel elmentem kiválasztani, hogy mit vegyek fel, majd a

fürdő felé vettem az irányt.

Közben még mindig az járt a fejemben, amiket Tom mondott.

Tényleg olyan aranyosan mesélt Regináról. És ő tényleg úgy

gondolja, hogy még összejöhetünk? Nekem ez a gondolat még

korai volt. Sokáig éltem távol tőle, alig gondoltam rá, és

most megint legyek vele? Oké, még mindig jóképűnek, szexinek,

meg viccesnek találtam, de nem tudom, hogy mennyire működne

ismét ez a kapcsolat. Majd meglátjuk mi lesz, de egyenlőre

még nem akarok túl közel kerülni hozzá,..