42.RÉSZ

Tomot Shila hívta, hogy nem mikor jöhet a szállodába, Tom

meg mondta neki, hogy egy óra múlva ott leszünk. Így szép

lassan megkajáltunk. Bár belém csak egy fél pizza fért, de

Tomnak nem esett nehezére eltűntetni a maradékomat. Nem

beszélgettünk valami sokat. Pontosabban Tom próbálkozott, de

én kb. egy szavas válaszokat adtam neki, úgyhogy felhagyott a

próbálkozással. Dehát mit vár, hogy rögtön  elhigyjem neki,

amit mond, és bocsássak meg, és legyek a barátnője? Vagy mit?

Amúgy is, én Angliában élek. Németországhoz már semmi sem

köt. Oké, Lina, Bill meg egy kicsit összebarátkoztam Georggal

és Gustavval is, de ennyi. A többi ismerősöm nem nagyon

hiányzik, de szerintem én se nekik. Szóval, ha most azzal

jönne, hogy; Cassie, költözz hozzám, kérlek! tutira nem

mennék vissza. Túl sok idő telt el azóta, amióta együtt

voltunk, és már semmi sem olyan, mint régen. Oké, egy-egy

pillanatban beugrik, hogy milyen is volt anno, de az csak

pilanatnyi fellángolás, vagy mi...

Szóval megettük a kaját, aztán pedig visszamentünk a

szállodába. Én már le akartam menni fürdeni a partra, de

mivel jön Shila, így nem mentem, mert Tom nagyon azt akarja,

hogy hallgassam meg. És hát nem halok bele, meg remélhetőleg

végre lezárul ez az egész kalamajka.

Kopogtak.

- Szia. - köszöntötte az ajtóban Tom Shila-t.

- Hello. - köszönt Tomnak. - Szia! - majd bentebb érve engem

is üdvözölt.

- Hello.

- Menjünk ki az erkélyre, nem? - ajánlotta Tom, miután ő is

bentebb jött.

- Menjünk. - egyeztem bele.

Shila pedig követett minket. Kint leültünk, ahol 4 szék volt

egy kerek asztal körül. Kellemesen sütött a nap, és néha

kicsit fújt a szél is. Elég kellemetlenül éreztem magam, de

szerintem ezzel ők sem voltak másképp.

- Milyen volt az utatok? - kérdezte Shila.

Ennél értelmesebb kérdése nem?! o.O

- Nem térhetnénk a lényegre? Jobb dolgom is van. -

türlmetlenkedtem.

- Igaz. Szóval... - kezdte Tom.

- Tudjátok mit? Elmondom amit a kórházban láttam, és aztán

kérdeztek, ha nem tiszta valami.

Na ez már jobb ötlet volt.

- Oké. - helyeseltünk Tommal.

És Shila kezdte is a mesélnivalóját:

- Szóval mikor megtudtam, hogy kórházba kerültél - itt Tomra

nézett - rögtön bementem. Ha jól emlékszem vasárnap reggel

volt. Amikor odaértem a kórteremhez, bent volt egy lány.

Pontosabban Inez. Ő abba a suliba járt, amelyikbe mi.

Szóval ott álltam az ajtóban, de nem mentem bentebb. Halgattam

és néztem Inezt. Láttam, amikor elővett egy borítékot,

kinyitotta, és felolvasta, hogy az van ráírva, hogy

"szeretlek". Valami olyasmit mondott, hogy ez biztos az új

kis barátnőcskédé, vagy nem tudom... Nem értettem pontosan,

de aztán fogott egy tollat, és ráírta a saját nevét. Aztán

olyanokat mondogatott, hogy ha másé nem lehetsz, az övé sem,

és, hogy nem gondolta volna, hogy kómába kerülsz attól amit

tett. Aztán észrevett engem, és elkezdett fenyegetőzni, hogy

rám küldi a bandáját...

Tom és én kerek szemeket meresztettünk Shil-ra. Fura volt

ezt így hallani, és még mindig nem tudtam, hogy igaz-e amit

mondanak. Vagyis amit Shila mond.

- De annyira megfenyegetett, hogy ide kellett költöznöd? -

kérdezte Tom.

- Először még nem ilyedtem meg, de aztán SMS-eket küldözgetett,

Inez, meg egyszer odajött hozzám, és elbeszélgetett velem.

Szóval nagyon komolyan gondolta, hogy te csak vele jöhetsz

össze.

- És ez mind miattam volt?! Én nem tudtam, hogy ez az Inez

enyire rám volt kattanva.

- Most már mindegy, amúgy lehet, hogy nem jöttem volna ide,

pedig itt sokkal jobb, mint Németországban.

- Látod, én meg Angliába nem mentem volna, ha nincs ez a

lány.(Inez) - mondtam.

- De... - kezdte Tom - mióta felébredtem a kómából, nem is

láttam. Egyszersem keresett, és a suliban sem járt. Pedig,

ha jól emlékszem, most lenne 12-es, nem?

- De. - válaszolta Shila. - Amúgy szerintem megunta a

várakozást...

- De várj - szóltam közbe, Tomra nézve - honnan tudod, hogy

nem jár suliba? Te tavaly érettsé... - de itt elgondolkoztam,

hogy nem is érettségizett le tavaly, mert akkor volt a

baleset. - vagyis... őhhh. Most mi van?

- Újra járom a 12-t. - felelte egy fintor kíséretében Tom.

- Az... Az nem jó. Akkor most fogsz érettségizni?

- Jah. Elvileg. Hacsak nem üt el megint valaki, vagy nem

zuhan le hazafelé a gépem, vagy...

- Héj elég. - állította le Shila. - Egyéb dolog, amit tudni

akartok? - kérdezte.

- Én azt nem értem, hogy te mit kerestél korán reggel ott,

ahol elütött az autó. - néztem Tomra.

- Hát... - sóhajtott Tom. - A baleset előtti este Shila-val

beszéltem, hogy hogyan békülhetnénk ki mi ketten. - végig rám

nézett. - és azt tanácsoltam, hogy vegyek virágot, vagy

valamit... és én reggel elmentem egy közeli ajándékboltba,

hogy vegyek neked valamit. Azt a levelet, amire Inez ráírta

a nevét, azt is akkor vettem.

Mélyen a szemébe néztem, hogy tudjam, ihazat mond, vagy

hazudik. A szeme meg se rebbent, határozottan nézett rám.

A tekintete tele volt fájdalommal, de szeretettel is. Fura

érzés fogott el. Olyan, ami azt sugalja, hogy bocsássak meg

neki.

- Tényleg? - kérdeztem.

- Igen. - válaszolta.

Eközben még mindig egymás szemébe néztünk.

- Én nem is zavarnék tovább. - Shila szólt közbe.

- Ne menj még. - marasztalta Tom.

- Igen, maradj még. - tettem hozzá. - Vagyis.. Nem megyünk

el fagyizni?

Hirtelen megenyhültem egy kicsit. Még közös programokat is

kitalálok. Nahát... =P

- Szuper ötlet. - mosolygott Shila.

- Mehetünk. - állt fel TOm a helyéről.

- Várjatok, még elmegyek mosdóba.

- Oké. - ezzel Tom visszaült.

Miután elmentem a fürdőbe, Shila egy komoly dolgot akart

megosztani Tommal, de nem tudta, hogy is kezdjen bele.

- Tom, valamit még nem mondtam el. - mondat félve.

- Mit? - kapta fel a fejét.

- Elég nehéz ez így... - hajtotta le a fejét.

- Mond csak nyugodtan. - Tom bíztatásképp közelebb ült a

lányhoz.

- A levélben mindent leírtam, és azt hittem, hogy téged nem

érdekel ez az egész, és azért nem hívtál.

- De mégis mi?

- Az... hogy... Van tőled egy 3 hónapos kislányom.

Én pont ekkor léptem ki az erkélyre, de Tom nem látott, mert

háttal ült nekem.

- Mi? Nekem? Tőlem? De... De hogy-hogy?

Shila nem válaszolt, mert azt nézte, ahogy én is ledöbbentem.

Bár nem annyira, mint Tom. Mivel Shila Tom mögé nézett, és

nem rá, így megfordult, és ekkor vette észre, hogy ott állok.

- Cassie... - úgy mondta ki a nevem, mintha valami

magyarázkodásba kezdene.

- Bocsássatok meg, hogy így bekavartam - szomorodott el

Shila - azt hiszem jobb lesz, ha én msot hazamegyek.

- Nem... Maradj, inkább én megyek el. - mondtam.

- Shila, komolyan mondtad, hogy...

- Igen. - közben én bementem a szobába - De most megbántottam

Cassie-t?! Utána kéne menned.

- Majd beszélek vele mindjárt, de... De akkor történt, amikor

azon a bulin együtt voltunk?

- Gondolom. De tudod, hogy én nem emlékszem rá. De utánaszámoltam,

és csak tőled lehet. Hidd el, hogy ezerszer végiggondoltam

már.

- Én elhiszem, de ez most váratlanul ért. - Tom maga elé

meredve nézte a földet - Hogy nekem van egy lányom?!

- Tudom, hogy nehés, de nekem sem volt könnyű. Pont kómában

voltál amikor megtudtam, és amikor felébredtél, már rég itt

éltem Olaszországban. És ahogy már mondtam, a levélben is

megírtam, ami eltűnt.

- És, ha most nem jövök, nem is akartad elmondani soha?

- Nem tudom... Bocsáss meg!

- Félreértesz. Én nem haragszom, csak ezt még fel kell

dolgoznom. És van aki segít neked?

- Persze... A nővérem mindig ott van mellettem.

- És barátod nincsen?

- Hát elég nehéz egy gyerekkel pasizni, meg terhesen sem ez

volt a legfontosabb, de elvagyok így...

- És megnézhetem? - halvány mosoly ült ki Tom arcára.

- Ha akarod...

- Persze! Most rögtön! Csak beszélek Cassie-vel.

- Rendben. Én lemegyek, és a szálloda előtt megvárlak, jó?

- Oké.

Ezzel átvágva a hotelszobán, Shila elment, Tom pedig bekopogott

hozzám a fürdőbe.

- Cassie! Beszélni szeretnék veled. Kijössz?

Amíg ott voltam bent a mosdóban, pár könnycsepp folyt végig

az arcomon, így gyorsan letöröltem őket, majd kinyitottam

az ajtót.

- Figyelj én...

- Nem kell magyarázkodnod. - szakítottam félbe.

- Eddig én sem tudtam, hogy van egy lányom.

Ahogy kimondta egy kicsit elérzékenyültem, így elfordultam

felőle, és az ágy felé vettem az irányt. ahova le is ültem.

- Figyelj csak, most elmegyek Shila-hoz, és megnézem a

kicsit... - mondta nagyon, nagyon édesen - de te is jöhetsz,

ha akarsz.

- Áh, nekem semmi keresnivalóm ott, de menj csak.

- Haragszol?

Nem válaszoltam, ugyanis én sem tudtam.

- Jól van látom haragszol, de ha visszajöttem, kiengesztellek. -

megeresztett egy mosolyt, és a keze az arcom felé közelított,

hogy végigsimítsa azt, de én elterültem az ágyon, és

elfordultam Tomtól, hogy ne lássa az arcomat.

Mikor látta, hogy most nem vagyok beszélgetős kedvemben,

elment. Egy szia-val köszönt, de én arra sem válaszoltam.

Ott maradtam egyedül. Ez a pihenésnek induló kiruccanás

egyre bonyolultabb. Ennél már biztosan nem lehetne rosszabb.

Azt hiszem, soha többet nem utazok sehova! Még rémálmomban

sem történik velem ennyi rossz...