41.RÉSZ

- Ne sírj, inkább elmegyek, csak ne sírj! - elkezdte

törölgetni az arcomat.

Erre elérzékenyültem, és még jobban sírni kezdtem. A hátamat

a korlátnak döntve végigcsúsztam azon, és leültem a földre.

- Az bánt, hogy itt volt Shila? - kérdezte Tom, mellém

gugolva.

- Az bánt, hogy mindig átversz. - mondtam, és arcomat a

térdemre hajtottam.

- Igaz, hogy egyszer csináltam egy nagy marhaságot, de azt

már milliószor megbántam. Mindent megadnék, hogy megbocsáss

nekem.

Nem válaszoltam, de a könnyeim még mindig szaporán hullottak

a földre.

- És, ha jól sejtem találtál a kórházba a ruháim közt egy

levelet... Amin egy név volt. - felemelte egyik kezével a

fejemet, de még mindig nem néztem rá.

- Nem mindegy? - kérdeztem halkan, de mégis érthetően.

- Szóval megtaláltad... Akkor biztosan mondhatom, hogy

félreértetted. Azt a levelet neked szántam.

- Igen? És mióta hívnak engem Ineznek?! - itt már ránéztem.

- Jaj kicsim... Tudom, hogy nem hiszel nekem, de azt nem

én írtam rá. Az az Inez bejött hozzám a kórházba, és Shila

látta, amikor valamit írt a borítékra.

- Most azt várod tőlem, hogy ezt higyjem is el? - néztem rá

szánakozva...

- Eddig még én sem tudtam, mert eltűnt onnan a levél...

ja meg Shila azt is hallotta, hogy Inez hozzám beszélt

olyanokat, amiből kiderült, hogy az ő keze volt a

balesetemben.

Ezen kicsit ledöbbentem, mert eddig szinte biztos voltam

abban, hogy hazudik, de ilyet azért nem hittem volna, hogy

mond.

- És feljelentettétek? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Mondom, hogy csak most tudtam meg, úgyhogy nem.

- De Shila?! Ő sem?

- Nem...

- Mi az, hogy nem?

- Ez bonyolult, és nem mondta el teljesen, de Inez

megfenyegette őt, úgyhogy ideköltözött végleg. A nővéréhez.

- Megfenyegette? Annyira, hogy elmeneküljön?

- Nem tudom, de holnap átjön, és mindent elmesél. Kérlek, te

is hallgasd meg.

- És honnan tudjam, hogy ezt az egészet nem most találtátok

ki?

- Bízz bennem. Soha nem vernélek át. És olyan rossz látni,

hogy miattam sírsz. Én nem akartam ezt.

Őszintén elég zavaros volt ez az egész. Nem tudtam, hogy Tom

igazat mond, vagy hazudik. Úgy gondoltam, hogy most egy

kicsit ki kell kapcsolnom.

- Elmegyek fürdeni. - mondtam, majd felálltam, és célba

vettem a fürdőszobát, miközben magamhoz vettem a szatyrot,

amiben a ma vásárolt ruhák voltak.

A lerókázott ruhámat gyorsan beáztattam a mosdókagylóba, majd

beálltam a zuhanykabinba, és megnyitottam a forró vizet. Vagy

negyed óráig ott áztattam magam, közben egy kicsit

gondolkoztam, bár ki akartam kapcsolni az agyamat, ez nem

sikerült teljesen. Mikor végeztem rájöttem, hogy nincs semmi

olyan, amiben aludni tudnék. Ugyanis semmi olyasmit nem vettem

ma. Ezért hát felvettem egy rövidgatyát, meg a zöld pólómat.

A "kimosott" ruháimat kivittem az erkélyre kiteríteni, közben

láttam, hogy Tom az ágyon fekszik, és a TV-t nézi. Nem

mentem vissza rögtön a szobába. Egyáltalán nem voltam benne

biztos, hogy nekem oda be kell mennem. Legszívesebben ott

aludtam volna kint az erkélyen, de az nem a legkényelmesebb

választás... És, hogy vissztérjek a pizsama dologra, az is

megfordult a fejemben, hogy keresek egy boltot, ahol veszek

valami alvós cuccot, de hamar rájöttem, hogy ez hülyeség,

mert ilyenkor már max. csak az éttermek, meg a szórakozóhelyek

vannak nyitva. Már jó ideje ott ácsoroghattam, mikor Tom

szólalt meg az ajtóból.

- Nem jössz be?

Egy kisebbet ugrottam az ilyetségtől, majd válaszoltam.

- Még inkább nézelődök.

Ha jobbra néztem az erkélyről, a tengert láttam, és a hotel

medencéjét, ha meg balra fordultam, a város volt előttem.

A szálloda egy hangulatos utcában volt, ahol sok-sok ember

fordult meg, így nem nagyon volt csend. Sem nyugalom.

- De kezd lehűlni a levegő, és most fürödtél. Így megfázol.

- Nincs hideg.

- Ha bejössz, adok pólót, amiben aludhatsz.

Hát az lehet, hogy most jól jönne. - gondoltam magamban.

- Nem kell. Úgysem tudnék aludni. Egészé este itt fogok állni.

- Ne hülyéskedj, de ha kell valami szólj. - ezzel vissza is

ment.

Én még pár percig néztem az embereket, ahogy a sétálnak

lent az utcán, de aztán tényleg elkezdtem egy kicsit fázni,

úgyhogy lassan elindultam befelé. Tom még mindig a TV-t

figyelte az ágyból.

- Lehet, hogy kéne egy alvós póló... - mondtam az erkélyajtónak

dőlve.

- Tudtam én... - mosolyogva felállt, és a táskájához ment.

Én követtem.

- Ez jó lesz? - mutatott egy fekete pólóra, amin egy fehér

márkajelzés volt: ECKö UNLDT. (a kedvenceeem xD)

- Tökéletes. - elvettem, és mentem átöltözni a fürdőbe.

Még jó, hogy ilyen hosszú volt a póló. Legalább a térdemig

ért. Bár kicsit fura érzés volt így Tom elé állni. Meg

egy ágyban aludni vele... Mondjuk a franciaágy elég nagy volt.

Négyen is simán elfértünk volna benne, és ha kihúzódok a

szélére, jó "messze" leszek tőle. Miközben befeküdtem Tom

mellé, szépen végigmért, de már megszoktam tőle, úgyhogy nem

szóltam. Most minek...? Szóval betakaróztam, és elfordultam

Tomtól, így az erkélyajtóra néztem.

- Jó éjt! - mondta Tom.

Én erre visszadünnyögtem valamit, de nem valami értelmesen,

szóval Tom tutira nem értette meg. De nem baj. Becsuktam a

szemem, és próbáltam elaludni, vagy legalábbis úgy tenni,

mint aki alszik. Kb. negyed óra múlva Tom szólalt meg:

- Kikapcsolhatom a TV-t?

Nem akartam vele beszélni, úgyhogy még mindig tettettem,

hogy alszok. Így hát nem is válaszoltam. Aztán hallotam,

ahogy megszűnik a TV hangja. Kikapcsolta. Rögtön miután

letette a távirányítót, közelebb mászott hozzám. Éreztem

ahogy fölém hajol.

- Jaj te. - nagyot sóhajtott. - Nem hagyom, hogy bármi, vagy

bárki is közénk álljon. - súgta a fülembe.

Aztán egy puszit adott a nyakamra, és viszatért a saját

helyére.

Tom mióta csinál ilyet? Valóban igaz lenne amit mesélt?

Miért nem felejthettem el végre? Ezek jártak a fejemben.

Végül azzal aludtam el, hogy holnap minden kiderül.

Meghallgatom Shila-t is. Közben eszembe jutott, az is hogy

amikor bementem Tomhoz a kórházba, az ápoló azt mondta, hogy

a barátnőe már járt bent nála. És ugyebár az a lány valószínűleg

Inez volt. Majd lehet, hogy holnap megkérdezem, hogy milyen

kapsolata is volt Tomnak ezzel az Inezzel. Vagyis ezt tutira

megkérdezem, de az érdekel, hogy miért mondta, hogy Tom

barátnője...

Reggel azzal a bizsergető érzéssel keltem, amit este éreztem,

amikor Tom megpuszilta a nyakamat. Este Tommal álmodtam.

Csak pillanatok voltak összevissza, de olyan pillanatok,

amikor még együtt voltunk. Amikor megdícsérte az ajakápolóm

ízét, vagy együtt tanultuk a bioszt, vagy amikor gitározott.

Istenem, de rég éreztem ezt! De nem szabad elvarázsolódnom,

hiszen mindeddig azt hittem, hogy átvágott, és megcsalt,

és nem is vett komolyan. Ezért mentem el Angliába bűntudat

nélkül. És lehet, hogy mindent félreértettem? Nem hiszem...

De ma remélhetőleg rájövök az igazságra.

Amikor kinyitottam a szemem, hason feküdtem, a fejem pedig

még mindig (vagy már megint) az erkély felé nézett.

Megfordultam, de Tom már nem feküdt az ágyban. Felültem,

körülnéztem, de sehol sem láttam. Így hát fogtam a cuccom,

bementem a fürdőbe, és átöltöztem, meg rendbe szedtem magam.

Aztán mikor kimentem, Tommal találtam szemben magam, aki

már fel volt öltözve.

- Felbredtél? - kérdezte széles mosollyal.

- Jó reggelt... - mondtam kicsit még álmosan.

- Reggelt? Már fél 12 van.

- Mennyi? - ledöbbentem. - Nem is nézem... Akkor a reggeliről

lekéstem. Gondolom.

Ugyanis az csak 7-től 9-ig volt, lent a szálloda étkezőjében.

- Hát le, de nyugi, én is.

- Mert te mikor keltél?

- 10 körül. De éhes vagy?

- Hát... Ja.

- Oké, akkor menjünk el ebédelni. Körülnéztem az utcába, és

láttam egy cool helyet. Jó kis olasz pizzéria.

- Jól hangzik, de azért annyira nem vagyok éhes, hogy egy

egész pizza-t bevágjak.

- Majd begítek. - simogatta meg a pociját Tom.

- Hát jó... - beleegyeztem.

Elmentünk abba az étterembe, és tényleg jónak tűnt. Rendeltem

egy sonkás-gombás pizza-t, Tom pedig egy Hawaii-t. Úgy volt

kialakítva a hely, hogy lehessen látni a szakácsot, amikor

csinálja a pizza-t. Tök hangulatos volt.

- Na ezt egyszer én is megtanulom. - jegyezte meg Tom, mikor

a csávó elkezdte pörgetni a pizzatésztát.

- Hát, hajrá...

- Nem hiszed el, hogy megtudom csinálni?

- Majd, ha látom, akkor talán...

- Na széép...

Ekkor Tom telefonja elkezdett csörögni...