40.RÉSZ

- Tom?-szólalt meg mögüle egy hang.

- Shila?!?! - fordult hátra Tom.

- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte a lány vidáman.

- Én Cassie-vel jöttem, de te mit keresel itt?! És miért

tüntél el úgy?

- Mi az, hogy miért tűntem el? Mindent megírtam levélben.

- Levélben?

- Ne mond, hogy nem kaptad meg.

- Pedig nem igen kaptam leveleket...

- Úristen... Akkor, hogy sikerült lerázni Inez-t?

- Milyen Inezt?

- Várj, ha nem kaptad meg a levelem, akkor... akkor azt sem

tudod, hogy...

Tom várta a folytatást, de a lány nem fejezte be.

- Most rohannom kell, de melyik szállodában vagytok?

- A ----ben, 311-es szoba.

- Akkor majd beugrok valamikor, jó?

- Persze, ma este jöhetsz is, ott leszünk.

- Rendben. Bocsi, de tényleg mennem kell. Szia.

- Szia.

Ezzel Shila már el is rohant.

- Ez jó lesz. - jöttem vissza a próbafülkéből Tomhoz.

- Már át is öltöztél? - vágott fancsali képet.

- Aki ennyi ideig válogat, az lemarad... =P

- De én meg akartalak nézni. Végülis az én pénzemből veszed,

és ami nekem nem tetszik, olyat ne vegyél.

- Ez tetszeni fog, de majd meglátod...

- Na jó...

- És te választottál?

- Aha. Ez lesz. - mutatott felém egy piros-fehér gatyát.

(olyat, mint ami a Maldív-szigeteken volt rajta)

- Oké.

Odamentünk kifizetni, de az eladő megint olaszul beszélt.

Mikor kiértünk Tommal egymás mellett sétáltunk tovább, 1-1

szatyorral a kezünkben.

- Neked még kell valami? - fordultam oda Tomhoz.

- Ezt nekem kéne kérdeznem, de amúgy nem kell más.

- Oké, akkor ide bemegyünk? - mutattam egy boltra.

- Mehetünk.

- Ezt nézd! - Tom levett egy felsőt, és felém mutatta.

- Tom, ebben alig van anyag.

- Legalább nem lesz meleged.

- Hahaha. - tovább nézegettem a ruhákat.

- De most komolyan, ez tök jó. - még mindig szorongatta a

kezében a ruhadarabot.

- Ne is álmodj róla, hogy én azt felveszem.

- Naaa. - nézett bociszemekkel.

- Nem.

Később megegyeztünk, hogy ha azt nem is, de egy másikat

felveszek, amit szintén Tom mutatott. Ez egy citromsárga

ujjatlan volt, az elején valami angol, értelmetlen

felirattal. Meg egy fekete shortot is felpróbáltam, plusz

egy sima zöld pólót. Mind jó volt, úgyhogy meg is vettük

őket. Az eladó természetesen itt is csak olaszul tudott,

így Tomnak már elege lett. Amint kiértónk a sétányra,

megjegyezte, hogy neki ennyi bőven elég volt a vásárlásból.

- Na jó, most mát visszamehetnénk a szállodába.

- Máris?

- Ja. Inkább menjük le, fürdeni.

- Ahhoz már késő van. 8-kor nem hiszem, hogy jó ötlet lenne

lemenni.

- Majd meglátjuk, de most menjünk vissza, jó?

- Te mehetsz, de nekem még el kéne látogatnom egy fehérnemű

boltba. xD

- Azt ki nem hagynám. - csillant fel a szeme.

- Pedig az előbb már nagyon vissza akartál menni.

- Meggondoltam magam.

- Figyelj, ezt inkább megveszem a saját pénzemből, de most

ne gyere, jó? - azért fura lenne, ha vele vennék ilyen

dolgokat...

- Nem hagylak egyedül.

- De most egyedül szeretnék menni.

- Biztos? Ígérem nem leszek a terhedre, de nem akarok egyedül

visszamenni.

- Biztos. Kérlek.

- Na jó... - szomorúan nézett. - De siess! - közelebb lépett,

és megint közel voltunk egymáshoz.

Fura érzés fogott el, de nem tudtam igazán, hogy milyen.

Nem tudtam, hogy Tom mit akar, így elhatároztam, hogy

este mindent megbeszélek vele. Felhozom a témát, hogy miért

vágott át. És bár semmi közöm hozzá, mert az ő dolga, de

lehet, hogy megkérdezem, hogy hogy volt az az Inezes ügy...

Tom visszament a szállodába, és mivel nem nagyon tudott mit

csinálni, megfürdött, majd átöltözött. Egy boxert vett fel,

a szokásos bő pólóval. Mikor épp a TV-t akarta bekapcsolni,

kopogott valaki az ajtón. Kinyitotta, é Shila állt vele

szemben.

- Szia. - köszönt a lány.

- Hello. Gyere bentebb. - mutatott Tom a szoba felé.

Leültek az ágyra.

- Szóval akkor nem kapad meg a levelemet? - nézett Shila

Tomra aggódva.

- Nem, nem kaptam meg.

- Akkor elég sok mindent kéne elmesélnem...

- Mond csak, van időnk.

- Rendben, de Cassie nincs itt?

- Nincs, vásárol.

- És amúgy, hogy-hogy itt vagytok? Egy kis romantikázás?

- Nem. Nem vagyunk együtt.

- Nem? Hát akkor, hogy-hogy együtt jöttetek?

- Ez bonyolult, de most te mesélj. Miért tűntél el úgy?

Elég szar volt, hogy amikor felébredtem a kómából sehol

sem volt senki. Csak Bill és Lina jöttek be hozzám. Akik

közöltél velem, hogy Cassie Angliába költözött. És utána

téged is próbáltalak elérni, de nem sikerült.

- Igen... Megváltoztattam a telefonszámomat, és ideköltöztem

Siracusa-ba. Most még nem járok főiskolára, de itt akarok

majd továbbtanulni. A nővéremnél lakok amúgy.

- És miért jöttél ide?

- Na igen... Ez bonyolult.

- Hallgatlak.

- Emlékszel, hogy hogy történt a baleseted?

- Csak az rémlik, hogy egy autó nekem jött. Ennyi.

- Igen, és én tudom, hogy... Hogy ki volt az.

- Ki volt? És honnan tudod?

- Inez volt, egy lány, akivel ha jól sejtem lefeküdtél,

még annak idején.

- Jaj tudom, aki állandóan rajtam lógott.

- Igen, és egyszer bent volt nálad a kórházban, és meg

hallottam, hogy mit mondott, és elég egyértelmű volt, hogy

ő tette. Meg azt is mondta, ha az övé nem leetsz akkor másé

sem. De úgy látszik megunta a várakozást, ha nem keresett

meg, mióta felébredtél.

- Nem keresett. De... Komolyan ő volt? És miért nem

jelentetted fel?

- Még nem fejeztem be... Szóval észrevette, hogy mindent

hallottam, amit mondott, és megfenyegetett.

- Ezért költöztél ide?

- Ezért is. Eléggé rám ilyesztett, és nem kockáztathattam,

mert... - itt Shila lehajtotta a fejét.

- Mert? - nézte Tom.

- Akkor egy másik ember élete is veszélybe került volna.

De ez olyan nehéz... A levélben mindent leírtam, és nem

voltam rá felkészülve, hogy semmit sem tudsz.

- Mert ezen kívül még van valami?

- Áh ez még semmi sem volt... - legyintett Shila. - Volt

egy levél a kórházban a ruháid közt, amiben egy "Szeretlek"

feliratú kártya volt.

- Igen, azt Cassie-nek vettem, de már nem tudtam odaadni

neki.

- Na erre a levélre Inez ráírta a nevét, mintha neki akartad

volna adni.

Tom elfehéredett.

- És... Lehet, hogy ezt Cassie megtalálta?

- Én nem tudom. - rántott vállat Shila.

- Valószínű, mert még csak nem is keresett, és akkor már

mindent értek. Nem is az volt a baja, hogy veled... Hanem ez!

- Meglehet.

- Francba! Ma beszélnem kell vele.

- Én most megyek is...

- Várj, még maradj.

- Nem lehet... Otthon várnak.

- Rendben, de... Holnap nincs kedved átjönni, mert cassie

tuti nem hisz nekem. Szóval, el kéne mondanod neki mindent.

- Oké...

- Meg még pár dologra kíváncsi lennék.

- Persze. Még nekem is van mit elmesélnem, de akkor most

megyek.

Tom kikísérte az ajtóhoz, ahol megölelték egymás, majd

Sila elment. Tom becsukta az ajtót, de pár pillanat múlva

újra kopogtak rajta. Én voltam az.

- Szia. - nyitott ajtót Tom.

Én nem köszöntem, csak bementem, és leültem az ágyra.

- Mi a baj? - ült mellém Tom.

- Hagyj békén! - válaszoltam nem túl kedvesen.

- Hééj, mit történt?

Erre felálltam, és az ablakhoz sétáltam. De Tom is utánam

jött, így kimentem az erkélyre. Ott álltam a korlátnál,

Tom pedig pár lépéssel hátrébb, az erkélyajtónál. Nem szólt

semmi, csak nézett, ami eléggé idegesített.

- Bemennél?

- Nélküled nem.

- Jaj, hagyd már ezt a nyomulást! Tudod, hogy nem gondolod

komolyan. És a kis szeretőcskéid még itt is veled vannak.

- Mi? - ekkor leesett Tomnak. - Jaa, te láttad Shila-t?

Nem válaszoltam, de eltalálta.

- Éppen erről akartam veled beszélni.

- Én már nem akarok veled beszélni. Tudom, hogy mindig is

átvertél. - egy könnycseep indult meg a szememből

Tom közelebb lépett hozzám, és mögém állt.

- Menj innen!

De Tom átölelte a derekamat, és hozzám simult.

- Kérlek bocsáss meg nekem. - a fülembe suttogta.

Én próbáltam kibújni a karjai közül, de nem engedett.

- Engedj el! - mondtam, de csak halkan.

- Elengedlek, de kérlek ne haragudj rám. - válaszolta.

Ezzel tényleg elengedett, de időközben egymással szembe

kerültünk, így Tom látta, hogy már javában sírok.

- Ne sírj, inkább elmegyek, csak ne sírj! - elkezdte

törölgetni az arcomat.

Erre elérzékenyültem, és még jobban sírni kezdtem.