37. RÉSZ
37.RÉSZ
Már egy órája repülhettünk, és még kb. ugyanennyi volt hátra,
amikor a gép rázkódni kezdett.
- Kérem kapcsolják be az öveiket, és őrizzék meg nyugalmukat,
egy kisebb légörvénybe kerültünk, de pár perc múlva ki is
érünk belőle. - mondta a kihangosítóba a kapitány.
- Remek. - mondtam halkan.
Én kifejezetten élveztem ezt a kis kalandot, egészen addig
amíg nem éreztem valami meleget az ölemben, és végig a
lábamon. Mikor odanéztem, undorító látvány fogadott.
- Úristen! - kiáltottam fel.
- Elnézést... - mondta a melletem ülő férfi, aki fal fehérré
változott, és a szemeiben látszódtam a vérerek.
- Maga... Maga rám hányt?!?! - üvöltöttem rá hangosan.
Erre szinte mindenki felénk nézett. Hát ez csodás! Most
mindenki megbámulhatja a tiszta dzsuvás ruhámat. Ugyanis
még a pólóm is olyan lett.
- Sajnálom, de nem bírom ezt a... - nem bírta befejezni,
ugyanis újab adag róka látta meg a napvilágot. De ez az
adag szerencsére már egy zacskóba ment, amit egy megmető
stuardes tartott elé.
- Fúúújjj! - undorodtam el a látványtól.
A csávó jól kihányta magát, persze rá nem ment semmi az egész
cuccból... Eközben kikerültünk a légörvényből, és a gáp már
nem rázkódott. A csávót elvitte egy stuardes, hogy megmosakodjon.
Majd hozzám is odajött egy másik.
- Segíthetek valamiben? - mosolygott, közben felmérte a helyzetet.
- Nem köszönöm, most inkább kimegyek a mosdóba, és lemosom
amit lehet... - felálltam és elindultam a mosdóba. Tom persze
még mindi ugyanott ült, és amikor elmentem mellette hatalmas
szemeket eresztett a ruházatomra. Gondolom őt is eltántorította
a látvány... A szűk WC-ben lemostam egy csomó wc-papír
segítségével, amit lehetett, majd visszaindultam a helyemre,
mostmár egy hatalmas vizes folt kíséretében a nadrágonom,
és egy kicsit kisebb folttal a pólómon. Amikor a széksorok
közti folyosóhoz értem, láttam, hogy a férfi már visszaült a
helyére, így félve indultam el. De Tom már megint szólt
nekem:
- Héj Cassie, mi történt?
Felé fordultam, így látta a foltokat a ruhámon. Erre elmosolyodott,
és megkérdezte:
- Nem bírod a gyűrődést?
- Haha. Tudod az a férfi, akit mellém küldél, lerókázott... -
mondtam gúnyosan, és komolyan.
- Uhh. - húzta el a száját. - Látod, velem jobban jártál
volna...
- Hát nem hiszem. - elindultam vissza a helyemre, de Tom
felpattant, és visszahúzott.
- Maradj itt. - mondta.
- Dehogy maradok.
- Úgy értem, hogy majd én visszamegyek ahhoz a csávóhoz,
te meg itt maradhatsz egyedül.
- Nem kell kösz... - bár nem tartottam rossz ötletnek.
- De kell. Ülj le, a cuccomért majd visszajövök, ha leszállunk.
Még ha akartam sem tudtam volna ellenkezni, mert odatolt
a székbe, és már ültem is. Ő meg elment, vissza az én eddigi
helyemre.
- Jó napot! - köszönt Tom.
- Jó napot! Mondja maguk játszanak valamit, vagy miért
cserélgetik a helyeiket?
Tom ezen elkezdett nevetni.
- Hosszú...
- Akkor maga lesz a szomszédom az út végéig?
- Azt hiszem, igen.
- Antonio Giarno. - nyújtotta a kezét.
- Tom Kaulitz. - és kezet fogtak.
- A nevéből ítélve nem olasz.
- Hát nem, én német vagyok.
- Egy kis pihenésre vágyik nálunk?
- Igen...
- Akkor ez a pihenés elég rosszul kezdődik. Mert, ha jól
sejtem, a hölggyel csúnyán összevesztek.
- Igazából már régen találkoztunk, és még nem igazán barátkozott
meg a helyzettel, hogy újra lát...
- Oh, értem. Remélem kibékülnek.
- Higyje el én is. Csak olyan makacs... Semmi áron sem akar
meghallgatni. Én meg nem akarom erőltetni, attól csak
rosszabb lesz.
- Maga tudja... Amúgy a hölgy ruhájával mi van?
- Lemosta vízzel, és most két hatalmas folt van rajta.
- Remélem megbocsát, nem direkt volt.
Tom és a férfi még sokat beszélgettek, bár a végére már Tomnak
is kezdett sok lenni. Mielőtt megkezdtük volna a landolást,
Tom odajött mellém, és az ott maradt cuccaimat is hozta
magával.
- Mindjárt leszállunk. - közölte velem, miközben mellém ült.
Nem szóltam semmit, csak az ablak felé fordultam.
- Megszáradt a folt? - kérdezte, miután a pilóta jelezte,
hogy hamarosan földet érünk, és kapcsoljuk be az öveinket.
- Úgy néz ki? - mutattam a nadrágomra és a pólómra. - És
nekem így kell végigmennem az egész repülőtéren.
- Annyira nem vészes. - mosolygott Tom.
- Hát neked lehet, de nekem az! Az első WC-ben átcserélem,
miután megkerestük a bőröndjeinket.
- Rendben... Ahogy akarod.
Hamarosan landoltunk, leszálltunk a gépről, és abba a
csarnokba tartottunk, ahol egy szalagon mentek körbe-körbe
a bőröndök. Nagy tömeg volt, mi is odaálltunk, és vártuk
a csomagjainkat. Tom hamarosan meg is látta sajátját, de
az enyém sehol sem volt. Egyre fogytak az emberek, és már
csak két táska kőrözött a szalagon.
- Hol a tied? - nézett rám kérdőn Tom.
- Jó kérdés.
- Ezek nem azok? - mutatott az ott maradt cuccokra.
- Nem. Az enyém fekete, és 3 citromságra csík van rajta.
- Akkor nincs itt.
- Igen, erre már én is rájöttem Mr. Okostojás.
- Jól van na, nyugi. Gyere, kérdezzünk meg valakit.
Elmentünk egy információspulthoz, ahol közölték, hogy
valószínűleg egy másik gépre került a csomagom, de amint
meglesz, utánam küldik, persze ingyen. Még jó! A szálloda
címe szerencsére a kisebb táskámban volt, ami a gépen is
nálam volt, így meg tudtam adni a címét. Lassan elindultunk
Tommal a kijárat felé.
- Várj! - hirtelen megálltam.
- Mi az? - megállt mellettem Tom is.
- Így nem mehetek ki innen. - végignéztem magamon.
- Nem olyan rossz... - mért végig a szemeivel ő is.
- Na persze... Csak egy kérdés van, hogy mibe öltözzek.
- Adok ruhát. - mosolygott Tom.
- Még mit nem!
- Akkor egy szál bugyiban akarsz taxi-t fogni? Báár nem is
olyan rossz ötlet, úgy lehet, hogy olcsóban megússzunk. -
Tom arcán megláttam azt a vigyort, amit már nagyon rég láttam.
Emlékszem, amikor még együtt voltunk, odavoltam ezért, bár
most is arinak találtam, nem akartam visszamosolyogni, hiszen
még nem felejtettem el, hogy átvágott. Komolyan nem is értem
mit keres itt. Miért nincs a többi csajával?! Mit zaklat
itt engem...
- Nagyon vicces vagy...
- Tudom. - húzta ki magát.
Erre már egy kicsit muszáj volt elmosolyodnom.
Semmit sem változott.
- Te ugyanolyan hülye vagy. - közöltem vele egy kis mosoly
kíséretében.
- Tudom, de ezért szerettél, nem? - a szemét le sem vette
rólam. Végig a tekintetemet fürkészte.
- Tom, az régen volt. És már... - de nem folytattam.
- És már?! - türelmetlenül kérdezte.
- Már nem szeretlek. - mondta, de közbe nem néztem a szemébe.
- Nézz rám! - emelte fel a fejem. - Nézz rám, és úgy mond,
hogy már nem szeretsz.
Nem tudtam, hogy konkrétan mit érzek iránta. Azt hittem,
hogy már elfelejtettem, de most újra éreztem valamit. De
nem akartam, hogy ezt ő is észrevegye, és azt sem akartam,
hogy reménykedjen, hogy még lehet valami, mert én ezt az
egészet már le akartam zárni, szóval a szemébe néztem, és
ezt mondtam:
- Már nem vagyok beléd szerelmes Tom Kaulitz.
Erre ő szomorúan elfordította a fejét, felemelte a táskáját,
és elindult.
- Most meg hová mész? - kiáltottam utánna.
- Siracusa-ba.
- De várj már!
Erre megállt, és felém fordult:
- Már megint mire?
- Adsz ruhát? - pirultam el
- Mégis kell?
- Ja... jobb, mint ez. - mutattam ismét a gatyámra.
- Oké. Gyere keressünk valami padot, meg mosdót. És ott
választhatsz.
Elindultunk egy mosdó felé, ami előtt pont volt egy pad is.
Tom lerakta rá a bőröndjét, majd kinyitotta.
- Válassz! - mondta, és a bőröndre mutatott.
Elkezdtem keresni benne valami olyat, ami még talán jól is
áll nekem... Kitettem a táska mellé vagy 20 sapkát, hogy
ne zavarjon be, majd egy pólért nyúltam, de amikor kivettem,
kiesett még valami. Mindketten lenéztünk a földre, ahol
landolt az a kis valami.
- Hopsz. - szólalt meg Tom.
Erre elkezdtem nevetni, ugyanis egy óvszer volt.
- Látom, mindenre felkészültél. Nyugi, majd külön szobát
veszek ki, és akkor nem zavarok.
- Öhh ez még régebbről maradt benne a táskámban... - habogta.
- Nem kell magyarázkodnod. - és tovább keresgéltem a
bőröndben.
Tom pedig felvette a gumit, és elrakta a zsebébe.
- Meg is van! Mindjárt jövök. - felkaptam egy farmert, és
egy zöld pólót.
Kb 5 perc alatt kész voltam, és hát elég érdekesen éreztem
magam, szerintem nem volt olyan gáz, úgyhogy kimentem
Tomhoz.
- Azta. - tátva maradt a szája.
- Ennyire rossz?
- Ennyire jó. - kacsintott egyet.
- Ne hülyülj, inkább menjünk.
- Hát menjünk, de hallod... Tényleg tök jól áll ez a cucc.
Neked adom, ha tetszik.
- Hát amíg nincs meg a bőröndöm valamiben lennem kell, de
nem akarlak kifosztani a cuccaidból, úgyhogy majd elmegyek
vásárolni.
- Oké, de szólj ha kell valami.
- Oké, kösz...
Kimentünk a repülőtérről, és taxi után néztünk, pár perc
múlva találtunk is egyet...
|