36.RÉSZ

A június végét, és az egész júliust Magyarországon töltöttem.

A családommal voltam, és az ottani barátaimmal. De nagyon

hiányzott Lina és Bill, persze szinte minden nap beszéltem

velük telefonon. Az augusztust újra Németországban töltöttem,

bár a végén már el kellett mennem Angliába. Ugyanis bekölzötünk

a koleszba. Nagyon aranyosak voltak a szobatársaim. Nem

közösítettek ki, mert külföldről jöttem, vagy hasonlók. Sőt

nagyon tetszett nekik, amikor valamit tanítottam magyarul,

vagy németül. A szobatársaim mind az osztálytársaim voltak.

Christina, és Emily jó barátnők voltak. Már a gimi előtt is

ismerték egymást, sőt még szomszédok is voltak egy kisvárosban.

A 3. szobatársam pedig Rachel volt. Ő nem ismert senkit,

mikor idejött, de egész jól összebarátkozott mindenkivel,

de nincs kifejezett legjobb barátnője. Vagyis nem volt, de

azt hiszem velem egész jóba lett, és most mi vagyunk egymás

legjobb barátnői. Persze nekem Lina maradt, de ő messze

volt, és nem zárja ki egymást két jó barátnő. Sőt még az

is lehet, hogy megismertetem őket egymással, és jóba lesznek.

Rachel nagyon hasonlít ránk. Mármint a stílusa, meg a

mentalitása. Szóval tök jól elvagyunk. Ezen kívül rengeteg

új barátot szereztem, például Marco-t, aki Olaszországban

élt, és a gimnázium óra él itt Angliában, szóval 3. éve.

Most április vége van, és hamarosan jön a tavaszi szünet.

Lináékkal augusztusban találkoztam utoljára, mert karácsonykor

csak Magyarországra mentem. Jut eszembe karácsonyról, Tom

szenteste ébredt fel. Igazi ajándék volt mindenkinek.

Mondjuk engem különösebben nem hat meg. Már kezdem elfelejteni,

és nem is beszéltem vele már nagyon-nagyon régóta. Szóval

Linára visszatérve, már beszéltünk arról, hogy most

a tavaszi szünetben elmegyünk együtt valahova. Bill, Lina

és én. Úgyhogy fel is hívtam:

- Szia! - köszöntem.

- Hellooo! Mizujs??

- Támadt egy szuper ötletem.

- Oh, ne kímélj! xD

- Szóval... - kezdtem bele - Tudod van az osztálytársam,

Marco...

- Igen.

- És ő olasz.

- Igen, tudom.

- Szóval a szülei Siracusa-ban laknak, meg ő is ott élt,

mielőtt Angliába jött.

- Siracusa az Olaszországban van, ugye?

- Aha, Szicília dél-keleti részén.

- Majd megnézem a térképen. =P

- Oké, de a lényeg, hogy most pénteken hazautazik Siracusa-ba,

és én meg pont meséltem neki, hogy mi el akarunk menni

valahova "elő"nyaralni. És azt mondta, hogy Siracusa-nál

nincs jobb hely a pihenésre.

- Azt akarod mondani, hogy elhívott téged oda?

- Nem csak engem. Titeket is!

- De hiszen nem is ismer minket.

- Nem baj az. Majd összehaverkodtok. Tök jó buli lesz. Muszáj

eljönnötök.

- Oké, majd megkérdezem Billt...

- De ugye neked van kedved?!

- Hááát!

- Naaa!

- Igeeen! - vágta rá nevetve.

- Ez a beszéd. Akkor majd beszélünk.

Hamar teltek a napok, és mindent lerendeztünk Lináékkal. Bill

természetesen beleegyezett a "nyaralásba". Lina rögtön le

is foglalta a jegyeket Palermoba, onnan ugyanis majd

valami földi járművel kell eljutunk Siracusa-ba. Az én utam

úgy lesz, hogy vasárnap reggel Londonból repülök Hamburgba,

ahol Lina és Bill is csatlakoznak hozzám. Mint már mondtam,

Lina lefoglalta a jegyeket, de át tudom venni itt Londonban

is a sajátomat, úgyhogy már el is mentem érte. Lináék helye

természetesen mellém szól.

Már megérkeztem Hamburgba. Nem volt hosszú az út, max. fél

óráig tartott. Tökre örülök, hogy találkozhatok Linával és

Billel.Már nagyon-nagyon hiányoztak! Lina nem rég küldött

egy SMS-t, hogy kicsit késnek, de nyugodtan szálljak fel a

gépre, és majd ott találkozunk. Egy kicsit még vártam, hátha

meglátom őket valahol, de nem jöttek, úgyhogy felszálltam.

A jegyem kb. középre, az ablak mellé szólt. Mikor felszálltam,

még fél óra volt az indulásig. De az idő vészesen telt.

Kezdtem aggódni. Fel akartam hívni Linát, de amikor felszálltam,

ki kellett kapcsolni a mobilomat, úgyhogy csak vártam.

Mikor már csak 5 perc volt az indulásig valaki odajött, és

leült mellém. Nem vettem észre, mert az ablakon bámultam

kifelé, így csak azt vettem észre, hogy valaki a vállamra

rakja a kezét.

- Szia! - köszönt.

- Úristen! - nagyon meglepődtem, és reflexből ellöktem az

illető kezét.

Pár pillanatra megdermedtem, és úgy néztem Tomot, ugyanis

ő ült mellettem.

- Te mit keresel itt? - habogtam.

- Olaszországba megyek. - próbált vicces lenni.

- És hol van Lina meg Bill??

- Ők majd holnap jönnek utánnunk.

- Mi az, hogy utánunk?

- Lina lefoglalata a szállásunkat egy szállodában.

- De... Téged nem hívott senki! És mi az, hogy holnap jönnek?!

Az egészet kiterveltétek előre? Átvágtatok?!

- Jó bevallom, hogy előre kitaláltuk, de csak azért mert

beszélnem kell veled. És máshogy nem tudok.

- De én nem akarok veled beszélni! Menj el!

- De ide szól a jegyem.

- Akkor én megyek!

- Jó-jó, megyek. Te maradj csak itt. Majd elcserélem valakivel

a helyemet... - ezzel felállt, és hátrafelé indult.

Nem sokkal ezután, még mielőtt elindultunk volna, egy bácsi

ült le mellém. Vele cserélte el Tom a helyét. Kb. olyan volt,

mint Monk  flúgos nyomozó. Iszonyatosan idegesített. Még

az mp3-amat sem tudtam nyugodtan hallgatni. Én egyfolytában

beszélgetni akart. Nem bírtam tovább, így mikor már kb. fél

órája repültünk, elmentem a mosdóba. Az viszont a repülő

vége felé volt, amerre Tom ült. Ahogy közeledtem a mosdó

felé, megláttam Tomot. Az utolsó széksorban ült, az ablak

mellett, de mellette csak egy szék volt, nem úgy mint a

többi helyen. És azon egy egy széken nem ült senki. Mikor

elmentem mellette rámnézett, de én elkaptam a fejem. Nem

akartam, hogy odahívjon beszélni, de mintha kitalálta volna,

hogy mit nem akarok, odahívott, mikor mentem vissza a helyemre.

- Cassie! - szólt utánam.

- Nem vagyok rád kíváncsi! - válaszoltam, de nem néztem felé.

- Meg kéne beszélni, hogy hogy megyünk egy Siracusa-ba.

- Én megyek taxival, te meg ahogy akarsz!

- De...

Ezt már nem hallottam, mert már messze jártam. Visszaültem a

helyemre, ahol még mindig az az idegesítő csávó ült.

- Az a fiatalember miért cserélte el velem a helyét, ha

szabad kérdeznem? - kérdezősködött.

- Mert nem akartam, hogy mellém üljön. - mikor kimondtam,

rájöttem, hogy azt kellett volna mondani, hogy nem tudom,

mert így tovább kérdezősködött.

- A barátja?

- Nem.

- Haragszik rá?

- Semmi köze hozzá.

- Szóval igen. Persze, ez hülye kérdés volt, hiszen másképp

miért akarná, hogy máshová üljön...

Azta!Sikerült rájönnie... Nagy ész!

Aztán csoda történt, és békén hagyott. De csak pár percre.

- Tudja kisasszony... - kisasszony?! azért annyira még nem

vagyok öreg... - nem tudja mekkora kincs egy olyan ember,

aki szereti magát.

- Miről beszél?

- Az a fiú biztosan szereti magát. Amúgy nem ült volna el.

Ezzel is csak a maga kívánságát teljesítette.

Én csak néztem bénán. Kit érdekel?!

- Ha van esze, és szíve beszél vele, és kibékülnek. A harag

senkinek sem jó.

- Kérem hagyjon már! - visszaraktam az mp3-at a fülembe,

és hallgattam tovább a kedvenc számaimat.

De pár perc múlva a gondolataim hirtelen nem hagytam békén.

 Azt súgták, hogy beszéljek Tommal. Ugyanis kicsit kíváncsi

voltam, hogy mit talál ki... Bár már nem érdekelt, gondoltam

úgyis együtt megyünk el valahogy a szállodához, és akkor

majd talán beszélünk. De nem értem, hogy ez az egész mire

volt jó... Nem hittem volna, hogy Lina képes így átvágni.

Pedig tudja, hogy el akarom felejteni Tomot, és már jó

úton haladtam...