35.RÉSZ

Mikor odaértem Tom kórházi szobájának ajtajához, egy

pillanatra megtorpantam. Nem tudtam, biztos látni akarom-e.

Majd végül csak bementem, hiszen nem azért jöttem el idáig,

hogy most visszaforduljak. Mikor beléptem, azonnal megláttam

az ágyat, amin Tom feküdt. A fehér takaró Tom mellkasáig

ért. Rajta egy fehér kórházi "hálóing" szerűség volt, aminek

csak a felsőrészét láttam... A kórteremben csak ő feküdt,

bár volt mellette még egy ágy, de az szabad volt. Leültem

az ágy melletti székre, és megfogtam a kezét. Amikor ránéztem,

összeszorult a gyomrom, és gyorsabban kezdett verni a szívem.

Az egész teste élettelen volt, és nagyon sápadt. Szinte

megilyedtem a látványtól. Meg ahogy azok a gépek csipogtak

mellette... Nem kívánom senkinek, hogy így lássa a szerelmét.

Igen, a szerelmét, mert én még mindig szeretem. Egyre jobban

érzem, hogy hibáztam, és talán nem kellett volna úgy felkapni

a vizet... Meg kellett volna beszélnünk a dolgot. De hülye

voltam, és elrontottam. Lehet, hogy most miattam fekszik itt

az én rasztásom. Éppen a gondolataimban voltam elmerülve,

mikor egy ápolónő lépett be.

- Jó napot! - köszönt.

- Jó napot! - válaszoltam.

- Sok vendége van ma az úrnak... - mosolygott.

- Ma már volt bennt nála valaki? De hisz még csak 10 múlt...

- Már bent volt az édesanyja, és két hölgy. - válaszolta.

- Két lány? - meglepődtem.

- Igen. - nagyon pletykásnak tűnt, így kérdezés nélkül ki

is fejtette, mire gondol. - A barátnője járt bent, és egy

másik lány is...

- A barátnője? - a szó hallatára majdnem szívrohamot kaptam.

- Igen, egy barna hajú, szép hölgy.

- Ja, értem... - igazából egyáltalán nem értettem, de nem

akartam mondani semmit a nővérke előtt... Amilyen pletykafészek...

- Én megyek is tovább. Viszlát!

- Viszlát! - bár nem akartam viszont látni ezt a nőt.

Mi az, hogy a barátnője?!?! Tomnak tudtommal nincs barátnője,

és ha van is, az én vagyok, vagyis voltam. Nem mondom

ideges lettem, de próbáltam optimista maradni, és gondoltam

félrehallotta az ápolócsaj. De rá kellett jönnöm, hogy nem

tévedett. Ugyanis amikor pár perc múlva Tom cuccaihoz

nyúltam, mert az illatát akartam érezni, egy levelet találtam,

amire ez volt írva: "Für Inez". Kezdett gyanús lenni a

dolog, és amikor kibontottam a borítékot, és egy feliratot

láttam a benne lévő levélen, pontosan ezt; "Szeretlek", na

szóval ekkor minden világossá vált. Tom csak szórakozott

velem, és van egy másik csaja is. Sőt lehet, hogy nem is

csak egy... Megint naív voltam, pedig már majdnem megbocsátottam

neki. Istenem! Miért ennyire bonyolult ez az egész?! Azt

hiszem a legjobb most tényleg az lesz, ha újra kezdek mindent.

Remélem felvesznek abba az angliai gimibe, és akkor itt a

remek lehetőség új életet kezdeni. Itt minden pasi átvág,

amit már nagyon unok. De emiatt nem leszek lelkibeteg, meg

depressziós meg mit tudom én... Nem. Újult erővel fogok

elköltözni innen. Ez a sok-sok gondolat mind aközben szaladt

át a fejemben, miközben a levelet visszatettem az addigi

helyére, és az ajtó felé vettem az irányt. Még utoljára

visszanéztem Tomra, de eldöntöttem, hogy többet nem jövök

be hozzá a kórházba. Mikor hazaértem, Lina éppen akkor

jött ki Bill szobájából.

- Jó reggelt! - mondta álmosan.

- Reggelt? Már dél van.

- Dél? Úristen...

- Én már a kórházat is megjártam.

- Uhh tényleg... Bocsi! De, hogy-hogy bementél egyedül?

- Nem tudtam várni, de többet nem megyek be.

- De mi történt?

- Hosszú...

- Van időnk. - odahúzott a kanapéhoz, és leültünk. - Bill

még úgyis alszik...

- Áh semmi, de most már tutira elkölzötök. Ha nem vesznek

fel akkor is. Nem tudom, hogy hova, talán visszemegyek

Magyarországra...

- De mi történt? - nézett kerek szemeivel Lina.

- Tom végig átvágott. Tudom, hogy csak arra kellettem neki.

- Én nem úgy láttam. Ezt honnan veszed?

- Találtam egy levelet a cuccai közt a kórházban, amire rá

volt írva, hogy Ineznek, és az állt benne, hogy szeretlek.

Lina ledermedve figyelt. Nem tudott rá mit mondani. Igazából

most ő sem tudtam, hogy ez hogy történhetett.

- De... - habogta.

- Ráadásul - szakítottam félbe - az ápoló közölte velem,

hogy Tom barátnője ma már volt bennt.

- De hiszen Tomnak nincs is barátnője!

- Úgy látszik van.

Ekkor Bill lépett ki a szobából.

- Mi ez a komoly téma, amit hajnalban kell megbeszélni? -

jött felénk kómásan.

- Szivem, kicsit elaludtunk, ugyanis dél van.

- Már dél? - adott egy puszit Lina szájára - Akkor tényleg

jól elaludtunk.

- Na persze, akik este nem bírnak magukkal. - mondtam. xD

Mindketten elpirultak egy kicsit, és senki sem szólalt meg,

de Bill egy kis idő elteltével mégis megtörte a csendet:

- Szóval mi volt a téma?

Erre újra egy fokkal rosszabb kedvem lett.

- Tom. - mondta Lina.

Na erre már Bill is észbe kapott, eszébe jutott újra, hogy

Tom kórházban van, és az ő szája is lekonyult.

- Kiderült, hogy Tomnak van barátnője. - tette hozzá Lina.

- Mi?! Az én testvéremnek barátnője? Ez kizárt. - vágta rá

Bill.

- Pedig nagyon úgy tűnik. - mondtam, majd elmeséltem mindent,

amit Linának is.

- És most mit akarsz csinálni? Tényleg elmész Angliába?

- Ha felvesznek akkor odamegyek, ha meg nem akkor marad

Magyarország.

- Biztos vagy benne? - tette fel a kérdést Lina.

- Igen. Elvégre itt sem maradhatok örökre. - néztem szét a

lakáson.

- Dehogynem! - vágta rá Bill aranyosan.

- Köszi, de azért mégsem... - mosolyra húztam a szám.

Délután Bill és Lina bementek a kórházba Tomhoz, én pedig

felhívtam az otthoniakat, hogy suli után, vagyis június

közepe felé megyek haza. És elmondtam a tervemet is

Angliával kapcsolatban. Kicsit meglepődött anyu, de nem

ellenezte, mondjuk nem is egyezett bele, de úgyis meggyőzöm.

Hétfőtől kezdve Billnek szünet volt a suliban, de még nem

engedhette el magát teljesen, ugyanis a szóbelije, június

közepén lesz. És mivel a színművészetire akar menni, sok

mindent kell még átnéznie... Shila igyekezett elkerülni

Billt, és Inezt is. Jó formán nem is ment bulizni, meg

sehova, nehogy találkozzon valamelyikőjükkel, esetleg velem.

Ugyanis nem hagyta nyugodni a bűndat, hogy nem  mondja el

nekem az igazságot, és eléggé félt Inztől, és állítólagos

bandájától. SZóval míg Shila meghúzta magát, mi Billel és

Lina-val elég sokat voltunk együtt. Nagyon összebarátkoztam

Billel. Lina tök szerencsés, hogy ilyen pasija van.

Gyorsan vége lett a sulinak, és megérkeztek a kisvizsga

eredményei. Hál'Isten jól sikerült, így egész jó lett az

évvégim, és megkaptam az értesítőt, hogy felvettek a

London Central Grammar School-ba, ami egy erős sulinak

számít Londonban. Tom állapota nem javult, így nem kellett

vele beszélnem, és haza tudtam repülni Magyarországra anélkül,

hogy a kitalált meséit halgassam arról a levélről... Bár

nem kívánom neki, hogy maradjon kómában, hiszen látom, hogy

Billnek ez az egész milyen nehéz, na meg az anyukájuknak is.

De szerencsére Lina mindenben Bill mellett van. =)

Szóval hazamentem június 20-án Magyarországra, ahol a

családom már nagyon várt...