31.RÉSZ

- Bejöhetek? - kérdezte Lina az ajtómban állva.

- Gyere... - válaszoltam kedvtelenül.

- Tom nincs itt?

- Nincs, és remélem nem is látom többet.

- Mi? - ledöbbent Lina. - Összevesztetek?

- Az nem kifejezés...

- De mi történt?

Nem kapkodtam el a választ, mivel nem nagyon akartam erről

beszélni... Csend volt, de aztán csak megszólaltam:

- Megcsalt.

- Megcsalt? Tom?

- Igen.

- De... De, hogy történt?

Mindent elmeséltem Lina-nak. Azt is, hogy hogy derült ki,

meg, hogy mit beszéltünk Tommal.

- És most akkor mi lesz? - kérdezte Lina.

- Nem tudom, de az tuti, hogy soha többet nem szólok hozzá.

- De hát meg sem beszéltétek.

- Ezen nincs mit megbeszélni. Megígért valamit, amit nem

tartott be. Lehet, hogy elhamarkodottan mondta, sőt biztos,

de akkor meg minek mond olyanokat, amiket úgysem tud

betartani?!

- Lehet, hogy részeg volt nem?

- Nem volt az, utána együtt jöttünk haza. És a pia amúgy

sem mentené fel ez alól.

Megint egy kis csend következett. Nem akartam azzal jönni,

hogy miért teszi ezt velem mindenki, meg én már csak ilyen

szerencsétlen vagyok, bla-bla-bla... Elhatároztam, hogy:

- Elköltözök.

Lina-t nem érte válatlanul, mert amúgy is úgy volt, hogy

nyáron összeköltözünk egy kis lakásba.

- Oké, keresünk valami jó kis lakást, és odaköltözünk. - mondta.

- Nem... - mondtam halkan.

- Tessék?

- Én nem maradok a városban, sőt az országban sem. - mondtam

félve.

- Miii??? - kapta fel a fejét Lina.

- Tudod... - kezdtem bele - Amikor kiderült, hogy Mex átvert

akkor a suliba pont be lehetett adni ilyen pályázatot, hogy

külföldön akarsz tanulni.

- Igen tudom...

- És én írtam egyet, és beadtam.

- De hát én azt hittem...

- Igen tudom... Azért nem mondtam el, mert el is felejtettem,

és azt hittem végre jó lesz, minden egyenesbe jött, de nem

így lett.

- És itt fogsz hagyni? - szomorúan nézett Lina.

Nem tudtam mit mondhatnék... Igen, itt hagyom, de... De

máshogy nem bírom. Már annyi rossz történt velem itt.

- Figyelj, én nem bírom itt tovább.

- Megértem, de akkor sem kéne elmenned az országból, még a

városból se... Összeköltözünk, max. iskolát változtatsz,

és kész.

- Ez nem ilyen egyszerű... Nem... Itt minden emlékeztet a

régi dolgokra. Úgy érzem, hogy újra kell kezdenem. De amúgy

még az sem biztos, hogy elfogadják a pályázatomat...

- És melyik országba adtad be?

- Angliába, egy londoni gimibe.

- London?! Az messze van.

- Dehogy van. Itt van a tenger másik felén. Repülővel fél óra.

- Akkor is... Ha elmész, biztosan elfelejtesz majd.

- Hogy mondhatsz ilyet? Minden nap beszélnénk, meg mail-eznénk.

- Ja, az elején. Aztán új barátokat találsz, meg beilleszkedsz,

és...

- Jaj maradj már. Te mindig a legjobb barátnőm maradsz.

Megöleltük egymást.

- Amúgy meg velem jöhetnél.

- Áhh... Én nem tudok valami jól angolul, és itt él a

családom, meg most már itt van Bill is...

- Ja igaz...

- Amúgy a szüleid beleegyezése nem kell?

- De. De az évzáró után úgyis hazamegyek.

- Olyan hamar?

- Aha.. Már nagyon régen voltam otthon.

- De nyáron ugye még visszajössz?

- Nem tudom. De nem hiszem, mert nem tudnék hol lakni.

- Itt biztosan lakhatsz. Bill és Tom szívesen látnak.

- Bill lehet, de Tom... Meg aztán nem akarok találkozni vele.

- Ajj a francba. Utálom, hogy itt hagysz!

- Majd jövök sokszor látogatóba.

- De az nem kevés pénz, meg akkor sem tudsz hol aludni, csak

szállodában.

- Nem baj, megéri hogy találkozhassak veletek. - itt Billre

és Lina-ra gondoltam. - Ja, és kérlek amíg nem biztos, hogy

elmegyek, ne mond el senkinek, rendben?

- Oké...

Elmentem fürdeni, addig Lina átment Billhez.

- Na Tom még nem jön? Holnap nem tud majd felkelni.- Bill.

- Nincs Cassie-nél. - Lina.

- Mi? Akkor hol van?

- Hát mit tudom én...

- De nem mondta Cassie-nek, hogy hova megy?

- Nincsenek beszélő viszonyban. Összevesztek.

- Min? - lepődött meg Bill.

- Hát lehet, hogy nem nekem kéne elmondanom... De...

- Nyugodtan elmondhatod.

- Hát szóval... Tom megcsalta Cassie-t.

- Tudtam, hogy nem bírja ki. Istenem, csak egyszer vezérelné

az esze, és nem a farka...

- Úgy látszik Tom az Tom marad.

- Ja... És nagyon súlyos a helyzet?

- Cassie nem akarja többet látni Tomot, úgyhogy szerintem az.

- Az én hülye öcsém megint elcseszte, pedig végre összejöhetett

volna egy normális lánnyal, és akkor talán kikupálódik.

- Hát Cassie nem úgy néz ki, mint aki meg akar bocsájtani.

De amúgy Tom hol lehet?

- Nem tudom... lehet, hogy valami haverjánál van, de remélem

nem csinál semmi hülyeséget. Holnap ott kell lennie az

érettségin.

Felhívták Tomot, de ki volt kapcsolva. Bill kezdett aggódni

az ikre miatt, de Lina megnyugtatta. Majd Bill elaludt,

Lina pedig elment fürdeni. Aztán mi is elaludtunk. Lina

úgy döntött nem mondja el, hogy Tom még nincs itthon. Nem

akart bekavarni, meg az is lehet, hogy Tom nemsokára

hazajön.

Reggel, vagyis délelőtt 10 körül, mikor felkeltünk csak mi

voltunk otthon. Bill és Tom elmentem érettségizni. Vagyis