30. RÉSZ
30.RÉSZ
- Légysziii! - kérleltük Tomot, hogy játszon.
- Na jó... - kihozta a szobájából a gitárját.- Melyiket? -
nézett Tom Billre.
- Megint az In die Nacht-ot. - szóltam közbe.
- Oké. - mosolygott Bill. - akkor az legyen - fordult Tom
felé.
Tom elkezdte játszani, Bill pedig bekapcsolódott, és énekelni
kezdett. Lina még nem hallotta őket így együt játszani,
mondjuk külön-külön sem... De a lényeg, hogy nagyon-nagyon
lenyűgözték őt a fiúk. Amikor befejezték a számot, Lina
csak ennyit tudott mondani:
- Ez gyönyörű volt! - megölelte Billt.
Ott ölelkeztek, alig akarták elengedni egymást, én pedig
közben Tomra néztem.
- Még mindig nagyon ügyesek vagytok, sőt, egyre jobbak. -
mondtam.
- Köszi. - mondta Bill, mikor elengedték egymást Lina-val.
- Komolyan kicsim! Nagyon jó volt! Ezzel valahol fel kell
lépnetek. Tutira felfedeznek majd.
- Áhh. - legyintett Bill.
- De! És én leszek a manager! - húzta ki magát Lina.
- Khm-khm. - próbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- Ja, és Cassie lesz a segédem.
- Segéd? - húztam fel a szemöldököm Lina-ra nézve.
- Jól van, lehetsz a társam.
- Kösz, hogy megengeded. xD Amúgy is én fedeztem fel őket...
- Nehogy már összevesszetek. - mondta Bill.
- Nyugi, csak hülyéskedünk. - monduk egyszerre Lina-val.
- Akkor jó. - mosolygott Bill.
- De valami dobos is kéne, nem? Meg egy basszusgitáros is.
Hogy valami banda kinézete legyen.
- Elkéstél az ötlettel. - mondtam nevetve.
- Igen... - helyeselt Bill. - Nyáron összeállunk Georggal
és Gustavval, és majd meglátjuk, mi lesz.
- Ők játszanak hangszeren? - döbbent le Lina.
- Aha, Gustav dobol, Georg meg basszusgitározik.
- Nahát ez tök jó! - ujjongott Lina. - De játszatok még
valamit!! - Lina kérlelően nézett.
- Hát van még egy-két dal...
- Na, gyerünk. - türelmetlenkedett Lina.
- Legyen a Gegen meinen willen.
Elkezdték játszani, aztán sorba jött a többi: Durch den Monsun,
Unendlichkeit, Freunde Bleiben, Leb die Sekunde
- Na ennyi, nincs több. - zárta le Bill.
- Jó sok számotok van. - mondtam.
- Imádjuk a zenét, és még sok-sok számot akarunk. Ugye Tom?
- Mi? - felkapta a fejét - Ja igen...
- Mi van veled már megint? - kérdeztem.
- Semmi... - válaszolta halkan.
- Bill, egy kicsit nem megyünk be a szobádba? - terelt Lina.
- Oooh, mit akarsz te ott csinálni? - sunyiskodott Bill.
Csodálkoztam, hogy Tom most semmit nem fűz hozzá. Nem is
viccelődik meg semmi...
- Nyugi, csak a számítógépen szeretnék megnézni valamit. -
válaszolta Lina.
- Na majd meglátjuk, hogy csak azt akarod-e - ezzel bementek
a szobába.
- Nem megyünk be mi is? - néztem Tomra
- Hova? Lináék után? - mondta tök komolyan.
- Dehogy! - nevettem el magam. - Az én szobámra gondoltam...
- Ja, izé..
- Látom nagyon nem itt jársz. Izgulsz az érettségi miatt?
- Aha... - de igazából nem is ez bántotta.
- Nyugi, sikerülni fog. Tudom, hogy okos vagy, csak kicsit
elhanyagolod a tanulást.
Tom nem mondott semmit.
- Akkor sétálni nem megyünk el?
- Oké menjünk... - Tom letette maga mellé a gitárját, és
az ajtó felé indult.
Elsétáltunk egy közeli kávéházig, ahova aztán be is ültünk.
Amikor beértünk, leültünk egy asztalhoz, de Tom azonnal
elment a mosdóba. Mikor Tom elment, azonnal odaült mellém
egy lány.
- Szia, Shila vagyok - mutatkozott be gyorsan.
- Szia, Cassie. - tökre meglepődtem, hogy ki ez a csaj...
- Láttam, hogy Tommal jöttél...
- Ismered?
- Aha, évfolyamtársam.
- Ja értem. - kis csend lett, nem tudtam mit mondani, ugyanis
nem tudtam miért ült ide, majd megszólaltam:
- Nem izgulsz az érettségi miatt?
- Dehogynem... Mindjárt megyek is haza, még átnézni pár
tételt. Meg nem akarok zavarni...
- Nem zavarsz.
- Amúgy te... - is szünet. - te... Tom barátnője vagy?
- Hát - nem tudtam mit mondjak. - Nem igazán...
- Ja, hogy még kialakulóban van. - mosolygott Shila.
- Olyasmi. - mosolyogtam vissza.
Aranyos lánynak tűnt, szimpatikus volt.
- Te is voltál azon a bulin Georgnál?
- Aha, de nem sokra emlékszem. xD
- Ezt hogy érted?
- Hát eléggé sokat ittam, és csak arra emlékszem, hogy
odamentem, aztán beszélgettem pár emberrel, de közben nagyon
sokat ittam. Pedig ez nem egy ilyen piálós bulinak készült,
de aztán a végére csak az lett belőle. xP
- Komoly? xD
- Aha... És a legrosszabb, hogy... - itt megállt.
- Mi?
- Áhh semmi... Nem fontos.
- De, most már mond el.
- Tényleg nem fontos.
- Naaa, bennem megbízhatsz.
- Hát szóval... Lefeküdtem valakivel, és nem emlékszem
kivel. - mondta alig érthetően.
- Uh, az nem jó... - próbáltam együtt érezni.
- Most biztos egy ribancnak nézel, aki mindenkivel ágyba
bújik. - hajtotta le a fejét.
- Dehogyis! - nem tudom, hogy komolyan gondoltam-e, hiszen
nem is ismertem. - Nem ennyiből ítélem meg az embereket.
- De ari vagy... Amúgy nincs kedved valamikor dumcsizni?
Mert most tényleg nem akarok zavarni...
- De, van kedvem. Megadom a számom, aztán majd beszélünk,jó?
- Oké.
Telószámot cseréltünk, utána Shila elment, de Tom még pont
látta, amikor felállt mellőlem. Idegesen jött vissza hozzám.
- Jól láttam, hogy Shila-val beszéltél? - nézett ilyedten.
- Igen.
- És miért jött ide?
Gondoltam megviccelem, úgyhogy tök komoly fejjel ezt mondtam:
- Elmondta, hogy mi volt Georg buliján.
Erre Tom totál ledöbbent, én meg próbáltam visszatartani a
nevetést. Néma csend következett, gondoltam nem esett le
neki a poén.
- Megmagyarázom. - mondta.
Na ekkor meg én döbbentem le tökre. Most csak hülyül, vagy
komolyan mondja?!
- Mi? - néztem rá kérdőn.
- Gondolom most haragszol, de kérlek halgass meg.
- Tessék? - ekkor rájöttem, hogy tényleg lefeküdtek. - Ti
komolyan lefeküdtetek?
- Ezt most nem értem.
- Mindegy... Már rájöttem mi az igazság. - felálltam, és az
ajtó felé vettem az irányt.
- Váárj! - jött utánam. - Hallod?
De én csak futottam. Mondjum nem sokáig, mert Tom utolért.
- Állj már meg! Nem értelek, miért kérdeztek, hogy most
komolyan...?!
- Én csak hülyéskedtem, Shila nem is mondta, hogy együtt
voltatok.
- A francba... - dünnyögte Tom, és megállt egy pillanatra.
Én közben továbbmentem és egészen hazáig futottam. (Még jó,
hogy nem volt olyan messze a lakás.) Amikor beértem, bementem
a szobámba. Nem sokkal utána hallotam, hogy Tom is megjött.
Bejött a szobámba, de én nem szóltam semmit.
- Kicsim, tudom, hogy mindent elrontottam, de kérlek halgass
meg!
- Kérlek menj ki.- mondtam nyugodt hangon.
- Nem! Muszály meghallgatnod.
- Menj már. - mondtam, de még mindig nem kiabáltam.
- Akkor csak azt had mondjam el, hogy... - ránéztem, és ő
is rám. - Szeretlek!
- Biztos minden csajnak ezt mondod... De én nem veszem be.
- Nem, még senkinek sem mondtam, csak neked, mert...
- Nem érdekelsz! - szakítottam félbe, már-már kiabálva. -
Menj már ki!
Végre kiment. Az ajtóból még visszanézett, de én kerültem a
tekintetét.
Nem is tudtam mit gondoljak... Mérhetetlen csalódottságot
éreztem, és dühöt, de nem Tom iránt, vagyis nem csak iránta,
hanem a világ összes férfia miatt. Mind átvernek! Meg sem
érdemlik, hogy akármelyikükkel is összeálljak. Úgy éreztem,
utálok mindenkit, és mindent. Egyáltalán nem volt kedvem
senkivel sem beszélgetni, vagy beszélni, ezért a szobámban
maradtam. De mivel Lina ma ott aludt nálunk, és úgy volt,
hogy az én szobámban, így 7 körül kopogott az ajtómon...
|