26. RÉSZ

Tommal megint együtt aludtunk, de nem volt semmi olyan...

Inkább megbeszéltük Billel, hogy ők is eljönnek Lina-val a

moziba, és dél körül indulunk. Meg majd valahol kajálunk

bent a városban. Reggel, vagyis késő délelőtt keltem, de

Tom még aludt, úgyhogy kimentem a konyhába, mert szomjas

voltam. Bill már ott ült a nappaliban, és nézte a TV-t.

- Hát te? - szóltam oda neki.

- Oh szia. Észre se vettelek. - fordult hátra. - Amúgy Lina-t

várom. Azt mondta 11-re jön.

- Akkor biztosan mindjárt itt lesz, nem szokott késni.

- Hát remélem is. Mit iszol? - nézett a bögrémre.

- Kakaót. - ültem oda mellé.

- Van itthon kakaó? - döbbent le. - Én is kéreeeek.

- A hűtőben van még, de csak kevés.

- Nem baj, jobb mint a semmi. - kiment a konyhába, kiöntötte

magának azt a fél pohárnyi kakaót, és visszaült mellém. -

Tom? - kérdezte.

- Szerinted... Még alszik.

- Már nem. - jött egy hang mögülünk.

- Ilyet is ritkán látni, hogy te "szabadnapon" magadtól

felkelsz délután 2 előtt... - gúnyolódott Bill.

- Haha... - leült mellénk Tom. - Hiányolztál. - ölelt át. -

Nélküled nem tudok aludni.

- Ne hazudj! Ez csak véletlen, hogy felkeltél. - mondtam.

- Nem iiis! Komolyan hiányoltalak. - adott egy puszit a

számra. - Nem volt kit átölelnem.

- Azt hiszem, én inkább a szobámban várom meg Lina-t...-Bill.

- Bill, igazán itt maradhatsz. Tom, te meg hagyd abba,

elüldözöd szegényt.

- Hagy' menjen... - mondta Tom, és megcsókolt volna, ha nem

fordítom el a fejemet.

- Tom! Ne legyél már ilyen! - szóltam rá.

Elszomorodott, és elengedett.

**csengettek***

- Ez biztosan Lina! - kiáltott fel Bill, és rohant az ajtó

felé.

- Biztosan. - mondta Tom unottan.

- Jaj kicsim, most haragszol? - néztem rá.

Nem válaszolt, csak nézett maga elé. Majd mégis megszólalt:

- Én itt bizonygatom, hogy mennyire szeretlek, és hogy

mindig veled akarok lenni, te meg csak úgy leordítasz...

- Bocsi cica. - megcsókoltam.

- Üdv szerelmesek! - kiáltott oda hozzánk Lina.

- Szia! - köszöntünk egyszerre Tommal.

Majd leültek ők is a kanapéra, és megbeszéltük, hogy fél

óra múlva indulunk, és eszünk valamit, aztán meg elnézünk

a moziba.

- Cassie, most nézem, te kakaót iszol? - néz az asztalon

lévő bögrére Tom.

- Már 10 perce megittam. - fordultam oda hozzá.

- Akkor hozok magamnak. - indult a konyha felé.

- Azt nehezen... - szólt neki Bill.

Tom kérdőn nézett rá:

- Tessék? - kérdezte.

- Már nincs. Cassie-vel megittuk.

- Niiincs? - ült vissza Tom csalódottan, mint egy kisfiú.

- Figyelj cica, menjünk öltözni, és utána elmegyünk a

McDonald's-ba, és kapsz tőlem egy forrócsokit. - ajánlottam

fel.

- De nekem kakaó kell. És most. - durcizott.

- Eddig még nem kellett ennyire. És, ha nem látod, hogy

kakaót iszok, akkor te sem akarsz azt inni.

- De megláttam, és azt akarok inni.

- Hát akkor így jártál. Nincs kakaó, és kész. - elindultam a

szobámba.

Közben Lina és Bill néztek minket, különösen Tomot, ahogy

eljátsza, hogy egy 5 éves szintjén van.

Én bementem a szobámba, és felöltöztem, majd átmentem a

fürdőbe, és gyorsan megcsináltam a hajam, meg kicsit

kisminkeltem magam, majd kimentem a nappaliba.

- Készen vagyok. - mondtam.

- Na végre, akkor menjünk. - Lina.

- Oké.

Elindultunk, és Tom már megbékélt amiért nem kapott kakaót. xD

Gyalog mentünk a plázába, mert nem volt messze. Először

elmentünk enni, aztán pedig beültünk egy filmre a moziba.

Ilyen sorrendben ültünk: Bill,Lina,Én,Tom. Amikor beértünk,

már mentek az előzetesek, és a székeink természetesen középen

voltak, így mindenkinek fel kellett állnia, hogy bejuthassunk.

Mikor leültünk:

- Szóval milyen filmet is nézünk? - kérdezte Lina mindanyiunkra

nézve.

- Horror. - vágta rá Bill.

- Horror? Nekem valaki azt mondta, hogy vígjáték. - néztem

Tomra.

- Öhh hát az úgy volt... - próbálta kimagyarázni magát Tom.

- Öcsi lebuktál. - kiáltotta át neki Bill.

- Kuss! - mondta testvérének.

- Én is ezt mondom! - szólt a Tom előtt ülő csávó.

- Tessék? - nézett rá Tom.

- Nem hallok semmit, fogjátok már be. - és visszafordult.

- Mi a fene? Verekedni akarsz haver? - Tom agresszívan.

De a csávó már nem figyelt.

- Tom, hagyd! - fogtam meg a kezét.

- De...

- Pssszt! - tettem a kezem a szája elé. - Kérlek. - és

megcsókoltam.

Aztán a filmből nem sokat láttunk, mert Tommal szinte végig

csókolóztunk, vagy ha nem akkor is egymás kezét fogtuk, vagy

egymást néztük.

- Ezek jól elvannak. - állapította meg Bill.

- Ja... De örülök, hogy Cassie újra vidám, és boldog. - súgta

oda Lina Billnek.

Aztán amikor kiértünk a moziból:

- Akkor ki jön a ma esti partira? - tette fel a kérdést Tom.

Senki nem szólalt meg.

- Naaa, gyerekek ne csináljátok ezt! Ott lesz az egész

végzős osztály.

- Tom, nekünk holnap vizsga. - néztem rá.

- És?

- És aludni szeretnék, vagy legalábbis pihenni.

- Jól van... - magához húzott.

- És te Bill? Jössz?

- Nem...

- Ja bocs, stréberek nem lesznek, úgyhogy nem is találnál

magadnak jó társaságot.

- Bazdmeg. - hangzott az egyszerű válasz.

- Cassie-t? - Tom.

- Tom Kaulitz! - szóltam rá.

- Jó. Tudom...

- Én most azt hiszem hazamegyek, ki szeretném magam pihenni

holnapra. - mondta Lina.

- Hazakísérlek. - Bill.

- Oké. - mosolyogva egyezett bele a lány.

- Akkor sziasztok! - mondták egyszerre Billel.

- Hello! - mi Tommal.

Hazamentünk, 4 óra körül lehetett.

- Meddig tart a buli? - kérdeztem Tomtól.

- Nem tudom... Most nem hiszem, hogy hosszú lenne, olyan

éjfél körül már itthon leszek. - válaszolta.

- Akkor nem várlak meg.

- Oké, és Billnél aludjak? Nem akarlak felkelteni.

- Ha nem gond... Holnap úgyis korán kell mennem.

- Rendben.

- És mikor mész?

- Fél 6-kor kezdődik.

- Ilyen korán?

- Aha... Ez most nem olyan nagyon partyzós buli lesz. Csak

4.-esek lesznek, ja meg a barátok,barátnők, és dumálgatunk,

meg ilyenek.

- Oh értem. És hol is lesz, Georgnál?

- Aha.

Tom negyed 6-kor elindult. Én pedig nem akartam már tanulni

holnapra, hiszen akkor tutira mindent elfelejtek. xS

Gondoltam egyet, és Tom után mentem. Már 7 óra volt mikor ez

eszembejutott. Lehet, hogy nem látnak majd szívesen, de

azért reménykedek. Szerencsére emlékszem, hogy hol lakik

Georg, úgyhogy megyek, és meglepem Tomot.