- Huh…már majd nem 2hete vagyok a srácokkal! És Kate is olyan jóh, hogy velünk van! – gondolkoztam, miközben a Kaulitz lakás felé ballagtam. Mikor oda értem felcsöngettem, Kate nyitott ajtót és köszönés képpen nyakamba ugrott.
- Nah…góóó városnézés.
- Szupi! Srácok, mikor végeztek? – kérdeztem
- Max másfél óra…2 körül…-világosított fel Bill
- Akk értetek megyünk! -mondtam
- Sztem inkább találkozzunk a főtéren! – szólt közbe ikertestvére
- Oka!
- Úgy se tudnátok hova kell jönni.
- azt a bunkó mindenedet Kaulitz! –oltottam le
- Melyik? – röhögtek fel mindketten
- Az az orszlány! – mutattam a megnevezettre

- Értem…- Tom
- Neked viszont, megengedem a Billt is!

- Köszönöm szépen!
-Szívesen! – erre én kinyújtottam rá a nyelvem ő meg elkezdett a lakáson keresztül üldözni… majd Kate és Tom is csatlakozott, szóval utánam futott az egész bagázs, de egy ügyes malőverrel kitértem az útjukból kirohantam az ajtón, és becsaptam magam mögött. Ők kinyitották, de már annyira röhögtek, hogy alig bírtak állni XD szóval a kergetésem abba maradt. Rájuk néztem és engem is elkapott a röhögőgörcs, szóval a végére már egymáson röhögtünk, hogy a másik röhög, és nem bírja abbahagyni (nah ezt jóh megaszontam)

De utána már menünk kellett, mert a fiúknak is készülődni kell ugye?! Meg nekünk is van programunk, mondjuk az nem kötött…így hát, elmentünk, pár parkba, a külvárosba és a város szívébe is, azaz a főtérre ahol a fiúkkal találkánk volt. Ott benéztünk egy plázába, mert meggyőzött Katey és vettünk pár cuccot.
- A fiúk mikorra lesznek itt? –kérdeztem
- Asszem, 10perc és végeznek.
- Wow, honnan tudod ilyen pontosan?
- Hááát…még te elmentél a placban (plázában, de mi így szoktuk hívni) wc-re addig Tom hívott és megmondta a pontos időt, hogy mikorra hagyják őket békén.
- Értem… nem ülünk le?
- Oka

Lecsüccsentünk egy padra, és ott dumáltunk tovább
- Várod már újra Amerikát?
- Őszintén? –kérdeztem
- Igen!
- Nem! – tömör válasz részemről – De miért jön mindenki Amerikával XD Ekkora nagy szó, hogy egy ott élek?
- Én csak kérdeztem.
- Wáááááá! Egy fekete oroszlán száguld felénk, egy kb 10éve nem mosdott csinpánzzal, egy antiloppal meg egy gorillával. Mama, itt az isten állatkertje!!! – mondtam kétségbeesést színlelve. Persze úgy csináltam, hogy a jelzőket a srácok is hallják.
- Jenny, ezt gondold még 1x át, mert a gorilla kicsit erős megfogalmazás az unokatesóddal szemben. – elmélkedett Georg

- Drágám, ő az antilop volt!
- Csimpánz? –Tom hitetlenkedve
- Nagyra nőtt csimpánz pimaszkodtam.
- Na megállj! Ezért levonok a fagyi adagodbóól! -Tom
- Apuciiii! Megtudom, venni azt magam ish!

- Majd meglátjuk! –Tom
- Okéééé! Irány a fagyizó! –Kate
- Benne vagyok !

*Fagyizónál *

- Hümm… egy sárgadinnyét, egy málnát és egy ööö…kókuszt kérnék! Köszönöm! –mondtam, és gyorsan leraktam a pultra a lóvét
- Oké, kiscsaj, ezt most megúsztad, de otthon a majomért elkalapállak! –fenyegetőzött Tom –Mit kérsz baby?

- Citromot, erdeigyümit és csokiskekszet – adta a válszt Kate – köszi!
- Bill!! Te mit kérsz?
- Tessék? Nem figyeltem. – Bill feleszmélt a bambulásából
- Mond, te itt jársz? Azt kérdeztem milyen fagyit kérsz!
- Persze, csak elgondolkodtam…ööö…assszem, egy sárgadinnyét és egy málnát.
- Még valamit?
- Nem kössz…- és újra elbambult
- Meg ne kérdezd! Csokit, karamellt és vaníliát! -Gustav
- Én meg egy D-s melltartójú fokhagyma popsis cica babát! –Georg
- Azt majd kerítünk…fagyit esetleg?

- Marcipán, mála, pisztácia.
- Hát ezek aztán mennek egymáshoz ikszdé.
- Ja, de finomak
- Biztos.
- Ön mit kérne? – eladó nő Tomtól
- Ragasztót a csaj szájára! –mutatott rám. Jenny válasza meg egy sípcsontot rugás
- Ez fájt!
- Ez van! Ne kezdj ki Jennifer Scholz-cal! – eleszegettük a fagyinkat, majd mindenki ment a saját útjára. Én, Georg és Kate a haza, Bill Tom a Kaulitz lakásra, csak most Gustav is velük ment, mert el kell náluk vmit intéznie. Otthon én felmentem msn-re (fura mi?) és meglepő módon Katet ish fent találtam.
   
*Kaulitz rezidencia *
- Am, én már teljesen elvesztettem a fonalat a Kate és Jenny élete körül.
- Miér? - kérdezte Gustav
- Me má azt se tudom, hogy ki hol született meg hol él meg stb… Mert a Jenny inkább angolos név a vezetékneve meg németes. Kate, meg mit keresett kint, meg hogy került ide?
- Ez pedig egyszerű!
- Igazság szetint, néhol nekem is vannak homályfoltok – Tom
- Ok akkor elmagyarázom, mielőtt teljesen belekavarodtak.

- Meg milyen banda?!
- Nyugi, azt is mondani fogom.
- Okok
- Szóval. Anyum, Alexandra és Jenny apukája, Gregor testvérek.
- Eddig értjük.
- És Gregor elvette April-t [Épril] aki Amerikai születésű.
- De Jenny bátyjának a nevét meg franciásan ejtik!
- Bill! Mondom, higgadj le!
- Nah, ott tartottam, hogy Gregék összeházasodtak, és megszületett Michael, akit azért mondunk „Micselnek” a „Májköl” helyett, mert Apprilnek a francia változata tetszett. Mikor Michael olyan 3év körül volt, akkor jött egy hugicája, az én imádott unokahúgom, Jenny. Apprilnek viszont már hiányzott a családja, ezért, Greg feláldozta a sajátját, és amikor a gyerekek 9 illetve 6évesek voltak kiköltöztek Amerikába. Ott összeismerkedett Kate-tel. Azóta legjobb barátnők, egy általánosba jártak, Kate, viszont ide Németországba jelentkezett gimnáziumba. És felvették. És a banda, az ahol a lányok táncolnak/táncoltak. Így most már tiszta?
- Igen, de volt még valami Michaellel ish nem.
- Ja, de csak annyi, hogy összeveszett, Jennivel azóta nem beszélnek, pedig szinte minta tesók voltak. Imádták egymást. És minden rosszaságot együtt csináltak.
- Okok így már minde tiszta sor.
- Nekem is.
- Most pedig adjátok végre ide azokat a nyavajás papírokat!
- Ööö..csak még 1dolgot. – közben elkezdte keresni az íratokta amik Gustavnak kellettek – Kate szülei is itt élnek?
- Nem. Csak a nagymamája.
- Itt is van! – adott át egy fehér kartont – köszönjük a felvilágosítást!   
- Nincs mit! De most hogy belegondolok, tényleg nem olyan egyszerű ezt kibogozni!
- Nekünk mondod! – nevettek
- Okok, nah húzok, mert még el kell ezt intéznem.
- Csá!
- Császtok!