12. rész – „Haza” jöttünk.
Vége a kiruccanásnak :'( :D
- Hát ti hol jártatok? És hogy bírtatok felkelni? –kérdezte a kómás Gustav
- Hát, azaz igazság, hogy mi nem is aludtunk
- Az is egy jóh módszer az időben felkelésre –szólt bele Georg
- Hogy-hogy nem aludtatok?
- Én nem bírtam, ezért olyan 3körül felkeltem és kimentem, és Bill is fent volt ő se tudott aludni, szóval ott beszélgettünk.
- Hol?
- Kint a kertben. –Bill
- Aha… nah, Jenny, menj és pakolj, mert nem leszel kész.
- Okés. – bevonultam a szobámba egy 15perc volt mire mindent, azaz csak azt amit kipakoltam vissza rakam a bőröndbe, majd szóltam Katenek, hogy jöjjön be, mert egy kicsit beszélni akarok vele. Magunkra zártuk az ajtót és elkezdtem faggatni.
- Mit csináltál te az éjjel? –meredtem rá.
- Aludtam.
- Alvás előtt?
- Fürödtem.
- Fürdés után alvás előtt?
- ööö….
- Igen?! - mosolyogtam rá
- mire gondolsz?
- hááát…elég piszkos tud lenni a fantáziám!
- Az úgy volt, hogy…
– Miért nem mondtad eddig?
- Mert még nem volt rá igazán alaklmam, hogy négyszemközt beszéljünk.
- És mióta?
- Hogy mióta..?
- igen. - szakítottam félbe
- Úgy az első kettsben töltött időnk óta. – hát jah…mi félszavakból is megértjük egymást
- Ehh..és te addig tartottad a szád?!
- Valahogy úgy – pirult el.
- Na menj már a jóságos Tom*****ba!
- Oké – vigyorgott
- Nehh, vedd má szó szerint, te perverz titkolózós pitsa!
- Menjé má!
- És még élmény beszámolót se tart – dörmögtem hangosan
- Hát ha tudni akarod akk csak egy rövidke mondattal tudom jellemezni.
- Nah szép…
- A viláááág legeslegjobb pasija, Tom!!
- Istenem de lökött vagy – mosolyogtam - nah, de ha már szóra nem lehet bírni inkább, menj, mert neked is készülni kell..
- Jójó, de eskü 1x elmesélem részletesen.
- Ajánlom is! Am véletlen elkotyogtam, Billnek, hogy cigizel…
- Nem baj Tom úgy is tudja…
- Okés, akk megnyugodtam…- és kiment. Fél 7kor már a repülőn ültünk, és én Gusta mellé kerültem, elég fáradt voltam szóvval a fél utat végig aludtam a másik felében meg zenét hallgattam, a többiek is így voltak vele…Bill jó sokat aludt…Georg inkább tv-zett, Tom és Kate meg dumálgattak. Gustav meg olvasott. Vasárnap reggel 8ra már a reptéren voltunk. Kijöttek elénk a biztonsági őrök.
- Ne is haragudjatok, de engem nagyon zavar, hogy testőrökkel kell mászkálnunk! – mondtam a kocsiban.
- Nektek nem lényeg a még nem tudják, meg hogy kim vagy. –mondta Gustav
- Előbb Billéket tegyük ki vagy hozzátok menjünk –kérdezte a sofőr
- Bill? Felugrotok?
- Hát, nem tom…én marhára fáradt vagyok. Holnap mit kérdeznek az intejúban?
- Ööö…asszem a cd-ről. Meg mik a terveink. Stb…legutóbbi díjjunk.
- Aha..értem. És mikor kezdődik?
- Fél egy körül
- Oka.
- Utána meg lesz egy röpke fotósorozat
- Akkor Billéket kitegyük? –sofőr
- Igen!
15perc múlva már Magdeburgban voltunk Billék luxus lakása ajtajában és búcsúzkodtunk, majd beszálltunk a kocsiba és minket is haza vittek. Otthon keresztanyuék a nyakunkba ugrottak.
- Sziaszoook! –jött keresztanyu, majd keresztapu is.
- Sziasztok!!! – köszöntünk
- Milyen volt? Tetszett a Maldív szigetek? – kérdezték
- Igen csodás volt!! Imádom azt a helyet, valami gyönyörű, és van a helynek egyfajta pihentető hangulata is. – és csak dőlt belőlem a szó…
- És mi rosszaságokat műveltetek?
- Semmit! –én álszenten
- Persze! Mert a fiúk kibírták normálisan is mi? – Alexandra
- Hááát….
- Elhiheted, hogy már ismerem őket ennyire. – mosolygott még mindig – de ugye téged semmi rosszba nem lehet belevinni?
- Hát…azt nem mondanám, hogy semmibe, de azért tudom hol a határ – mosolyogtam azzal az édes bájvigyorommal (egóista barom XD) Gustav meg csak egy vicces szemforgatást csinált, amit a szülei nem látak, de én tudom mit jelentett…
- Felhívom Kate-t, hogy hnap mit csináljunk, még ti interjún lesztek, utána meg msn-ezek egy kicsit, ha nem gond és megyek fürdeni majd aludni.
- Tökéletes program. - válaszolták
- Köszönöm :P
Felmentem és felhívtam Katyt:
- Halihóóó! – üvöltöttem a telómba
- De hangos valaki! –Kate
- Még mindig Toméknál vagy? –én
- Igen! És valszeg haza se megyek!
- Ki gondolta volna...
- Hnap mit csinálunk még a többiek interjún?
- Vásárolgatás? –Kate
- Áhh az má volt! -én
- De akk én nem voltam ott!
- Én inkább arra gondoltam, hogy megmutatod nekem a várost, tudod, én csak ritkán vagyok itt!
- Am hogy-hogy nem mondtad el nekik, hogy Amerikában élsz?
- És te hogy-hogy nem mondtad el nekik, hogy te meg csak diákként vagy itt? És amúgy Amerikában élsz egy utcával lejjebb tőlünk? –mondtam szomorúan és egyben duzzogósan. –Kate, tudod, te hogy mennyire hiányzol? Több ezer kilóméterre lakunk egymástól! És nélküled olyan fura a tánc is, nincs ott az a laza Katys ritmus!
- De te táncolsz a legjobban!
- Ez nem igaz! Mert te! Neked van az az igazi hip-hop stílusod!
- De most itt vagy! És csak pár kilométer választ el minket!
- De ez csak 1hónap! Évente 1x!
A sírás fojtogatta a hangom, de mindenki tudja, hogy én nem az vagyok, aki egykönnyen elbőgi magát, eddig még csak a szűk családi köröm és Kate látott sírni. De ő már nem egyszer. Mindig neki panaszoltam el, ha problémám van. Végül is csak rá tudok igazán támaszkodni. A szüleim mit is foglalkoznak velem? Semmit…az se érdekelné őket, ha leugranék egy hídról, mindig csak a munkájuk van a szemük előtt, szerintem már egymással se beszélnek, csak a számla meg hasonló dolgok miatt. Kate maradt az egyetlen, akinek igazán meg tudok nyílni ezért is viselt meg, hogy kint van Németországban.
- Nah..akk holnap városnézés. Most megyek, mert Tom kijött a fürdőből és dvd-zni fogunk…
- Okés ceja! Akk 12kor nálatok leszek
- Oka
- Pux
- Pussz! –Kate
- Még csak dél van –gondoltam magamban. – Asszem felmegyek msnre…
Rástartoltam a gépre és estig ott csücsültem előtte (szokás szerint) Aztán lefürcsiztem és elmentem alukálni.
|