- Jaj! Ez így olyan szar! –jöttem ki reggel a szobámból – még alig élvetztük ki a sziget csodáit, de holnap már utazunk vissza!
- Igen! Rádaás nekünk meg újra jön a hajtás, meg a rajongók! –helyeselt Bill
- És nemsokára megint haza kell mennem, Amerikába!
- De addig még van 3hetünk! -Gustav
- Tudom, de ez az 1hét is pillanatok alatt elrepült!
- Jaj! Én nem akarlak megint itt hagyni titeket! –borultam Kate és Gustav nyakába
- Hova mész? –kérdezte döbbenten Bill
- Hát 1ónap után haza…
- De te nem Németországban lax?
- Nem…
- De én azt hittem…
- Én egy szóval sem mondtam, hogy ott lakok! Michael a bátyám lakik Németországban, de nem azon a részen ahol Gustav is…
- Aha…értem. - bár az arckifejezése még mindig döbent volt.

A nap gyorsan eltelt…egész nap a vízben voltunl vagy jeckizztünk és néha kiültünk a partra dumcsizni vagy elmentünk a bárba koktélért és nem ittunk sokat! xD télleg nem! Este viszont kitaláltam azt, hogy menjünk el sétálni…Kate és Tom nem jött, így hát 4esben indultunk neki az útnak.
- Jó sötétvan…-jelentettem ki
- Csak nem félsz? –Bill
- De hogy is! Ezt nem mondtam!
- Nyugi cica, ha félnél hozzám bújhatsz! – mondta Georg, mire Gustav és én hihetetlen gyorsasággal megfordultunk és varkasszemet néztünk Georggal.
- Öcsi! Ha egy újjal is hozzá mersz érni az unokahugomhoz! Arra mérget vehetsz, hogy kicsinállak! (szokásos duma ;)) 
- Ne aggódj, mert én is segítek neki! –szórtam villámokat a szememmel
- Oké, oké! Ez csak egy 5let volt! – emelete fel védekezés képpen a kezeit Georg
- Ajánlom is! – mosolyogtam rá
- Ezt akkor megbeszéltük!

Továbbmentünk…majd leültünk a partra a homokba és úgy bámultuk a gyönyörű hullámokat…
- Nem tudom elégszer megköszönni, hogy elhoztatok! –mondtam
- Sztem ennyiszer bőven elég volt! –mondta Gustav mire, én csak mosolyogtam
- Jaja! Ha még egyszer meg mered köszönni, akkor annak súlyos következményei lesznek! -Bill
- Igen? És mik?
- Háát…például ez…- Bill nekem támadt és elkezdett csikizni, majd a többiek is beszáltak…én már a földön fetrengtem, mert ugye nem bírom mikor csikiznek…
- Már fáj… a… hasam… annyit… röhögtem! Abba…abba…hagyatjátok! –próbáltam magamból kipréselni.
- Nem voltál elég érthető – szenyózott Bill – nem hallottunk a varázs szót!
- K*pd be! Ez jóh lesz?
- Nem erre gondoltam!
- Akk…sz*pjá nyulat keresztbe!
- Nem is erre! Próbálkozz valamik K betűssel!
- Kuss?!  -röhögtem még mindig
- Nem…KÉ az 1. 2betű
- Kééééépes vagy még ennyit dumálni? –vörös fejjel
- Segítsek méég? –Bill
- Köcce nem kell…asszem rájöttem!

Visszamentünk, ott már Tomék alvó cuccban a kanapén smároltak, szóval Bill rájuk szólt, hogy tűzzenek be a szobájukba, és ott folytassák, mert ő aludni készülne…Há’ nem kellett nekik kétszer mondani, beviharzottak a saját körletükbe XD És ott, folytatták. Én is lefürcsiztem és elmentem aludni, mivel hnap 6.kor indulunk és egyenlőre fogalmam sem volt, hogy kelek fel, hogy addigra el is készüljek. Olyan 12körül már mindenki lefeküdt, én is próbáltam aludni, de csak olyan félórákadt tudtam, egyszer egy ilyen újra felébredésemnél ránéztem a mobilomra, és láttam, hogy 3óra körül van, megint megpróbáltam visszaaludni, de most kintről motoszkálást is hallottam, meg nem is ment, szóval úgy döntöttem, kimegyek egy kicsit a bungalow udvarára, kiszellőztetem a fejem, hátha utána el tudok aludni. Kiértem, a "kertbe", de ott az ütő is megállt bennem, annyira megijedtem, bár nem volt mitől, mert csak Bill ült a hintaágyon és cigizett, de akkor is váratlanul ért, hogy találok kint valakit.
- Úristen! – sikkantottam fel, és a szivemre szorítottam a kezem.
- Tessék? – Bill
- Jááhj…tipikus Kaulitz vér…
- Te az honnan tudod?
- Bátyád…
- Jah…am ilyen ilyesztő vagyok?
- Nem, de váratlan meglepetés biztos, nem is tudtam, hogy kint vagy…
- Nem tudtam aludni.
- Én se…- és leültem mellé - Cigizel?
- Jah…
- nem is tudtam…adsz?
- Mit?
- Slukkot…
- Meg vagy huzatva?
- nem.
- Ha Gustav rájön, hogy cigiztél, kinyír, már így is ellenzi, hogy mi bagózunk
- Nyugii! 1.: Gustav alszik 2.: Nem jön rá 3.: Ki miondta, hogy rászokok?
- oké, de ha megtudja, gondoskodom, róla, hogy előbb te legyél kinyírva –mosolyog
- megegyeztünk…-odanyújtotta a cigiét, én beleszívtam, és visszaadtam neki.
- először próbálod? Csak mert kijött az orrodon, meg nem is köhögsz…
- Nem…bnőm cigizik…
- Kate?
- Jah…
- Kate, tényleg cigizik?
- Igen…miért te hány évesen szoktál rá?
- 16.
- Nah, hát ő most 15.
- 1 év van köztetek?
-  Nem. Csak olyan 8-9 hónap... Ő nem rég töltötte be a 15-öt.
- Aham….
- Semmit nem aludtam, de nem is vagyok fáradt…- én
- Majd alszol a repülőn.
- Sztem is az lesz….és te nem vagy fáradt?
- Kiverted az álmosságot a szememből…
- És te sem aludtál idáig?
- Hát…Toméktól kicsit nehéz volt elaludni, utána meg felkeltem wc-zni és kijöttem…
- Jáj, hozzám nem hallatszódott át…
- Hát, pedig azok amit műveltek nem volt semmi...
- Honnan tudod? – röhögés
- elég volt azt hallani is xD -Bill
- ikszdé
- Fura, hogy ilyen fiatal vagy!
- Nah kössz de a kis pisis jelző is bőven megtette volna –duzzogtam
- Nem úgy gondoltam, nem sértésből!
- Tudom – nevettem el magam.
- Csak már rég voltam 14.
- Khm…14 és fél! 5-től fölfele kerekítünk!
- Igen, 14 és fél…
- Fázok! –jelentetem ki. igen, hajnali 4, én meg bugyiba és pólóba ülök, a sötétbe egy hintaágyon az unokatesóm bandájának énekesével ikszdé – gondolkoztam.
- Ha gondolod, én odaadom a pulcsim.
- Ohh…köszi. – fogadtam el. – nézd, mindjárt világosodik!
- Tényleg, mi meg nem is aludtunk. 

Meg feléfordultam és hírtelen találkozott a pillantsunk, úgy mint a repülőn. Csak néztük egymást másodpercekig, majd Bill araca elkezdett közelíteni az enyémhez, és az enyém is az övéhez, majd összeértek az ajkaink és egy lágy csók következett belőle…
- Öhh…bocsy, asszem elfogtak a hormonok. – nézett rám Bill
- Igen, én is ugyanezt akartam mondani…csak persze az én személyembe…- és az a vicc, hogy tényleg ez történt…csak egyszerűen meg akartam csókolni…
- hát, akk szerintem el is felejthetjük!
- megint ugyan ezt akartam mondani –nevettem ismét.
- hát, mi ma nagyon egymásra vagyunk hangolva.
- jah, de lehet, hogy csak a cigi teszi…- poénkodtam
- hát, akk rádnézve tényleg káros!
- nagyon úgy néz ki.
Bill szemében mintha egy aprócska kis fény csillant volna meg…biztos a hold miatt
- Szerintem menjünk be mielött eldurvul a helyzet, és még hülyébb leszek!
- Egyetértek – nevetett ő is, így hát felálltunk, és nevedgélve mentünk be a házba, fél 5 volt, ezért a többiek már viszont keltek