7. rész – Indulás a központba

Úgy terveztem, tekintve, hogy nyaralunk, kipihenem magam és a nap tüzes sugarai majd olyan dél körül felébresztenek, ám ezt a tervemet Tom és Kate hangos kiáltozásai igencsak keresztülhúzták. Kíméletlenül csörtettek be a hálónkba, ahol én a párnámat a fejemre húzva próbáltam védekezni a zaj elől.

-         ÉBRESZTŐ, álomszuszék!

-         Ahj…komolyan nem értem miért nem hagyjátok hogy egyszer is addig aludjak amíg én akarok. Olyanok vagytok mit valami rossz ébresztő óra!

-         Kénytelenek vagyunk mi azok lenni, ugyanis belőled hiányzik minden nemű időérzékelés.

-         Jól van már, inkább hagyjatok… felöltöznék.

A páros után nem sokkal én is kitámolyogtam a szobámból, és az a látvány fogadott, hogy Bill ugyanolyan zavartalanul aludhatott, ahogy eddig, míg engem kivertek az ágyból.

-         Bill miért aludhat még mindig?! – kiáltottam rá Tomra.

-         Hát Bill csak eddig tudott aludni. – nyöszörögte fél álomban a srác.

-         Ennek nagyon egyszerű a magyarázata kishölgy. Drága öcsémet még azzal sem tudtam kirobbantani, hogy mellette ugráltam, de látom neked egy sikítással is sikerül.

-         Nem mintha ti nem sikítoztatok volna nálam…

-         Jenny, te még a mikrofonom erősítőjét is lekörözöd a kiabálásoddal.

-         Nem kiabálnék, ha nem húznátok fel minden reggel. – olyan szinten sikerül kiakasztaniuk, hogy hátat fordítottam és becsaptam az ajtót magam mögött, majd dacból visszafeküdtem a pihe-puha ágyikómba. A csend maga köré ölelt így tisztán hallottam hogy kint Kate éppen arról osztja az észt, hogy velem mennyire nem kéne újat húzni reggel. A kibeszélés hatására még dühösebb lettem, összeszedtem a fürdőruhám darabjait, amelyet az ablakba akasztottam ki, hogy megszáradjanak, majd elindultam a fürdőszoba felé hogy egy jó hideg zuhannyal lehűtsem magam. Csakhogy a kilincs lenyomása után Bill meztelen felső és törölközőbe csomagolt alsó teste fogadott. Másodpercekre mind a ketten lefagytunk a meglepetéstől, de annyira, hogy Bill még a fogkefét is kiejtette a kezéből.

-         Őőő akarsz csatlakozni? – törte meg a csendet a srác. Ezzel a mondattal ugyanakkor még jobban meglepett, mint váratlan megjelenésével.

-         Mi van? Kösz de kihagynám.

-         Én izé..én a fogmosásra gondoltam.

-         Figyu, majd öt perc múlva, ha végeztél, visszajövök.

-         Persze, bocsi. – ahogy rácsuktam az ajtót hírtelen újra beszűrődött a többiek hangja is. Tom és Kate nem tudták elmagyarázni az éppen akkor betoppanó Gustavnak a történetet annyira nevettek.

-         Jenny…Jenny…Bill…fürdőszoba…megijedt…ruha…hahahaha – adta az értelmetlennek tűnő egyszavas válaszokat a lány a nevetéstől még mindig kikészülve.

-         Nem kell izgulni, nem láttam semmi olyat, amit nem szerettem volna – forgattam a szemeimet.

-         Pedig nagyon olyan fejet vágtál. Jajj Gustav, ezt látnod kellett volna! Jennynek akkorára tágultak a szemei, mint a két ökle!

-          Higgyétek már el, hogy volt rajta törülköző.

-         Akkor csak nem a „hasizmától” ájultál el ennyire?

-         Váratlanul ért. Nem szóltatok hogy van bent valaki, pláne hogy még el is felejtette magát bezárni.

-         Gustav, ti meg merre voltatok?

-         Futottunk kicsit a partszakaszon.

-         Én is szerettem volna menni… miért nem hívtatok?

-         Aludtál. 

-         Nincs kedvetek kipróbálni a jakuzzit? – jött ki Bill még mindig a kis sárga törülközőjébe csavarva.

-         Én benne vagyok. – jelentettem ki magabiztosan, amellyel próbáltam leplezni a megint rám törő zavarodottságot.

-         Le kell vezetnetek a felgyülemlett feszültséget, mi?

-         Tom, nem hagyhatnánk a témát? Megyek, átöltözöm. – amint kész lettem kilibbentem a pezsgőfürdőhöz és kissé kellemetlenül tapasztaltam, hogy egyedül Bill foglal benne helyet, szemét lecsukva, könyökeit a jacuzzi szélén pihentetve. Éreztem, amint leheletnyi pír önti el az arcomat, főleg a mai kis incidensünkre gondolva. hogy oldjam a hangulatom, beszélgetést kezdeményeztem.

-         Még sosem voltam ennyire gyönyörű helyen. Nagyon hálás vagyok, hogy elhozatok.

-         Ez csak természetes. Merre jártál eddig?

-         Hát ugye Amerikában meg Németországban töltöttem huzamosabb időket, de nyaralni voltunk már Horvátországban, Görögországban, Olaszországban de még Magyarországon is. És te?

-         Én a bandának köszönhetően már szinte az egész világot bejártam. Nagyon sok helyre jutottunk el a turnék során. Ezért örökké hálás leszek. Imádom, hogy ennyi kultúrát megismerhetek.

-         Mindig is arra vágytam, hogy utazhassak, és bejárjam a földet. Iszonyat szerencsések vagyok, hogy nektek ez sikerül.

-         Ezt nem vitatom. – ekkor kinyitotta a szemeit és belefúrta az enyémbe. Meleg csokoládé színű íriszei olyan nyugtatóak voltak, engem mégis zavarttá tettek, ám nem sok időm volt ezen tanakodni, mert George elkezdett szaladni felénk, azt üvöltve, hogy „bombaaaa” mire én azt hittem tényleg közénk csapódik, de megtántorodott a jacuzzi szélén és egy balerina mozdulattal libbent a vízbe.

-         Ez igen váratlanul robbant. – George érkezése után rövidesen Gustavot is magunk közt tudhattuk, majd együttesen egy órát áztattuk magunkat. Relaxálásunknak Tom toporzékolása vettet véget, aki kiparancsolt minket, mert már nagyon éhes volt és le szeretett volna menni a városba pizzáért.

A „belváros” tömve volt az egymás mellett sorakozó suvenir boltokkal és különlegesebbnél különlegesebb egzotikus ételeket kínáló bárokkal. Mivel első nap még nem szerettük volna belevetni magunkat a hazai tengergyümölcseivel dúsított fogásokba, megálltunk az első amerikai ételeket kínáló bárnál és bevásároltunk sült krumpliból, hamburgerből, hot-dogból és pizzából. Amikor már hazafele sétáltunk megláttam egy icipici boltot ahol temérdeknyi virágfüzért kínáltak. A sült krumplis szatyrot belenyomtam Tom kezébe és berohantam egy színes - igaz mű, de attól függetlenül gyönyörű – virágos nyakbavalóért. A boltból ki ’huláztam’ mire a többiek közölték hogy nem Hawaiion vagyunk. De ez engem nem érdekelt. Olyannyira fel voltam dobva, hogy szinte végig táncoltam az utat.

Otthonra már kellemesen elfáradtam, így hihetetlenül jól esett a már azóta kihűlt, de annál jobban eső hamburger. A délután nagy része az ebéd kipihenésével és napozással telt, mikor Billnek remek ötlete támadt.

-         Játszunk!