6. rész – A sziget
6. rész – A sziget
Hiába haladtunk majdnem kétszer olyan gyorsan, mint egy autó, még így is lehetetlenül hosszúnak tűnt a majdnem egynapi repülőút Bill mellett. Ha lehet még jobban megkedveltük egymást, de sokszor fárasztó volt, hogy mindig olyan, mint egy hiperaktív macska. Elmesélte továbbá élete nagy csalódásait is, amik kis apróságoknak tűntek azok után, ahogy védte ezeket. Mikor bejelentették, hogy hamarosan megkezdjük a leszállást, megkönnyebbülten dőltem hátra a székembe.
Amikor először felálltam, visszacsuklottam a helyemre, annyira elgémberedtek a lábaim, de nem törődtem a sok ezernyi kis tűvel melyet a zsibbadtságtól éreztem, és haladtam előre, a kíváncsiságtól vezérelve. A reptéren leintettünk egy taxit és a szállás felé haladtunk tovább. A kocsiból kiszállva a lélegzetem is elállt.
Egy kis fehérhomokos partszakasz volt a miénk, onnan pedig egy stég nyúlt bele az azúrkék tengerbe, ahol a hatalmas bungalónk feküd a vízen. Ha Gustav nem szól rám, elfelejtek levegőt venni, annyira le voltam nyűgözve. Katetel örömünkben elkezdtünk a ház felé futni.
Középen terült el a nappali ahonnan a fürdő és a három háló nyílt. Kissé ledöbbentünk mikor megláttuk, hogy fele annyi ágy van mint ahányan mi vagyunk, de Tom gyorsan lerendezte az elosztást.
- Kate alszik velem – mondta egy kaján vigyor kíséretében – Jenny Gustavval Bill a kanapén George pedig a harmadik hálóban.
- Mégis miért alszom én a kanapén? – háborodott fel Bill.
- Azért mert ti ketten nem vagytok elhelyezhetőek, és közületek George a rangidős.
- Ez így nem igazságos!
- De nagyon is az. És nézd a jó oldalát itt még a kanapé is kényelmes.
- Óóó hogy mennél oda ahova gondolom! Cserébe én megyek először a fürdőbe.
- Neeee! Csak azt ne! – sikított Tom rémülten.
- Miért mi van akkor, ha Bill megy először a fürdőbe? – kérdeztem meglepetten a reakciójától.
- Az, hogy nekünk egy cseppnyi melegvíz sem marad és minimum két órát lesz bent. Rosszabb, mint egy nő.
- Ne hasonlítgass a nőkhöz, világos?! – Kihasználtam a veszekedéssel eltöltött időt, előkaptam a bőröndömből a fürdőruhámat, beelőztem Billt és besurrantam a fürdőszobába melynek hatására iszonyat hisztis lett mind a két iker. Néhány perc alatt átöltöztem, és mit sem törődve az út közepén hagyott csomagjaimmal kiszaladtam a tengerhez, hogy belevessem magam a meleg hullámokba. Egy kis lubickolás után kifeküdtem a forró homokra, hogy süttethessem vízcseppektől nedves testemet, és hogy esetlegesen egy kicsit barnulhassak is. Alig egy fél órát voltam így egymagam, mikor éreztem, hogy valaki mellém teríti a törülközőjét. Nem akartam kinyitni a szemem, annyira jólestek a nap melengető sugarai.
- Csak hogy tudd, meg vagyok sértődve. – jelentette ki kellemes mély hangján a srác.
- Ugyan miért?
- Beelőztél a fürdőnél.
- Mert húztátok az időt. De látod, mire lerendeztétek készen is lettem.
- Attól még haragszom. – átgördültem a jobb oldalamra, hogy szembe kerüljek vele, és óriási boci-szemekkel pislogtam rá.
- Nem szeretném, ha haragudnál…
- Ez így nagyon nagy csalás, ugye tudod?! Megadom magam! Kibékülhetünk. – egy nagy mosoly és még valami megmagyarázhatatlan dolog kíséretében nyomtam egy puszit az arcára, majd összeszedtem a holmiijaim és bementem, hogy leöblíthessem magamról a maró sóscseppeket. Egy újabb fél órát áztattam magam a hűsítő zuhany alatt. Nagyon tetszett a fürdőszoba, hiszen a közepén csak egy vastag falú üveglap volt, amin keresztül rá lehetett látni a gyönyörű vízfelszínre, körbe a falak és a bútorok pedig mind fával voltak burkolva.
Miután végeztem végigosontam egy szál törülközőbe a szobánkig, ugyanis elfelejtettem magammal váltóruhát vinni. Sikerült megtennem az út kilencven százalékát, mikor az utolsó lépésnél Bill robbant be a nappaliba.
- Te…te…mit csinálsz?
- Átöltöznék, ha hagynál tovább menni. – éreztem, ahogy elönti a pír az arcomat, és egyre szorosabban fogtam magam körül a lepedőt, majd kis habozás után beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Az átöltözés után elkezdtem keresni a többieket, de nem találtam őket sehol, úgyhogy kiültem a stégre és lelógattam róla a lábaimat, hagyj nyaldossák szabadon őket a hullámok. A sós levegővel megtelt a tüdőm és hirtelen minden olyan friss és élénk lett körülöttem.
Ismét becsuktam a szemem, hogy élvezhessem a pillanatot, de utólag kiderült, hogy ez hiba volt. Két alak lopakodott mögém és egyszerre taszítottak rajtam egy akkorát, hogy rögtön elnyeltek az előbb még békésnek tűnő hullámok, melyek most kíméletlenül próbáltak betörni a légcsövembe. Oxigénért kapkodva törtem újra felszínre, és meglehetősen kezdett elönteni a düh. Kiúsztam a partra, mert nem voltam hajlandó visszakapaszkodni arra a helyre ahol George és Bill állt még mindig fulladozva a röhögéstől.
Amint a lábam száraz partot ért elkezdtem feléjük rohanni és diadalittasan tapasztaltam, hogy Kate segítségével most a fiúk végezték ugyan ott ahol az előbb én fuldokoltam. A nap hátra lévő része hasonló adok-kapok játékkal telt, így arra lehetett számítani, hogy valaki mindig víz alatt lesz.
Mikor kezdett lemenni a nap mindnyájan kiültünk a partra figyelni, ahogy az ég először narancssárgába, majd rózsaszínbe s végül sötétkékbe öltözik. Olyan romantikus volt, és hirtelen olyan egyedül éreztem magam, aztán egy kar átölelt és rögtön elöntött a melegség.
- Meseszép.
- Igen, az.
|