4. rész - Nyaralás
A nyárban az a fantasztikus, hogy sosem tudod mi fog történni.
Véleményezd!
4. rész – Nyaralás
Arra ébredtem, hogy valami fel-le ugrál a fejem alatt, és mikor kitapogattam mi is az, nagyon megijedtem. Hatalmas hajtömeg került a kezeim közé, aminek hatására lassan, félve nyitottam ki a szememet. A szemhéjam feltárulkozásával egy nagy barna szempárba ütköztem. Gyenge és a reggeltől igen rekedt sikoly tört elő a torkomból, majd ahogy felültem a szemem sarkából láttam hogy Kate beront az ajtón.
- Te mit keresel itt? – néztem a meglepődött Bill fejére – Vagy is nem. Én mit keresek itt?
- Elaludtál a kanapén, aztán behoztalak a szobámba, hogy kényelmesen tudj aludni, de mikor lefektettelek volna, olyan erősen markoltad a nyakam, hogy kénytelen voltam melléd feküdni. Aztán engem is elnyomott az álom. – ebbe a mondatba egy leheletnyit belepirult, kimutatva ezzel mennyire szégyelli magát, ettől viszont rögtön elpárolgott a haragom. – És reggel már úgy találtalak, hogy a mellkasomon feküdtél.
- Ne haragudj. – hirtelen olyan kínossá vált az egész, hogy egy pillanatig észre sem vettem, hogy Kate szinte visít a nevetéstől.
- De szerencsétlenek vagytok! – hahotázta, ezzel még jobban megnehezítve a dolgot. – Kimegyek, csinálok nektek reggelit.
- Asszem’ nekem is mennem kéne… - állt fel az ágyról a srác.
- Hé, Bill!
- Igen?
- Köszönöm hogy behoztál. Nagyon aranyos vagy.
- Igazán nincs mit.
Egy percre muszáj voltam leülnöm, miután Bill kiment a szobából. Lüktetett a fejem. Eredetileg haza szerettem volna este menni, erre Bill ágyában alszom el, vele. Visszafojtottam a hisztérikus nevetésemet, mert ha meghallják biztos félkegyelműnek gondoltak volna. Az események olyan szinten fejbe vágtak, hogy a szívem is heves kalapálásba kezdett. Ennél már nem is lehetett volna kínosabb, még is azt vettem észre az arcán mikor kiértem a konyhába, hogy őt nem viselte meg különösebben. Így alakult és kész. Egy mosoly tűnt fel az arcán, amiért elkezdtem hallgatni miről is beszélgetnek a többiek.
- És akkor olyat sikított, mint aki a kivégzésére vár. – nevetett még mindig szakadatlanul Kate.
- Ehm, mi lenne ha nem részleteznéd tovább? – öntötte el az arcomat ismét a pír. Szerencsére a beszélgetésből még azelőtt kizökkentett a telefonom csörgése, hogy komolyabban dühbe guruljak.
- Szis Gustav! Mit szeretnél?
- Anyuék mondták, hogy Toméknál vagy. Maradj még egy kicsit, nagyjából fél óra múlva átugrom, mert beszélnem kell velük. – adta az utasításokat a telefonon keresztül.
- Rendben, majd akkor siess.
- Mindenképp.
A készülék letétele után Bill rögtön faggatni kezdett.
- Miért keresett?
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik…Amúgy azért, mert jön, ugyanis beszéde van veletek.
- Ezek szerint kíváncsiságom a legnagyobb mértékig jogos volt.
- Talán.
A hívást követően leültünk egy nagy asztalhoz és közösen megreggeliztünk. A szendvicseket Kate és Tom közös erővel készítette el.
- Ahhoz képest, hogy ti készítettétek, egész finom. – pimaszkodtam velük, de Kate grimaszos válaszát nem értettem a csengő megszólalása miatt.
- Nyitom! - Az ajtón drága unokatestvérem lépett be Tom vezetésével. – Mit is szerettél volna velünk megbeszélni?
- Éppen Davidtől jövök. – újságolta – És képzeljétek, kaptunk egy két hetes szabadságot!
- Ez király! – visítottak fel az ikrek, és Bill örömébe még ugrándozni is elkezdett.
- Köszönettel tartozunk a lányoknak, mert miattuk kaptuk.
- Miattunk? – kérdeztük egyszerre Katetel.
- Igen. Megmondtam neki, hogy nálunk lesztek egy kicsit, és megkértem őt, hogy hagy menjünk el veletek valahova, erre pedig rögtön rá vágta, hogy maximum két hetet kapunk.
- Szuper vagy Gusti! – visongtak tovább a srácok.
- Igen! Szerintünk is. – nyomtunk az arcára két oldalról egy-egy puszit Kattel.
- Na, Tomiám, ezt csináld utánam!– vigyorgott önelégülten a szőke.
- Úgy könnyű, hogy közben az egyik csaj a rokonod.
- A másik meg a te csajod! – kiöltötte a nyelvét, de máris megbánta, mert forrófejű barátnőm lenyomott neki egy kicsit pofont.
- Nem azért kaptad, hogy kérkedj vele!
- Értettem főnökasszony. Most viszont ha engedélyezné, elmondanám, hogy merre fele vesszük az irányt.
- Miért? Elutazunk – kérdeztem meghökkenten.
- Már hogy a fenébe ne? David állja a csekket.
- Jajj itt vannak a haszonlesők. –bökdöstem meg a karját-
- Tádádádáá, én a Maldív szigetekre gondoltam.
- Megint? Fantasztikus! – Billt leginkább egy feltöltött duracell nyuszihoz tudtam volna hasonlítani azokban a percekben - Imádom azt a helyet, egyszerűen gyönyörű.
- Tudom, nem véletlen esett erre a választás.
- Mikor indulunk? – kérdeztem legalább olyan izgatottan, mint amilyennek a nyuszi mutatta magát.
- Holnap Reggel.
- Tessék?
- Bocsi, szűkös az idő és ki kell használni minden egyes pillanatot.
- De még össze kell pakolnunk! – vágott közbe Bill.
- Akkor máris pattanhatsz a kocsiba, mert indulunk.
- Egy pillanat. Ugye Georgenak is mondtad?
Persze. Egy negyed órája voltam nála. Szerintem már a pakolással is végzett. Legyetek jók. Holnap pedig ne késsetek el! Este még egyeztetünk. – intett búcsút az ikreknek.
Alig pár napja pakoltam ki a bőröndömből, máris rakhattam vissza az egész ruhatáramat. És az úgy utált pakolási mizéria ismét kezdődött előröl.
- Gustav, nem láttad a szemceruzámat? – kérdeztem a fürdőszoba felé rohanva.
- Ne kezd megint!
- Biztos vagyok benne hogy valahova ideraktam…
|