- Emili, Emili, Em…- rontott be valaki az ajtón.

- hm??- nyitottam ki a szemem.

- Mi folyik itt??- kérdezte anya.

- Miért??- és akkor kaptam csak észbe, hogy Tom karjaiban vagyok.- Ja, semmi… csak… este átjött, és együtt aludtunk…

- Aha, aludtatok mi??- kérdezte anya gyanakvóan.

- Igen, aludtunk!!- másztam ki Tom karjaiból, és keltegetni kezdtem, nem sok szerencsével, így inkább felhagytam vele, és anyuhoz fordultam, ő meg alaposan végig nézett rajtam.- Mint látod pizsiben vagyok!! Nyugi anya!! De mit is akartál mondani??

- Ja igen, csak annyit, hogy itt van egy férfi és téged keres. Simone ismeri, és a fiúkról is magyarázott, de téged keres, azt hiszem valami Daniel vagy Davis, vagy…

- David??

- Igen, szóval David!! Ez a sok D-vel kezdődő név…

- Értem, na akkor öltözök, és megyek is le!!

- De előtte Tomot küld ki!!- szólt rám.

- Ez alap!!- és mentem ébreszteni. Anyu addig kiment.- Tom, ébredj!!- de semmi válasz.- Ég a ház!!- ordítottam a fülébe.

- Mi?? Hol?? Merre??- ugrott fel.

- A szobádban a sapka és koton gyűjteményed!!- nevettem.

- Te…- jött egyre közelebb, és már a falnak nyomott.

- Én??

- Te!!

- Mit csináltam??

- Becsaptál!!

- Tudom!!

- Miért??

- Mert fel akarok öltözni!!

- És attól én még aludhattam volna nem??

- Nem!!

- Miért nem??

- Nem öltözöm előtted!!

- Mert??

- Mert nem!!

- Mert miért nem??

- Mert nem vagy a pasim!!- na erre már nem tudott mit mondani, bár reméltem hogy azt mondja: "Ezen segíthetünk…" de sajnos nem mondott ilyet, sőt semmit. Fogta magát, és kiment a szobából. Én felöltöztem, és el is felejtve mi történt vagy 10 perce, izgatottan lépkedtem le a lépcsőn.

- Jó reggelt!!- köszöntem a lent összegyűlt kis csapatnak.

- Neked is!!- mondták szinte egyszerre. Billen kívül mindenki ott volt. Tom igaz hogy csak egy boxerben és pólóban, de ott volt.

- Bill??- néztem végig rajtuk.

- Itt vagyok!!- lépett mögém, teljesen készen.

- Na akkor, ha itt vagytok, akkor már elmondhatom, mire ez a kora reggeli látogatás!!- mosolygott.

- Kora reggel??- csodálkozott anya.

- Hiszen 11 óra van!!- nézett a karórájára Andrew.

- Nekik még korán van!!- világosította fel őket Simone Billre és Tomra célozva.

- Értem!!- mosolyogtak.

- Szóval most két dologgal kapcsolatban jöttem…- nézett itt rám, és a fiúkra.

- Akkor mi ki is megyünk a konyhába…- intett a fejével anyuéknak, és el is tűntek a konyha ajtóban.

- 1. Megszerveztem az interjút, kettőre kell odaérnünk a szerkesztőségbe, és csak nyugi!!- fodult itt felém.- Minden oké lesz, meglátod!! Na és fiúk…- nézett itt rájuk.- Gustavnak már szóltam, nála voltam először mivel ő tudjátok elég korán kelő…

- Korán??- kerekedett el a szeme Tomnak.- Ő hajnalban kel, nem korán!!- vigyorgott, mire mind elmosolyodtunk.

- Hát igen, Georgnak viszont nektek kéne szólni. Akárhogy csengettem nem nyitott ajtót senki…

- Igen, a szülei elutaztak és majd csak jövő héten jönnek.- világosította fel Bill.

- És nem hallottál véletlenül mackó brummogást??- Érdeklődött Tom.

- Brummogást?? Miért kellett volna brummogást hallanom??- csodálkozott David.

- Az igaz hogy testesebb nálatok, de azért még nem mackó…- védtem meg.

- Nem is a külsejére értettem, hanem a hangokra, amiket kiad, mikor alszik…- nevetett, majd Bill is rákezdte és mind jót derültünk rajta.

- Jól van, viccet félre téve, neki szóljatok, a másik dolog pedig…- és itt hozzám fordult.- Beszéltem az emberekkel a stúdióban, és… ha lenne hozzá kedved, akkor időpontot is beszélhetnénk meg, és majd énekelhetnél még. Ha vannak ötleteid akkor dalszövegeket is írhatnál, és…

- Vannak ötletei, nagyon szuper dalszöv…- vágott közbe Bill, de ránéztem és inkább elhallgatott.

- Mit akartál mondani Bill??- kíváncsiskodott David.

- Semmi, semmi, nem lényeges!!- mentegetőzött.

- Rendben, akkor majd holnap, vagy ma az interjú után ráérsz??- itt a fiúkra néztem, hogy nem terveztek e valamit. Ők csak bólintottak, majd Davidhez fordultam, és így szóltam:

- Rá!!

- Akkor az interjú után elmegyünk a stúdióba, és ott megbeszéljük a részleteket!!- fejezte be a mondandóját, majd mire szóhoz juthattam volna, már meg is szólalt, az órájára nézve:- De nekem most rohannom kell!! Három-negyed kettőkor itt lesz a taxi!! Sziasztok!!- és már csapódott is az ajtó.

- Mit is mondtál Bill?? Milyen ötletei vannak Emilinek??- kíváncsiskodott Tom, miután befejeztük az ebédet, és bezsúfolódtunk mindannyian a fürdőbe, Bill sminkelni, én hajat mosni, Tom pedig hogy ne legyen egyedül.

- Mikor??- kérdezett vissza Bill, és abba hagyta a szeme kihúzását, és a haja állításához fogott, így odafértem a tükörhöz, és megfésülködhettem.

- Amikor Daviddel beszélgettetek, amikor abba hagytad a mondat közepén!!- magyarázott.

- Ja, az…- és itt felém fordult, én meg abba hagytam a hajam tépését.

- Nem!!- mondtam határozottan.

- Mit nem??- kérdezett vissza Tom.

- De miért??- kérdezett Bill, ő tudta mit nem.

- Mert nem és kész!!

- De egyszer úgy is megtudja!!

- De addig még van idő!!

- De…

- Álljatok már le!! Mi van?? Miről magyaráztok??- vágott közbe Tom.

- Hát…- nézett rám szinte könyörgően Bill. Nem értettem miért akarja, hogy Tom ennyire tudjon róla.

- Mondjad akkor!!- és kivettem a hajszárítót, és nekiálltam szárítani.

- Ilyen hangzavarba nem lehet beszélni, menjünk inkább ki!!- intett Tomnak az ajtó felé, és ki is mentek, én meg addig megszárítottam a hajam, és kisminkeltem. Majd mikor végeztem, a szobámba vettem az utam. Úgy gondoltam, hogy Billék biztos a szobájukban beszélgetnek, addig én felöltözöm, de nem várt meglepetésbe ütköztem amint kinyitottam a szoba ajtaját.

- Ti mit kerestek itt??- néztem elkerekedett szemekkel a szobámban, az ágyon ülő ikrekre.

- Hát én csak…- állt fel Bill, és kezdett volna magyarázkodni, de Tom is felállt, jól orrba vágva ikrét.- Áu!!

- Bocsi, nem direkt volt!!- mentegetőzött Tom.- Élsz még??

- Asszem ja!!- mondta Bill, és megnézte hogy vérzik e, de semmi.

- Megérdemelted!!- morogtam Billre.

- Nyugi!! Ezek kurvajók, most miért vagy úgy oda??- dugta az orrom alá a szövegeket.- Repíts el, Szabadulni akarok, Ez így nem jó, Csak egy angyal…- sorolta a címeket, a lapokat egyenként az orrom alá dugva.- Most mi bajod ezekkel??

- Az, hogy ezek személyesek!!- kaptam ki mindet a kezéből, és elraktam.- Na most indíts kifelé, fel akarok öltözni, és öt perc múlva itt a taxi!!- pateroltam kifelé őket a szobából, majd az ajtó csapódása utána neki álltam ruhát választani, semmit sem tudtam, ilyenkor mit illik felvenni.

- Elegánsat?? Nem, ez csak egy interjú. Szakadtban csak nem kéne menni…- és vissza is raktam a szakadt farmeromat a szekrénybe, majd egy szoknyát vettem ki.- Inkább nem kéne, mert a végén még Tom rám veti magát!!- nevettem magamban, és végül egy szolid felsőnél és nadrágnál döntöttem, tornacsukával. Pont mire kész lettem, Anyu kiáltott fel:

- Emili, gyere, itt a taxi!!

- Megyek!!- majd egy utolsó pillantás a tükörbe, és leindultam a lépcsőn. Megcsúsztam, és szinte végig lecsúsztam rajta.- Ez nem az én napom!!- tápászkodtam fel.

- Dehogynem!!- bíztatott anya, majd adott egy puszit, és már szálltam is befelé a kocsiba. A stúdióig, nem szóltunk egy szót sem. Nagyon izgultam, majd megérkeztünk a szerkesztőségbe. A fiúk már ismerték a járást, így én csak követtem őket. Bevezettek minket egy szobába, ami hasonlított David irodájához. Egy nagy íróasztal mögötte egy forgó szék, előtte pedig három szék. Mögötte, egy unszimpatikus vén hölgy ült, és amikor megszólalt teljes lett az öszkép.

- Jó napot kívánok!!- szólalt meg a vinnyogós hangján.- Foglaljatok helyet!!- váltott tegezésre. Le is ültünk, majd kérdezgetni kezdett:

- Készen álltok?? Akkor kezdjünk is hozzá!!- majd bekapcsolta a magnóját, és kezdődött az interjú.Kikérdezett minket, a kapcsolatunkról, hogy honnan ismerjük egymást, és mindent A-tól Z-ig. A végén rájöttem, hogy jobban féltem tőle, mint kellett volna. Aztán valahonnan odakeveredtünk, hogy azt kérdezte a hölgy:

- És nem tervezed, hogy betörsz a sóbizniszbe?? Nem vonz a karrier??- de mielőtt válaszolhattam volna megszólalt Bill.

- De, csodás hangja van, és David a managerünk már hallotta is!!

- Tényleg??- kérdezett vissza a hölgy nagy vigyorral az arcán.

- Igen!!- bólintott Tom.

- Hát akkor köszönöm szépen az interjút, és sok sikert Emili!!- kapcsolta ki a magnóját, és felállt, mi is így tettünk, majd kezet fogtunk, és kiindultunk a szobából. A szerkesztőség előtt már várt minket David.

- Na?? Hogy ment??- kérdezte, inkább nekem címezve.

- Nem volt vészes!! Jobban féltem tőle, mint kellett volna!!- mosolyogtam.

- De csak mert ott voltam igaz??- kérdezte Tom.

- Voltunk, igaz??- helyesbített Bill.

- Igen, csakis miattatok!!- öleltem meg őket.

- Na akkor szerintem mehetünk is!!- nyitotta a kocsija ajtaját David, majd ő is beszállt, és meg sem álltunk a stúdióig. Amikor kiszálltunk, én szinte rögtön orra buktam, és sikeresen kibicsaklott a bokám.

- Én mondtam, hogy ez nem az én napom!!- támaszkodtam a fiúkra, majd bementünk a stúdióba, és leültünk megbeszélni a dolgokat Daviddel, közben pihentettem a lábam.