A "nagy" ünneplés után, elújságoltuk anyuéknak, hogy mi történt a stúdióban, meg az esetleges lemez szerződést… nagyon jó volt. Anyu megint rákezdte, hogy:

- Én megmondtam hogy egyszer még híres leszel, ugye én megmondtam??- beszélt büszkén. A többiek csak nevettek.

- Anya, de még semmi sem biztos!!- próbáltam csitítani egy kicsit, de nem sikerült. Miután befejezték az ünneplésemet, bár nem kellett volna előre inni a medve bőrére…"

- Akkor még sem lettél híres??

- Nem tudom…

- Hogy-hogy nem tudod?? Te élted át nem??

- De igen…

- Hát akkor??

- Majd minden kiderül a történetből!!

- Akkor mond tovább gyorsan!!

- Oké:

"Az ünneplés végeztével, a fiúk felmentek az emeletre, anyu és Simone be a konyhába, mert anyut érdekelte, mennyiben fog megváltozni az életem, ha híres leszek. Andrewék pedig kimentek a garázsba valamit meg kellett szerelni az kocsinkon… Én egyedül maradtam a nappaliban. Gondolkodtam, hogy vajon tényleg híres leszek?? Vagy ne hitessek el magammal hülyeségeket, mert úgy sem fog teljesülni… majd úgy döntöttem felmegyek a szobámba. Felálltam, és a lépcső felé vettem az irányt. A falon sok-sok kép volt, a fiúk növekedésével párhuzamosan. Az első, amin még csecsemők, a másodikon már oviba készülnek, a harmadikon meg… a bunkernél állunk hárman!! "Oh, régi szép idők…" Gondoltam magamban. Tovább haladva, az ovis ballagási kép. A következő gondolom a sulis ballagásuk, mert eléggé megváltoztak. Tom laza cuccai, Bill tüskéi… Mennyi emlék tört akkor rám, mint ha az egész életemet újra játszotta volna valami a fejemben, csak azért, ha még is híres lennék, ne felejtsem el azt, amiben felnőttem, a régi barátokat, amit Billék sikeresen kitöröltek az életükből, de aztán jöttem én!! És hogy nem minden a siker, és nem tart örökké… az utolsó képen már az első albumukat tartották a kezükben. A kövekező keret üres, de vajon miért?? Később kiderült hogy miért, de addig maradt a találgatás. Mindenre gondoltam, csak arra nem, ami végül a keretbe került…"

- Mert mi volt az Mami??

- Majd megtudod, ma különösen türelmetlen vagy…

- Csodálkozol?? Mindent feltételesen mondasz el, még jó hogy kíváncsi vagyok!!

- De majd mindent megtudsz!!

- Akkor meséld tovább gyorsan!!

- Oké-oké!!

"Elhagytam az utolsó keretet, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra, és nem is figyeltem, hogy esetlegesen ráülhetek valamire, de így lett. Hirtelen fel is ugrottam. Egy dobozra találtam az ágyon. Ne volt túl nagy doboz, de még is feltűnő volt. Felemeltem, és körbeforgattam. Nem tudtam rájönni mi lehetett benne, nagyon szépen be volt csomagolva. Kibontottam hát, mivel már nem bírtam a kíváncsiságommal. Letépkedtem róla a papírokat, és felnyitottam a fedelét. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam mi volt benne. Másra számítottam, a doboz nagyságából ítélve, de nagyon tetszett amit kaptam. Kiemeltem hát a dobozból, és elolvastam mi van az oldalára írva: A Világ legjobb Barátjának!! Amikor ezt elolvastam, rögtön megörültem, hogy bögrét kaptam, nem valami egyéb csecsebecsét. Még a könnyeim is majdnem kicsordultak, annyira megörültem neki. Aztán hirtelen kopogást hallottam az ajtón. Letöröltem a könnyeimet, és nagy mosollyal az arcomon, kikiáltottam:

- Gyere!!- azt ajtó lassan kinyílt, és egy tüsi fekete nyitotta ki az ajtót, majd mikor meglátta a poharat a kezemben, rögtön biztosabban nyitotta az ajtót.

- Tetszik??- lépett mellém.

- Nagyon, köszönöm szépen!! Nagyon aranyos vagy!!- öleltem meg.

- Nem csak az én ötletem volt…- kíváncsian néztem rá.- Tom mondta hogy ezt vegyünk!!- még szorosabban magamhoz öleltem. Tom a barátjának tekint?? A legjobbnak?? Kicsit szomorú lettem, de ezt hamar elnyomta azaz érzés, hogy van két csodálatos barátom. Hirtelen elengedtem Billt, és átrohantam Tomhoz.

- Köszönöm szépen!!- ugrottam rá, az ágyon békésen nyugvó Tomra.

- Mit??- ült fel, de az ölében maradtam.

- A bögrét, nagyon aranyos vagy!!

- Nincs mit!!- jó alaposan magamhoz szorítottam.- Billnek megköszönted már??

- Bill!!- na igen, itt leesett, hogy Billt egyedül hagytam a szobában. Felugrottam, majd átrohantam a másik szobába.- Bocsi, hogy e…- elakadt a szavam, amikor megláttam Billt, aki az ágyamon ült, és a mappámat nézegette.- Te mit csinálsz??- néztem rá mérgesen.

- Ezek nagyon jók!!- olvasgatta zavartalanul tovább a mappámban lévő dalszövegeket, novellákat, és idézeteket.

- Honnan szedted??- kaptam ki a kezéből.

- Itt volt a földön, baj hogy belenéztem??- nem válaszoltam, csak eldugtam gyorsan a mappát.

- Nem szeretem, ha a magán dolgaimhoz nyúlkálnak.

- Bocsi!!- kért elnézést.

- Semmi, csak majd máskor kérdezz meg előtte oké??- mosolyogtam rá.

- Rendben, amúgy meg nagyon jók ezek a szövegek!!

- Köszönöm!!

- Majd Davidnek is megmutathatnád!! Értékeli az ilyen dolgokat!!

- Talán…

- Miért rohantál ki olyan gyorsan??- váltott témát, mikor látta, hogy nagyon nincs kedvem a mappáról beszélgetni.

- Csak megköszöntem Tomnak az ajándékot!!

- Értem!!- csönd állt be közénk. Nem tudtunk miről beszélgetni. Olyan sok minden lett volna, amiről beszélgessünk, hisz régen találkoztunk, most még sem tudtunk megszólalni. Aztán hirtelen elkapott valami, és egyre közelebb hajoltam Billhez. Nem tudom miért, de úgy éreztem, meg kell csókolnom. Amikor már csak pár milliméter volt köztünk, megkérdezte:

- Mit csinálsz??- válasz helyett megcsókoltam.  Először ellenkezett, majd visszacsókolt, és ledöntött az ágyra. Nem nyúlt hozzám, a két kezét a vállam fölött tartotta, hogy tartsa magát. A kezemet átkulcsoltam a nyakán, és egyre közelebb húztam magamhoz. Aztán egyszer csak minden szépnek vége szakadt, mert megjelent az ajtóban Tom.

- Nekem nem engeded, az öcsémre meg ráveted magad??- válaszolta kicsit dühösen.

- Nem vetette rám magát!!- szállt le rólam Bill.

- Aha, akkor talán vak vagyok??

- Nem tudtam hogy érdekel!!- vágott vissza Bill.

- Nem is!! De én meg azt nem tudtam hogy téged érdekel!!- dobta vissza a labdát Tom. (képletesen)

- És az miért olyan nagy baj??

- Mert ő a legjobb barátunk!!

- Á, értem!! Tehát ha a legjobb barátunk, csak neked lehet hozzá közöd??

- Én ezt nem mondtam, de akkor is!!

- Álljatok már le!! Nekem nincs beleszólási jogom?? Tudtommal rólam van szó!! Nem vagyok egy tárgy!!- ordítottam rájuk, amire mindketten elhallgattak.- Na, így már mindjárt jobb!! Na szóval…- kezdtem egy fokkal nyugodtabban.- Ez az egész rólam szól, még is úgy beszéltek, mint ha egy tárgy lennék!! Bocsi, de tudtommal beszámítható emberi lény vagyok, és el tudom dönteni, hogy mit, kivel és mikor csinálok!! Az, hogy nem feküdtem le veled Tom…- néztem a srácra.- Nem azért volt, mert Billbe vagyok szerelmes, épp ellenkezőleg…- tettem hozzá magamnak motyogva.

- Mit mondtál??- kérdezett vissza.

- Semmit. Szóval az nem Bill miatt volt!!- szögeztem le.

- Akkor mi miatt??

- Nem volt alkalmas sem az időpont, sem a hely!! És Bill…- fordultam hozzá.- Magam sem tudom, miért csókoltalak meg, csak egyszerűen… egyszerűen… csak érezni akartalak, csak hiányoztál!!- néztem rá bűnbánóan, de aztán jött az a megnyugtató mosoly, a kivillanó szép fehér fogak.

- Semmi baj!!

- Amúgy piercinged van??- kérdeztem meglepetten.

- Öhm… ja!!

- Tiszta cool!!

- Örülök neki, hogy ezt ilyen szuperül sikerült lerendezni, és szerintem most gyorsan csináljunk valamit, mert anyuék fel fognak jönni hogy…

- Mi volt ez a kiabálás??- vágott Tom szavába az ajtóban álló Simone.

- Semmi különös, csak…- nézett rám segítségkérően Tom.

- Csak össze kaptunk egy kicsit, de…

- Már minden oké!!- segített ki Bill.

- Értem!! Hát akkor… további jó szórakozást, de nem veszekedjetek!!- mondta Simone, és a kis csapat vissza tért a földszintre.

- Hu!!- fújtam ki magam, és leültem az ágyra.

- Ez meleg volt!!- ült le mellém Bill.

- Akkor én megyek is, hogy ne hogy lehűljön a hangulat.

- Tom!!- szóltunk rá.

- Á, ablakot kéne nyitni!! Túl forró itt a levegő!!- indult kinyitni az ablakot.

- Tom!!- mentem oda hozzá, és együtt nyitottuk ki az ablakot.

- Így már mindjárt jobb!! További jó szórakozást!!- indult az ajtó felé, de visszarántottam, és sikeresen nekiestünk együtt a falnak.- Ne kínozz!!- válaszolta egy levegővételnyi szünet után, és szabadjára engedte a kezét.

- Én nem kínozlak!!- mondtam mosolyogva.

- Khm…- krahácsolt Bill, hogy ő is ott van.

- Nyugi öcsi!! Neked majdnem volt egy köröd vele!! Egy kicsit hagy élvezkedjek én is!!- oltotta le az ikrét, de közben rá sem nézett.

- Ebbe nekem is van beleszólási jogom??- kérdeztem, a kezét eltolva.

- Őszintén?? Nem sok!!- mosolygott kajánul.

- Kössz!!- bújtam ki az öleléséből, és indultam volna tovább, de megfogta a kezem. Közben Bill bekapcsolta a Tv-t.

- Gyere csak vissza!!- próbált visszahúzni, de nem engedtem, hanem araszoltam az ágy felém, majd bedőltem Bill mellé, Tom pedig mellém. Így néztük a Tv-t. Tomnak még volt egy két akciója, de végül nyugton marad, és szerintem el is aludhattunk, mivel arra keltünk, hogy Simone ordít fel:

- Vacsora!!- nagy nehezen feltápászkodtam, még nehezebben ment, az ikrek felkeltése, de végül sikerült, és lementünk vacsizni. Nyugodtan telt a vacsora. Simone megint kitett magáért. A vacsora végeztével elmentem zuhanyozni, majd már be is bújtam az ágyba. Hosszú volt az a nap, és eléggé el is fáradtam. Szinte rögtön el is nyomott az álom. Nem álmodtam szerintem én akkor semmit, mert nem soká arra ébredtem, hogy kezek fonják át a derekamat, és valaki a fülembe szuszogott. Kinyitottam a szemem, és ránéztem az illetőre.

- Tom, mit keresel te itt??- kérdeztem tőle.

- Már semmit, már megtaláltam!!- kezdte el puszilgatni a nyakamat.

- Hagyd abba!! Fáradt vagyok!!- fordultam felé.

- Nekem így is jó!!- mosolyodott el, majd megcsókolt.

- De én tényleg fáradt vagyok!! Vagy hagysz aludni, vagy menj a helyedre!!- tolta el magamtól, majd megfordultam.

- Akkor aludjunk!!- simult hozzám teljesen, majd egy utolsó puszit adott a nyakamra, és sikerült elaludnunk…